Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

138 335. országos ülés márczinä 28. 1884 sületek megalkottattak, valóban csudákat eredményeztek, ugy hogy akárhány helyen, ha egy városban gyökeret vertek, a szomszéd városban kénytelenek voltak azokat szintén megalkotni. Az oka igen egyszerű: mert a kisiparos ma gyönge és talán védtelen a nagyiparossal szemben, midőn más fegyverekkel harczol. De ha megszerzi ezen fegyvereket magának, ha a hitel s nyersanyag beszerzése utján megszerzi az olcsóbb termelés feltételeit: akkor a kisiparosok tömörületének nagy előnye lesz a nagyiparral szemben. S ez az, hogy a nagyiparnál mindig csak egy ember az, a ki gondolkozik, csak egy ember az, kinek érdeke ;-; vállalatban működik; ott ellenben, a hol többen állanak össze közös czélok megvalósítására, ott az érdekelteknek egész serege van, kiket önérdekök sarkall felkutatni mindazon feltételeket, melylyel üzletük előmeneteléi biztosítják. A másik eszköz, a mitől én várom a kisipar lendületét, az oktatás. Ne méltóztassanak ezt kicsiny leni, mert az ipar mindenütt, hol a művészet legkisebb elemeit magában foglalja, hol a legkisebb lehetőség van arra, hogy művészeti irányban haladjon, mindig diadalmas versenytársa a nagyiparnak. Hiszen mindazok, kik Budapesten a viszonyokat némileg ismerik, kik itt különösen az építőipart megtekintik, meg fognak győződhetni, hogy különösen a műlakatos-, a műasztalos-ipar oly nagy haladást tett a fővárosban az utolsó években, hogy akárhány czikk, melyet ezelőtt egyáltalában nem lehetett a fővárosban megkapni, most már itten hazai iparosoktól és nagy választékban kaphatók. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nagy világvárosoknak ipara tulaj donképen, amennyiben műipar, mindenütt a kisiparnak és nem a nagyiparnak ke::ébenvan. Tehát én igenis hiszem, hogy a kisiparnak nagy és fényes jövője van, de csak ugy, ha társulás és oktatás lesznek alapjai. Már most az a kérdés, hogy ezen a téren micsoda eredményeket mutathatunk fel eddig? Ha az eredményt tekintjük, akkor azt kell mondani, hogy az első részben, a mire pedig nagy siilyt fektetek, az eredmény eddig annyi, mint zérus. Ha körülnézünk az országban, találunk 1275 ipartársulatot és egyesületet, a mi első tekintetre örvendetesnek látszik ugyan, de nem szabad feledni, hogy ennek legnagyobb része a régi czéhek romjain keletkezett, a melyeknek száma negyedfélezer volt. Hogy ezek hétképesek legyenek, az volna az első feltétel, vagy bizonyos vagyoni erővel rendelkezzenek, azonban az összes 1275 ipartársulatnak vagyona nem haladja meg az 1 millió frtot, ugy hogy egy ipartársulatra 700 írtnál több nem esik. Vannak ugyan egyes ipartársulatok, mint a kolozsvári vagy magyar-németii mészáros-iparíársulat, melynek vagyona a 4800 frtot is meghaladja, azonban vannak mások, a mely éknek, vagyona az 5— lOfrt I között váltakozik. Vannak olyanok is, a melyeknek vagyona semmi. E mellett a befizetések oly szerények, hogy vannak ipartársulatok, a melyeknél az évi befizetés lOkrnál is kevesebb. Az ipartársulatok legnagyobb részénél pedig a befizetés 20—60 krajczár között váltakozik. Hogy ezekkel az eszközökkel eredményeket nem lehet elérni, az mindenki előtt világos. És habár a betegsegélyezés terén a társulatok több fontos intézményt honosítottak is meg, mégis a productiv associatió terén, a mire pedig nagy súlyt fektetek, alig történt valami. Termelő aesociatió, mikor a statistikai adatok e tekintetben felvétettek, volt 3. Ebből egy iránt a statistikai hivatal nem volt tisztában, hogy csakugyan productiv associatió-e, azt azonban tudta, hogy 1 év óta megszűnt. Jóval kedvezőbbek azon viszonyok, a melyek az oktatás terén fennállanak, a mennyiben a földmívelési és cultusministerium támogatása és buzgó közreműködése következtében ma már egy csomó iskola áll fenn és a mennyiben magánosok is számos tanodát és tanműhelyt állítottak fel, a melyek évről-évre nagyobb terjedelmet nyernek. Felemlíthetem a faipar terén, a zay-ugróczi, a rimaszombati, a homonnai és a munkácsi tanműhelyeket. Az agyagipar terén az újbányái, dobsinai, a szövészet terén a kassai, késmárki, lőcsei, sepsiszentgyörgyi és székely-keresztúri, a kosárfonás terén a váczi, beregszászi tanműhelyek stb. A középipartanodában ma körülbelől 100 tanuló van elfoglalva. A kassai gépészeti iskolának 45 hallgatója van. Nem is említem azon különböző rajziskolákat, melyek az országban vannak és a melyek az ipari czélokat mozdítják elő, sem azon tanműhelyeket, melyek a fennálló elemi iskolák mellett vannak és a melyek száma 135-rerúg. Ezeket összefoglalni bajos volna, mert az adatok szórványosan jelentek meg. Addig tehát, a mig a társulás terén kevés eredményt látunk, az oktatás terén legalább a kezdetnek biztató jeleire akadhatunk és midőn én kötelességemnek tartottam épen az iparosok érdekében hangsúlyozni azt, hogy jövőjük ezen két utón biztositható, egyrészt társulás utján, másrészt az oktatás fejlesztése utján — természetes, hogy állást kell most már foglalnom, mielőtt szavaimat befejezném, azon két sarkalatos indítványnyal szemben, melyben az iparosok látják jövőjük biztosítását. Ez a kettő, a mint méltózíatik tudni, a qualificatió és a, kény szertár sulás. Álláspontomnak esetleges részletes kifejtését ezen kérdéssel szemben a részletekre tartom fenn és e tekintetben követem azon előttem szólott t. képviselő urak példáját, kik itt az általános tárgyalásnál szintén csak röviden iélezték álláspontjukat. Annyit azonhan már most is szükségesnek tartok jelezni, hogy mindaddig, mig a qualificatiót oly modalitások mellett honosítjuk a törvényben, a melyek mellett magukra