Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

S35. országos ülés märczÍB* 28 1884 137 (lést, a melyek nem mennek annyira, mint mennek 1 a qualiíicatió hívei, a melyek egyes esetekben megtagadják a kontároktól a segédtartást, de maguktól a kontároktól a gyakorlatot nem kívánják elvonni. Tehát mondom, feltéve, de meg nem engedve, hogy a kontároknak száma, ugy a hogy azt a régi czéh fogalmai alatt értjük, a szabad ipar uralma alatt jobban szaporodott volna, kérdem: ugyan elfogadható-e az, hogy ezen kis kontárok komoly versenytársai lehetnének a solid, de valamivel drágrábban dolgozó iparosnak. Azt a solid iparost, a ki ugyan egy helyen dolgozik a kontárral, a ki olcsóbban, de roszabbul dolgozik, bizonyára a fogyasztók mindnyájan ismerik és csak fel kell azt tenni józanságukról, hogy azon iparosnak, a kit évek hosszú során át állandóan mint solid iparost ismernek, a ki drágábban, de jobban dolgozik, mégis csak előnyt fognak nyújtani. Ha van veszély, a mely a kisiparosokat fenyegeti, az semmiesetre sem a kontár, hanem az olcsóbban és nagyban dolgozó vállalkozó, nagy iparos, a kivel szemben a kisiparost teljesen megvédelmezni, még akkor sem tudnók, ha mindazon eszméket megvalósíthatjuk, melyeket a qualifieatió híveikivánnak. Az nagyon természetes, hogy agyárak a gépekkel, az olcsó hitellel, a nyers anyag nagymérvű beszerzésével és az által, hogy képesek megvárni apiacz kedvező eonjecturáit, győzelmes versenytársai a kisiparnak ha egy téren dolgoznak. És ehhez még, ha látjuk, hogy mily sok visszaéléssel lehet erősbíteni az erősebbet a gyöngébb ereje ellen, nem haboztam oly intézkedések elfogadásában, melyek a nagyobb ipar ellen irányoztattak, minők például a vándor-üzletekre vonatkozók. De ha hozzá veszszük azt, hogy a nagyiparos ezen előnyei mellé jött még a közlekedés kifejlődése is, a mely legnagyobb ellensége volt a kis iparnak, a mennyiben a patriarchális ipart ez forgatta ki sarkából. Mert a mig eddig az utazás egyik megyéből a másikig, hetekig* vagy legalább is napokig tartott, oly körülmények közt nem igen fordult elő, hogy valaki a szomszéd városba ment volna vásárolni, sőt a régi ipar jellege épen az volt, hogy a fogyasztó magánál dolgoztatta az iparost. Most a mióta a vasutak létrejöttek, nemcsak az történik, hogy a termelőt keresi fel a fogyasztó, sőt leggyakrabban az ország fővárosában, sőt a jobbmódúak még azonkívül is mennek, hanem bekövetkezik az, hogy a távoli nagy vállalkozó felkeresi az ország legtávolabbi részében lakó kis fogyasztót, utazók, újságok hirdetése, reclamok és árjegyzékek küldése utján, midőn látjuk, hogy a kisiparos mily szorongatott helyzetben van és annyi látható és láthatatlan ellenséggel kell küz- j denie, akkor be kell látnunk, hogy ily körűimé- j nyck közt a kisiparos sokszor a legodaadóbb szór- j galom és kitartás daczára is kénytelen elmerülni j Í;Z egyenetlen harczban. KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. Midőn a kisiparos helyzete a mai viszonyok közt ilyen, akkor azt hiszem méltányossággal kell viseltetnünk irányában, midőn azon erős meggyőződésünk van, hogy félrevezettetik. Ls ha azt látjuk, hogy a kisiparosok körében oly mély gyökeret vert a hit az egyetlen panaceában, midőn azt látjuk, hogy ha egy kívánságnak kielégítése nélkül lehetetlen a kisipar figyelmét másra is felhívni, akkor még sem maradhatunk a tagadás terén. Mert méltóztassék megtekinteni a második iparcongressus jegyzőkönyveit és tanácskozásait, hol azok közül, kik az iparosokat vezették, igen sokan hasonló álláspontot foglaltak el, mint én jelenleg és kezdették a tanácskozásokat azzal, hogy nem a qualiíicatió miben az iparosok jövője rejlik és e helyett több hasznos intézkedésre kívántak súlyt fektetni; midőn pedig a szavazás megkezdődött, ugyanazok, kik igy beszéltek, kénytelenek voltak a qualificatiót legelső helyen javasolni. Midőn látjuk, hogy ily nehéz viszonyok sulyosodván reájuk, mint egyetlen orvosszerhez, görcsösen ragaszkodnak ezen eszközhöz, akkor azt hiszem, teljesen ridegen elutasítani ezen követelményt csakugyan nem volna a, helyes, a, gyakorlati politikának feladata. (Helyeslés jobbfelóL) Természetes, ily körülmények közt kötelességünk figyelmeztetni az iparosokat arra, hogy az, a mitől várják boldogulásukat, nézetünk szerint nem az, a mi boldogulásukat előidézné, kötelességünk őket ily körülmények közt figyelmeztetni arra, hogy boldogulásuk utjai máshol keresendők. Mert abban, hogy kívánságaik egy részét kielégítettük, legalább rám nézve irányadó indok az volt, hogy megadassák a lehetőség arra, hogy az iparosok figyelme más tényezők felé is forduljon. Mert én is teljesen azon véleményben vagyok, hogy bármily súlyos legyen is a harcz, melyet a kisipar a nagy iparral szemben folytut, a kisipar szerepe nincs befejezve és mint más országokban, ugy hazánkban is a kisiparra fényes és nagy jövő várakozik. De csak egy feltétel alatt, azon feltétel alatt, ha a kisipar is igyekezni fog elsajátítani azon tulajdonokat, melyeknek birtokában ma ellenfele annyival erősebb, mint ő, azon egy eshetőség s egy feltétel alatt, ha a kisipar egyszersmind alkalmazkodik a modern időkhöz. Mert ha azt hiszi, hogy mesterségét ugy folytatva, mint régen apáink, őseink tették, boldogulni fog a nagyipar ellenében, akkor azt hiszem, minden intézkedés sikertelen. (Helyeslés jobbfáöl) A mitől én a javulást reménylem, az egyrészt a társulás, másrészt az oktatás. Mindenütt másutt, hol a kisipar nagy eredményeket tudott felmutatni, ott a társulás — és pedig nem a kényszertársulást ertem a lattá — hanem a különböző hitelegyletek, a nyerstermékek bevásárlására szolgáló, az önsegély, a fogyasztási egyesületek megalkotása által tudott erőre vergődni. — A hol ez egye18