Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

164 3;>8. országos ülés mártzins 29. 1884. levő ipartörvény alapelvét, mindamellett tekintve hazai közgazdászat! és eulturalis állapotunkat: én mégis e kérdésre, György Endre barátommal el­lenkezőleg határozottan igennel felelek. (Derültség a szélső baloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni indokaimat. A most hatályban levő és a munka szabadság elvén alapuló törvényünk bizonyította azt, hogy az még nálunk nem honosulhat meg, mert hiányoznak ahhoz a szükséges előfeltételek. Hiszen ínég nincsen valóságos iparunk sem, nincsen olyan iparunk, a mely kifejlett és maga lábán álló volna. Iparosaink nagy része nem bir azzal a képzettséggel, hogy a szabadipar által nyújtott előnyöket a maga javára felhasználni tudná. Nincs meg iparosainkban a társulási hajlam; már pedig az tagadhatlan, hogy ha a gyáriparral és a töke­pénz hatalmával szemben az egyes iparos többé meg nem állhat, az iparosok egyesült ereje veheti fel csak ezen hatalmakkal szemben a harczot. (Közbeszólások szélső balról: Miért tiporja el a gyáripar?) Eltiporja azért a kisebb iparost, mert a nagyobb erő letiporhatja a kisebbet, a nagy hal elnyeli a kis halat. Igaz, hogy a kis hal is el­nyelné a czethalat, de nem bírja. (Derültség a szélső baloldalon.) A hol az iparszabadsághoz az előfeltételek hiányoznak, mint nálunk, ott az iparszabadság — mint 12 évi tapasztalataink igazolják — iparsza­badossággá fajul és az iparnak technikai, közgaz­dasági és erkölcsi sülyedését idézi elő. Az ipar­szabadosságban a tanoncz, mihelyt egy kis felüle­tes ismeretet szerzett, felszabadittatik és segéd lesz; ebben a minőségében a helyett hogy felke­resné a nagy városok ipar műhelyeit, otthon ma­rad és az esetleg özvegygyé lett mesternét nőül veszi, az ilyen egyén tökéletlen ismeretekkel űzi tovább iparát. Megkárosítja a fogyasztó közönsé­get és mert a rossz munkát olcsóbban adja, meg­károsítja azoni páros társait is, a kik nála tökéle­tesebb műveket állítanak elé. A most hatályban levő törvény mindezen hiá­nyoknak orvoslására nem nyújt segédeszközöket. A törvényhozásnak az eszélyesség azt parancsolja, hogy a mint Montesquieu régen mondta, mielőtt vala­mely ország népe számára valaki törvényt alkotna, vizsgálja meg ama nép szokásait, éghajlatát, er­kölcsét és azután alkosson számára törvényt. Ha pedig mégis a törvény meghozatalakor ezt elmu­lasztotta, vagy pedig a törvényhozás is, mint em­berekből álló testület, megtévedett, akkor nincs egyéb kötelessége, mint visszatérni a helyes útra és meghozni az illető nép viszonyainak megfelelő törvényt. Ezen helyzetben van a mi törvényhozá­sunk. Belátjuk ugyan, hogy az 1872-ki törvény helyes alapon nyugszik és a legműveltebb népek törvényeivel egyenlő színvonalon áll. De azt is belátjuk, hogy ez még nekünk korai és viszo­nyaink mellett meghonosulni nem képes. Ez ok­| ból tartom előnyösebbnek a szőnyegen lévő tör­vényjavaslatot a most érvényben lévő törvénynél. De előnyösebbnek tartom azért is, mert mig egy részről az ipar tízeséhez megkívánja a képesítést, más részről a mester, segéd és tanoncz közt sokkal jobban szabályozza a viszonyt, mint a most ér­vényben lévő törvény. Nagy súlyt fektet e javaslat a tanonczok ok­tatására, már mások is említették, de én is ki­jelentem, hogy leginkább e szempontból üdvözlöm a törvényjavaslatot és ha egyéb ok nem volna, ez egy okért is hajlandó volnék azt elfogadni, meri azon meggyőződésben élek, hogy ha egyszer meg­honosul iparosainknál az általános műveltség, maguk fogják kérni a törvényhozást, hogy alkossa meg számukra a teljes iparszabadság elvén nyugvó törvényt. Én az oktatástól várok igen sokat, mert fogalmilag az ipar nem egyéb, mint azon kereset­mód, melyben a fődolgot a személyi tőke képezi. A személy bizonyos fejlettsege nélkül maga az ipar sem fejlődhetik. Az iparszabadság elvén nyugvó jelen törvényünk nem tartotta szükséges­nek azt, hogy az iparosokat a testületbe lépésre kényszerítse, mert elvével ellentétben állt, miután az iparszabadság az egyéni szabadságon alapul, az egyéni szabadsággal pedig nem egyeztethető össze, hogy valakit oly testületbe lépésre kény­szerítsünk, melybe belépni nincs kedve. De ha már eltérünk az iparszabadság elvétől; ha el­fogadtuk a képesítést: akkor el kell fogadnunk a testületi kényszert is, ez azzal szoros összekötte­tésben áll. Hiszen azért volt a mostani törvényünk sikertelen, mert nem volt meg iparosainkban a társulási hajlam. Ha egyszer meg vagyunk győ­ződve arról, hogy iparosaink elszigetelten, a gyár­iparral és a tőkepénz hatalmával szemben többé megállani nem képesek, hogy vagy tönkremennek, vagy a tőkepénzesek rabszolgáivá válnak : akkor nincs egyéb hátra, mint hogy ne kérdezzük, akar­nak-e testületbe lépni vagy nem, hanem saját ja­vukra rendeljük meg törvény által, hogy tartoznak belépni. Meg vagyok győződve, hogy törvénynyel ipart felvirágoztatni nem lehet, mert ahhoz sok más tényező közrehatása szükséges; de mivel a törvényjavaslat az iparosok közé nagyobb rendet behozni és az iparosok műveltségi fokát emelni s ez által közvetve iparunkat jobb és kedvezőbb helyzetbe hozni alkalmas, én a javaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dom. (Élénk helyeslés.) Madarász József: T. ház ! Debreczen vá­ros III. kerülete t. képviselőjének, ki előttem szó­lott, alapelveire, hogy én észrevételeimet meg nem tehetem, azt be fogja látni maga t. képviselő­társam. Miután azon magasröptű, magas szárnya­lású elvek mellett, melyekkel György képviselő urat utóiérni iparkodott, ellenkezőleg szavazván I s a körülmények és czélszerűség tekintetéből a

Next

/
Oldalképek
Tartalom