Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

337. országos ülés márczins 31 1884. 1S3 pillanat előtt, midőn e kérdésben határozni kell. (Helyeslés balfelöl.) Ez tehát nem alkalmas pártkérdésre és semmi esetre sem alkalmas izgatási eszköznek, (Helyeslés balfelöl) mert azon férfiak, a kik e kérdéssel és bárminő más kérdéssel izgatnak, a mely a politikai czélszertíség és nem a nagy politikai elvek kérdése — pedig senki sem tagadhatja, hogy a kereskedelmi és gazdasági kérdések lényegileg nem politikai elvek, hanem a politikai czélszerííség kérdései, ne feledjék, hogy épen a czélszerű rendezés módozatait bénítják akkor, midőn az izgalmat és ennek következtében a várakozásokat oly magasra csigázzák, hogy semminemű érvényesíthető és czélszerű intézkedéssel azoknak megfelelni nem lehet. Máskép áll ez ott, a hol nagy politikai elvekről van szó, (Halljuk! Halljuk!) mert itt lehet azt mondani, hogy nem alkuszunk, nem engedünk belőle. Azonban czélszerfíségi kérdéseknél azt állítani, hogy nem alkuszunk, nem engedünk belőle és előre kizárni a rendezésnek valamely útját, módját, lehetetlen. Bocsánatot kérek, hogy ezen fejtegetést, a mely tulajdonképen nem tartozik az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegéhez, felhoztam, de szükségesnek tartottam ezt azon számos felhívás következtében, a mely a ház ezen oldaláról hozzánk intéztetett, és azon, szerintem jogosulatlan súly tekintetében, a melyet ezen kérdésnek e törvénynyel kapcsolatban tulajdonítanak, annál is inkább, mert akármiképen dől is el a vámterület kérdése, akármi vámegyessség köttetik Ausztriával, akár pedig az önálló vámterület állapittatik meg, ma arról van szó, hogy ipartörvényt alkossunk és az ipartörvénynek a még hátralevő 4 évre hatását mérlegeljük. Hiszen ha akkor megvalósulnának azon tervek, akkor idő lesz azokkal kapcsolatban új ipartörvényt létesíteni. De talán nem csalódom abban, hogy ha ezen jelszóban nem látunk ma egyebet, mint oly eszközt, mely a közfigyelmet elterelje oly követelményektől, melyek az iparkérdés tárgyalásával fejlődtek ki és a melyekről mindenki érzi, hogy a józan gazdasági elveknek tartása mellett az ipar tör vényben azoknak kielégítést nem adhatni, mert az iránt nekem legkisebb kétségem sincs, hogy ezen ipartörvényben mindenki, a ki attól bármi tekintetben hasznot vár, lényegesen csalódni fog. S mielőtt azon egyes hatásokra és azon intézkedésekre áttérnék, melyektől ezeket várni lehetne, szabadjon t. ház, azon általános felfogással szemben, a melyet Hermán képviselő ur igen érdekesen kifejtett, de melyeket egyáltalán magaménak s az ipar és liberais mus kérdéseire nézve elfogadhatóknak nem tartok, némely észrevételt tennem. (Halljuk!) Az igen t. képviselő ur kifejtette ugyan azt, hogy ez nem a liberalismus kérdése, mert a liberalismusnak kérdése abban áll, hogy mindenki akadálytalanul érvényesítheti tehetségét, abban áll, hogy a jogegyenlőség követelményei minél teljesebben roegvalósítassanak. Kifejtette a mellett előttem szólott, hogy a jelen korszak lényegileg a testületi egyesítést, a társulást követeli, hogy abban tehát, hogy társulatok és testületek előinozdittatnak, semmi tévest, a mi a liberaíismussal ellenkeznék és végre még arra is áttér beszédében, hogy a czéhek nevében való depopularisatiója ezen törvénynek, vagy az abban foglalt törekvésnek sem enged helyet, mert hiszen mi a czéhrendszert mindig csak elfajulásában tartjuk szem előtt és nem azon virágzó rendszerben, midőn Európában igen nagy ipart és fényes eredményeket teremtettek. Engedelmet kérek t. ház, én ezen tételeknek, a melyeken a t. képviselő ur okoskodása alapul, egyikét sem ismerhetem el helyesnek. Nem a liberalismus kérdéseit képezik az ezen törvényben lefektetett kérdések? Felelek magának a képviselő urnak okoskodásából levont eredménnyel. Vájjon nem a munkaszabadságról és a munkaszabadság esetleges, szükséges korlátozásáról van e törvényben szó, szükséges korlátozásáról azok szerint, a kik a qualificatiónak, akényszertársiúásnak elvét elfogadták? Vájjon nem-e arról van szó, hogy nem szabad tehetségeit, nem szabad bizonyos irányban foglalkozási képességét érvényesíteni annak, a ki bizonyos előzetes feltételnek eleget nem tett ? Engedelmet kérek a képviselő úrtól, de nem szójáték az, hogy én, a ki a qualificátiót, a megszorítást itt el nem fogadom, a qualificatiónak és esetleg a megszorításnak szükségét elfogadom és elismerem más terrénumon, a hogy elfogadja és elismeri mindenki. Mert én azt tartom szójátéknak, a mit ő fejtett ki beszédében, midőn azt monda, hogy talán nem czéh-e a ministeri bureau, nem czéh-e minden rendszeresen szervezett kormány? A felelet erre az, hogy nem czéh. Miért? A kormány, a parlament, a rendszeresen szervezett kormányhivatalok, azok az államot és az államhivatást képviselik s azt igen is mindenki elfogadja, hogy ott, ahol nem saját érdekeinek érvényesítéséről van szó, hanem közérdekben való tevékenységről van szó, és nem is csak közérdekben való tevékenységről, hanem a közhatalom érvényesítéséről és gyakorlásáról : ott kell igenis biztosítékokat szerezni arra, hogy ez a közhatalom gyakorlása hivatatlan kézbe ne jusson, hogy a közhatalmat csak az gyakorolhassa, a ki bizonyságát adta annak, hogy azon szellemi, erkölcsi és anyagi kellékekkel bir, a melyek mellett a hatalomnak helyes irányban vagy legalább a felelőség tudata melletti kezelése lehetséges, és az, a ki merőben közérdekű tevékenységre tart igényt és nemcsak hanem ezen közérdekű tevékenység jutälnnäzására is igényt tart, ez szükségképen kell, hogy előzetes biztosítékkal szolgáljon arra, hogy azon helyet, melyet magának követel,