Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-335
SS*, országos ülés m&rcsáns 28. 1884. 127 1884. január hó 8-án Bernben a szegény-jog kölcsönös biztosítása iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényj'avaslat tárgyában. Kérem méltóztassék ennek kinyomatását, szétosztását és annak idejében az osztályok mellőzésével napirendre tűzését elhatározni. Elnök: Az igazságügyi bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, az osztályok mellőzésével fog annak idején napi rendre tűzetni. Következik a napirend: az ipartörvény revisiója tárgyában benyújtott törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. A szónokok sorában következik Steinacker Ödön képviselő ur. Steinacker Ödön: T. ház! Ha valakinek nyújt elégtételt az előttünk fekvő törvényjavaslatnak előterjesztése, bizonyára kell, hogy nyújtson azoknak, a kik évek hosszú során át az ipartörvény revízióján dolgoztak, munkálkodtak, azt sürgették. Nyolcz éve t. ház, 1876-ban Simonyi Lajos akkori kereskedelmi ministerhez intéztetett ez ügyben az első interpellatió Ráth Károly akkori képviselő által. Már akkor ezen kívánalmakkal szemben az interpelláló nyert egy általánosságban tartott bár, de jóakaratú választ, illetőleg ígéretet. Hat éve t. ház, hogy csekélységem nyújtott be egy az ipartörvény revisióját ezélzó határozati javaslatot, melyet pártkülönbség nélkül aláirtak számos képviselőtársaim, a kik közül még most is a háznak tagjai Chorin Ferencz, Zay Adolf, Madarász József, Madarász József: Meaculpa! (Derültség!) Steinacker Ödön: Horánszky Nándor, melynek czélzatához járult akkor a t. kormány is, képviselve Péchy Tamás közlekedési minister által, kinek nyilatkozatához hozzájárult a földmivelés, ipar és kereskedelmi ministerium vezetésével megbízott Trefort minister is. Azóta t. ház, nem szűntek meg az ipartörvény revíziójára ezélzó kérvények, interpellatiók, Ígéretek. A ministeri indokolás nem emlékezik ugyan vissza olyan hosszú időre és csak a háznak 1880. május 2l-ki határozatára emlékezik, mely az ipartörvény revízióját sürgető számos kérvényt tekintetbevétel végett az illető szakministeriumhoz utasított. De azóta is elmúlt 4 esztendő, de t. ház, ezen törvényjavaslat elégtételt nyújt azoknak is, a kiket az indokolás nézetem szerint nem egészen méltányosan jónak látott megtámadni, (Halljuk!) azt mondván, hogy az iparosok évek óta mesterségesen élesztett agitatiók folytán kívánták azt, a mit valóban egyhangúlag és erélyesen kívántak. Ezen vád nekem úgy tetszik, mintha valaki azt mondaná, hogy Magyarországnak adóval nem igen terhelt polgárai a tulaj donkép igen csekély adót szívesen elviselik és csak az ellenzéki képviselők által beszéltetnek rá azon meggyőződésre, hogy sok az adó. Hát t. ház, ennek ellenében kötelességemnek tartom kijelenteni, a mit különben minden elfogulatlan tud, hogy azok, kik mint az ipartörvény revíziójára irányuló mozgalomnak vezetői működtek, csak azon czélt tartották szem előtt, melyet a t. kormány is kitűzött, hogy iparosaink között rendet és szervezetet biztosítsanak, e törekvéseknek csak rendes medret ástak, mérséklőleg hatottak, formulázták a kívánalmakat g rámutattak a törvényes útra, melyen azokat iparosaink érvényesíthetik. Azon hosszú idő, mely a t. kormánynak ezen előterjesztés megtételére szükséges volt, némileg redukálja érdemét, a mivel egyébiránt épen nem akarom kisebbíteni a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium jelenlegi vezérfiainak az ipartörvényjavaslatnak elvégre bekövetkezett előterjesztése körül szerzett személyes érdemeit. Igen sajnos tény az, hogy Magyarország számos polgárainak sok évi kívánalma nem volt elégséges, hogy e kívánalmak valamivel hamarább teljesíttessenek, hanem be kellett várni a németes az osztrák törvényhozást, hogy utánok indulhassunk, valamint a mostani érvényben levő 1872. évi ipartörvény megalkotására is annak idejében be kellett várni az északnémet ipartörvényjavaslat létrejöttét, melynek azután ez a mi ipartörvényünk ugyancsak szakasztott mása. De t. ház, mivel iparkodott mentegetni a t. kormány ezen hosszú halasztást? Mint mumust állította oda, hogy az iparosok kívánalma reactionárius, hogy ők csak a rég elavult czéhrendszert óhajtják; holott mindenki, a ki elfogulatlanul olvasta a formulázott kérvényeket — és volt módja olvasni — tudja vagy legalább lehetne és kellene tudnia, hogy a mit az iparosok akarnak, az egészen más ugyan, mint az ipar terén jelenleg uralkodó állapot, de még inkább különbözik attól, a mit a régi czéhrendszer lényegének lehet tekinteni. Az eredeti törvényjavaslat.melyre a t. kormány végre elhatározta magát, formailag mindenesetre jobb, vagy legalább egységesebb, mint a közgazdasági bizottság elaborátuma. De ha alaposan meg akarjuk ítélni az előttünk fekvő, módosított javaslatot, szükséges,hogy szemügyre vegyük a t. kormány intentióit is, melyek az eredeti javaslatban és az indokolásban foglaltatnak. E törvényjavaslat szerzői egy általam igen méltányolt, becsült, tudományos állásponton állva, tulaj donképen szivük mélyében nem akartak mást, mint a régi állapotokat új ruhában fentartani. Hogy milyen nagy volt a szakministerium töprenkedése e felett, mutatja a kormány félhivatalos lapja nemzetgazdasági rovata vezetőjének munkája, mely egy esztendővel a törvényjavaslat benyújtása előtt látott napvilágot és mely körülbelől kifejezi azon nézeteket, melyek a ministeriumban uralkodtak. Ezen munka bevezetésében azt olvassuk: (olvassa.) „A törvény revisiój ára törő
