Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

j gjg 33S. orsüágos ilés mircihu 28. 1884. agitatió jelszavai oly tetszetősek. A közgazdasági tudomány jelenlegi áramlatainak annyira megfelelőek voltak, hogy önkénytelenül azon alternatíva állott elő: vagy igazak jelenleg is a közgazdasági tudománynak évtizedek óta olyanokúi hirdetett elvei és akkor tévesek az agitatió jelszavai, vagy pedig az agitatió jelszavai valók és hamisak a tudomány elvei". Mindenesetre el kell ismerni, hogy a t. kormány azon férfiai, kik e nézetet vallották, kemény dilemmában voltak és féltek attól, hogy az ipartörvénynek visszafelé való revíziója által veszélyeztetve lenne közgazdaságunk legfontosabb érdeke. Daczára mindann tk elkészült a javaslat és hónapokon át hirdették, hogy előterjesztése a küszöb ön áll. Nagy érdeklődéssel várta azt a közvélemény és miután annak előterjesztése épen az ülésszak végére esett, voltak oly rossz lelkek, kik azt is gondolták, hogy e törvényjavaslattal korteskedési czélok is voltak egybekötve. Én'azt at, kormányról ugyan nem tételeztem fel, de ha valóban volt ezen szándéka, azzal a t. kormány bizonyára erősen felsült. (Közbes:ólás a baloldalon: ügy van !) Mert elemi erővel nyilvánult az iparosoknak ellenvéleménye e törvényjavaslattal szemben. Ismétlődött, kisebb mérvben ugyan, mert rövidebb volt az idő, az, a mi a fennálló ipartörvény tárgyalása előtt történt. Érkeztek kérvények akkor is tömegesen a képviselőházhoz és nem érdektelen t. ház, összehasonlítani azon körülményeket, melyek közt az akkori ipartörvény létrejött, a mostaniakkal. Már akkor is Gorove István ministersége alatt a törvényjavaslat előterjesztése húzatott, halasztatott és csaknem 2 esztendeig tartott, mig végre az egy 15-ös bizottsághoz utasíttatott, a mely bizottságnak 6 tagja azóta meghalt, a háznak jelenleg tagja 5 és a közgazdasági bizottságnak 2, t. i. Falk és Wahrmann képviselő urak, a kik tehát tartósságuknak meggyőző jelét adták. T. ház! Az akkori tizenötös bizottság tagjai, illetőleg annak többsége azonban keményebb legények voltak mint a mostani közgazdasági bizottság tagjai, Mert daczára azon számos kérvényeknek, melyek érkeztek az ipartörvényjavaslat ellen, ők nem compromittáltak, nem paetáltak az akkori áramlattal. Ok túllicitálták még a kormányt is a manchesterismusban, a mit akkor is és részben most is liberalismusnak szoktak nevezni. Az akkori liberalismus, daczára annak, hogy még nem volt egy pártnak czége, akkor még elvi alapon állott, az emberek meggyőződésében még sokkal szilárdabb volt, mint a mostani opportunitási időben. Midőn a javaslat előterjesztetett, ezt bevezette az akkori előadó Érkövi Adolf igen emelkedett szellemű akademicus beszéddel, melyben a törvényjavaslat gyakorlati oldalaival igen keveset foglalkozott, hanem előtérbe helyezte annak elvi oldalát, hangoztatta a szabadságnak, a szabadelvííségnek postulatumait. Azon szavakkal kezdte meg előadói beszédét és akkor azt hitték sokan, hogy a szabadelvüség arcanum mindenre. Akkor ideális áramlat volt, melynek hatása alatt állottak sokan jóhiszemííleg, nem tagadom magam is. De az élet gyakorlati követelményeit az akkori bizottság nem igen vette tekintetbe. Az általános vita igen rövid volt. Az előadón kívül szólott egy szál szónok, száz képviselő volt. Ranicher Jakab, kinek hasonlókép kitűnő beszéde szintén egész akademice ecsetelte a czéhrendszernek az előbbi időbeni fontosságát és elavultságát s hangoztatta a liberalizmus tanait. Azon beszéd akkor általános elismerésben részesült: a napló megemlékezik azon számos kézszorításról is, melyben szerencséltették a szónokot. {Derültség). Akkor jobb idők jártak a szász képviselőkre, mint most. (Közbeszólás a baloldalon : Ki az oka ?) A részletes vita is aránylag rövid volt. Találkozni fogunk sok dologgal, a mi akkor is előfordult és most is elő fog fordulni. így pl. Pest városa követelte az iparbejegyzési díjak fenntartását. Akkor a kérvényt Királyi Pál képviselő ur nyújtotta be, de azon időben még nem léteztek oly íiscalitási velleitások, mint ma. Még a 153 milliós kölcsön scmvelt megkötve. Oda ajándékoztuk a díjakat, melyeket a kormány most ismét behozatni óhajt. A vitában kiváló részt vett akkor Tisza Kálmán balközépi képviselő ur is, a ki Horn Ede és báró Simonyi Lajos társaival a legliberálisább, hogy ugy mondjam a legradicalisabb nézetek mellett nyilatkozott. A törvényjavaslat elfogadtatott abban az irányban, melyet szerencsés voltara jelezni és jelezte azt a felfogást, mely akkor érvényre emelkedett, azon általam már említett félhivatalos közlemény, a hol az áll, hogy a törvény a legteljesebb mértékben biztosította a kereseti szabadságot, az ipar gyakorlására vonatkozó határozatai a legtágabb tért engedték az egyéni tevékenységnek, melyet nem korlátolhat sem hatósági, sem hivatali önkény. Meg volt tehát ezen vívmány, de tért nyitott az 1872. évi szentesített ipartörvény a t. kormánynak is egy igen kényelmes laisser fairé ipar-politikára. Hogy most az akkori kormánynak működéséről mit mondanak a mostani félhivatalosak, erre nézve csak egy pár sort leszek bátor felolvasni a már többször emiitett közlemény, a hol ez van mondva: „A kormány, melynek a törvényt végre kellett volna hajtani, nem volt tisztában azzal, mi az ő feladata az ipartörvénnyel szemben. Világosan kitűnik ez a törvény végrehajtása ügyében kibocsátott rendeletből. Ezen rendelet, melylyel a közgazdasági élet egy fontos ágát szabályozni akarta a kormány oly gyarló, a milyennel hasonló törvényt még sehol sem kisértek." Hát t. ház, meg fogjuk látni 10 év múlva, mit fognak mondani a törvényről és azon rendeletekről,