Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

336. országos ülés március 29. 1884. Jg5 jelen törvényjavaslat alapjára állani szükségesnek vélvén, maga czáfolta meg az általa hangoztatott elveknek Magyarországon most alkalmazhatását. Elvárom t. képviselőtársamtól, ha helytelent mondottam volna, a részleteknél ennek kiigazítását. Részemről tehát csakis György t. képviselőtársam tegnap elmondott, igen szépen hangzott beszédére tartom kötelességemnek némely megjegyzést tenni. Azt hiszem ugyanis, hogy minél szebb mezben, minél édesebben adatik valami elő, a szabadság, a haladás, a szabadéivüség mázába^ és minél inkább látom következményeiben nemzetemnek iparát, kereskedelmét, földmívelését vagy összes intézményeit az ily mézes-mázos beszédek által megtámadva: annál inkább kötelessége az ellenvélemény egyéneinek azon hangzatos elveket a maguk értékére szállítani le. Visszautasítom tehát mindenekelőtt György t. képviselőtársam azon nyilvánításait, midőn ezeket mondotta: „a jelen törvényjavaslatnak vezérelve egy osztály érdeke, egyik osztály megvédése és körülzárolása a társadalom többi osztályaival szemben." „Az iparosok ellenében állanak a fogyasztók, az összes nemzet. „A nyilatkozott képviselők csakis az iparosok óhajtásával takaródznak, de a fogyasztóknak mint egésznek érdekeit tekintetbe nem veszik és itt a fogyasztóknak, az összeségnek érdeke sem a tanácskozásokban, sem a képviselőházban nem képviseltetik*. Visszautasítom és kárhoztatom e nyilatkozatot. Én azt hiszem, a képviselőházban a képviselő nyilatkozik és szavaz teljes meggyőződése szerint és midőn az ipartörvényjavaslat van tárgyalás alatt, szavaz természetesen azon javaslatra, a mennyiben ő nemcsak iparosoknak, hanem az egész nemzetnek is érdekeit megvédeni véli. Sőt önmaga György Endre t. barátom rontotta le legelőbb e nyilatkozatának jóhiszeműségét az által, midőn beismerte, hogy a kézmú'iparosság ezen országban igen nyomott helyzetben van; hozzátette igaz, hogy ez csakis a nagy gyári munkáknak hazánkba betódulása következtében történt, miből az következnék, hogy ezentúl még inkább oly helyzetben lesz, ha hazánkban a gyáripar meghonosittatik. Nem tagadhatja az én igen t. barátom, hogy a nyomott helyzet mindinkább és inkább rájuk nehezült az 1872-ben meghozott törvény óta s ha e javaslat valamit tesz ezen nyomott helyzet javítására, akkor ellenezhető-e az ? Én érteném, ha ő e törvényjavaslattal szemben az iparosoknak e nyomott helyzetét javító bizonyos eílenindítványnyal lépne a képviselőház elé; de ellenezni egy törvényj avaslatot, mely azon nyomott helyzetei csakugyan előidézte, vagy | rosszabbá tette és a helyzetet semmi javító intézkedéssel elő nem állani, ezt én nemcsak az iparosok, nemcsak hazánk összeségének, a fogyasztóknak, hanem saját képviselői kötelességemmel sem tartom megegyeztethetőnek. Vissza kell hát utasítanom a képviselő urnak azon nyilvánítását, hogy ezen törvényjavaslat talán szükségtelen; mert azzal indokolni az ő állásának helyességét, a mivel indokolta, hogy ő tudja, hogy csak egyedül áll, nem elég. És két szerencsétlen indokot hozott még fel, mely neki igazat fog adni, hogy t. i. ellene szavazott a zimonyi vasút kiépítésének és ellene szavazott a kisbirtokosok földhiteiintézetének ad ndó előnyöknek. No hát én csudálkozom, hogy az én igen t. képviselőtársam ilyen indokokkal óhajtja állítását elfogadtatni. Hiszen az t. uraim, a ki csak a pár nap előtti tárgyalásra visszaemlékezik, hogy ő Herczegovinának és Boszniának a magyar állammal akar vasutat építtetni és az egész nemzetnek, mintegy az európai hatalmak által nyert megbízás következtében az emberiség haladása követelményeképen e nemzettel, mely kölcsönnel fedezi saját szükségleteit, más országok, idegen országok számára vasutak építését fkivánja megszavaztatni, azt nem értem, hogyan hozhatja elő és dicsekedhetik azzal, hogy ime a zimonyi vasút ellen szavaztam, melyet pedig a magyar nemzet összesége, beismerem, áldozattal, de e nemzet földinívelésének, iparának, kereskedelmének tekintetében jónak látta és kötelességének érezte megszavazni. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hát bocsásson meg nekem az én igen t. képviselőtársam, én tudom becsülni az ő értelmi tehetségét, nemzetgazdasági szakismereteit, tudom becsülni meggyőződését, de azt az egyet kérdem, hogy ily szemlátomást önmaga ellen fordítható indokokkal hogyan akarja az országgal elhitetni azt, hogy az elnyomott iparosok helyzetén az a i 872. törvény segít, mely eddigelé e nyomott helyzetet csak rosszabbá tette? De kötelességemnek tartom még pár általános elvi megjegyzésére t. barátomnak ellen észrevételeimet megtenni. Azon szép és mézes-mázos beszédben hivatkozott arra is, hogy Ő ngy látja, hogy a magyar politika vezéreszméje inkább a conservativismus, min: a liberalismus. No, ha azon magyar politika elvi fonalát tekinti t. képviselőtársam, a mely azóta fejlődött ki, a mely alatt ő is kardoskodik és küzd, ha e szó helyett conservatismus a reactiót mondotta volna, azt érteném; mert a magyar állami politikának a jelenben vezérirányául én sem a conservativismust, sem a liheralisniusí el nem ismerhetem. Küzdöttem 30—35 éven át — nem gyermekidő — a conservativismus vezérelvei ellen, kivált 1836-tól 1848 ig, de még azon conservativ férfiakj nál sem találtam soha a hajlamot arra, kivévén