Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

336. országos ülés márczins 29. 1S84, 169 nem egyéb, mint kifolyása azon általános közgazdasági kedvezőtlen helyzetnek, a melyben ma — nézetem szerint — hazánk van és a mely kedvezőtlen közgazdasági helyzetbőién csak egyetlen menekvést látok és ez az önálló vámterület felállítása. (Helyeslés a szélső a balfdöl.) És itt t. ház, szabad legyen egy kissé kitérnem. {Halljuk!) Az országgyűlés vége felé közeledik, mindenfelé megindultak már a választási mozgalmak. Legyen szabad t. ház, ezen incidensből a ház ezen oldalán ülő t. ellenzékhez egy kéréssel fordulni. Hangoztatták ezen t. ellenzék köréből többszörösen, hogy most a választások előtt az ellenzéknek nem egymással szemben kellene állást foglalnia, hanem vállvetve küzdeni az ellenféllel, a kormánypárttal szemben. De t ház, már most kell, hogy fölmerüljön egy aggodalom, ez pedig az, hogy a ház azon oldalán ülő ellenzék, nem mondom, hogy programmal nem bir, de egy lényeges és sarkalatos pontjára nézve programnrjának, hogy a ház egy kiváló tagja által használt szóval éljek, a homályban settenkedik, mert nem tudjuk, minő állást foglal el az önálló vámterület kérdésében. (Tetszés és helyeslés a szélső balon.) Ha ezzel tisztában volnánk, akkor igeiás fölmerülne az ellenzéki pártok közeledésének, esetlégszövetkezésének lehetősége. Minden kérdést egyszerre megoldani , nem Irszem, hogy komoly politikus akarhasson és arra gondolhasson is. A legfontosabb kérdés, mely a közel jövőben fel fog merülni és a mely fontosságánál fogva kell, hogy más fontos kérdéseket is egy időre háttérbe szorítson, az, hogy a jövő országgyűlésen, midőn a vámegyezmény felmondásáról lesz szó, minő állást fog e tekintetben elfoglalni a hazai közvélemény. Erre a kérdésre nézve kell először tisztába jönni azoknak, a kik az ellenzék álláspontját foglalják el és e kérdésre nézve kell egyetérteniük. Ezek közt bizonyos szövetség nemcsak lehetséges, de kívánatos is. (Helyeslés szélső balfelöl.) Bocsásson meg a t. ház e kitérésért, a mi után most a tárgyra, a törvényjavaslatra áttérve, legyen szabad még egy-két megjegyzést tennem, (Halljuk!) Az eddig fennálló alappal szemben a törvényjavaslat két változtatást kivan életbeléptetni. Egyrészt meg akarja honosítani a qualiíicatiót, másrészt életbelépteti az ipartestületeket az eddigi ipartársulatok helyett. Midőn az iparosok qualificatiójáról van szó, én azt tartom, némileg máét értenek ezalatt itt a házban és mást a házon kivül iiz iparosok körében, legalább azok között igen sokan, nem mondom, hogy mindannyian. Ha pl. az iparosok sürgetik a qualificatio életbeléptetését, sürgetik, hogy egy bizonyos iparűzésnek engedélye attól feltételeztessék, hogy az illető ezen ipart gyakorlati utón elsajátította, magát abban j KÉPVH. NAPLÓ. 1881 —84. XVI. KÖTIT. j kiképezte , pl, azon ipart három évig tanulta, három évig gyakorolta s felvétetett az ipartestületbe, est értik oly módon, hogy e qualificatio vonatkozzék ne csak a kisiparra, a kézműiparra, hanem mindazokra, a kik általában bizonyos ipart gyárilag akarnak űzni, pl., hogy a gyáros is kénytelen legyen az iparűzést gyakorlatilag megtanulni. Például, hogy a bútorgyáros legyen kénytelen megtanulni az asztalosmesterséget és csak ugy nyerhessen jogot az iparűzéshez. Ha majd megértik azt, hogy az, a mit a törvényjavaslat nyújt, minő csekély, nem hiszem, hogy sokat várnának tőle. És én megvallom, jobb e tekintetben nyiltan tisztázni a helyzetet (Ugy van! a szélső baloldalon) és nyíltan kimondani, hogy a mi közgazdasági fejlődésünk nem engedi, hogy egy keretbe vonjuk a kisipart a nagyiparral, (Helyeslések) de ebből nem következik, hogy a nagyipar is ne vonassák bizonyos törvényes korlátok közé és ne legyünk tekintettel arra, hogy általános poli tikai társadalmi szempontból korántsem közönyös az, hogy vájjon egy hatalmas vállalkozó vagy csak alárendelt proletármunkás vagy családját saját keze munkájával fentartó önálló vállalkozó képezze a nemzet polgári osztályának zömét. (Helyeslés.) Itt nem egyedül a közgazdasági momentum az, a mi dönt; e tekintetben bizonyos társadalmi kérdések is bírnak legalább olyan nagy súlylyal és e tekintetben, különösen hazánkban kívánatos volna, ha az felkaroltatnék. Én egyetértek gr. Apponyi képviselőtársammal arra nézve, hogy hazánkban még nem létezik oly gyáripar, mely számot tenne, de ebből korántsem következtetem azt, hogy ne hozzunk szabályt, törvényt a gyáriparra vonatkozólag is és ne igyekezzünk elejét venni azon bajoknak, melyek a gyáripar meghonosítása után Nyugat-Európában elharapództak. Azt tartom, hogy e tekintetben előnyös helyzetben vagyunk és épen mert nincsenek számos gyáraink, könnyebb volna törvényt alkotnunk és e törvények keretén beiül fejlesztenünk és így tán elejét vehetnők azon bajoknak, melyeket Nyugat-Európában a gyárak maguk után vontak. Ez okból a törvényjavaslatot hiányosnak tartom, a mennyiben csak a kézműiparról intézkedik s nem egyszersmind a gyáriparról is, mert az az egy fejezet, a mely erről intézkedik, a gyáripari munkásokra nem elegendő. Az ipartestületek meghonosításától én igenis várok némi javulást az iparosok helyzetében és azért örömmel üdvözlöm, én is az önkormányzati elv alkalmazásának vagyok híve s szeretem, ha a törvényhozás képes bizonyos testületeknek önkormányzati joggal felruházására s e tekintetben remélem, hogy a törvénynek lesz némi üdvös hatása. És habár lényeges javulást az iparosok helyzetén nem várok tőle, de hogy azon csekély javulás, melyet nyújtani képes, el ne odáztassiék, azért ti