Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

118 334 országos ülés márczins '27 1884 határokig. Ti rajtatok, iparosok fog állani ezen érdeketekben hozott organisatio keretében életképességteket bebizonyítani és az új szervezet erejével az ipart fejleszteni és lehetőleg is emelni. Nem fejezhetem be jelen felszólalásomat, mielőtt a t. ház kegyes engedelmével legalább is futó pillantást nem vetettem a törvényjavaslatnak a gyári munkásokra vonatkozó periódusára. Megvallom, hogy az élet eme terheltjei részére sokkal mélyebbreható intézkedéseket vártam, annál inkább pedig, mennél terhesebb, anyagilag minél mostohább és esélyeknek exponáltabb ezek helyzete. Én ugy gondolom, a mi. érdekükben beczikkelyezve van, csak első lépés akart lenni sersuk javításáért és ily hitem mellett elismeréssel hajlok meg általán véve ama intézkedések előtt, melyeket az említett rész az ő szakaszaiban a gyári munkások érdekében felállított. Kiemelendőnek tartom ama üdvös intézkedést, mely elejét akarja venni ama visszaéléseknek, melyek az élelemváiárlás kényszerével és a szeszes italok hitelezésével oly nagy mértékben elkövettettek. Azonban kettő van, miket itt észrevétel nélkül nem hagyhatok. Ezeknek egyike a még föl nem serdülteknek gyári munkára való alkalmazása; mit én, leplezetlenül mondom ki, az emberi természet elleni bűnnek tartok. És mit szóljak az alig fejlődésnek indult karok éjjeli munkájáról? A ki tudja, hogy a test fejlődésére mennyire szükséges az éjjeli nyugalom, annyival szükségesebb, minél fejletlenebb a test; a ki tudja, hogy még a műhelyekben is oly mesterségek tanonczai között találkozunk a leggyakoribb erkölcsi elvadulással, melyekben az éjjeli munka dívik; a ki valaha is látta azokat a gyárakból kivánszorgó, megtört gyermekeket, kik az iskola padjaiból egyszerre átdobattak az élet nyomorába'; a ki tudja, hogy e szerencsétlenek legalább is 80 százaléka alig fogja elérni a férfikor delét, az elszorult szívvel fogja mérlegelni eme társadalmi felszegi ég, eme patentirozott malthusianismus szomorú következményeit. A másik, a mire észrevételezni akarok, a vasár- és ünnepnapi szünet az. A törvényjavaslat, igaz, óvni akarja az isteni tisztelet idejét, de abban nem találom kimondva a teljes vasár- és ünnepnapi szünetet. Ha t. ház, a munka erény, az ember nemességének, hivatásának egyik kiváló kifejezője, a munka rabszolgasága ép oly mérvben megalázása az ember veleszületett nemességének, bűn a természet ellen, mely lényege ellen elkövetett ily zaklatást avval boszul meg, hogy a munkás testét ideje előtt összetöri és kény szernyugalomba helyezi. Megfelel az ember lelki szükségleteinek, hogy legyenek napjai, melyekben gondtól, tehertől menten magával, magasabb énjének szükségletével foglalkozhatik. Eltörpülnek az igazságok mellett minden kicsinyes, sokszor alacsony egoisticus érdekek vagy úgynevezett gazdászati szempontok. A megfelelő munka utáni nyugalom még nem tett társadalmat tönkre és ha például Anglia az ő puritán vasárnapi szünetelése daczára nagygyá tudott lenni épen iparában, miért kellene az ellenkezőtől félnünk egyebütt ? T. ház! A legfontosabb törvényjavaslatok egyike fekszik előttünk. Nemcsak az önmagában, hanem azért is, mert tárgya a maga közvetlen keretén túl számos egyéb kérdéssel függ össze. Azért annak minél komolyabb méltatása, minél üdvösebb eldöntése kulcsát adhatja azon egyéb vele rokon kérdések megoldásának, melyek elébliutóbb, de egyszer bizonyosan szintén ide kerülnek. Megvallom, hogy az iparosok által véleményezett és általam is tehetségeimhez képest méltatott elvektől, tényezőktől sem várhatom a teljesen sikeres orvoslást végveszélyben vergődő iparunk részére, a miért is ezek értékét „a meliori" vettem. Alig hiszem, hogy a műhely! ipar a nagy gyáripar ellenében biztos eredménynyel fogná kiállani a versenyt; alig hiszem, hogy mellette legalább is, mint egyenhatalmú tényező megállhatna. De, ki nyúlhatna ahhoz már-már jogosult érdekek, szerzett és birt jogok kárára? Sőt e tekintetben czélba vett bármi óvatos lépés, kivált jelen viszonyaink között, könnyen oly térre léphetne, melynek kapujára e veszélyes szavak irvák: „Socialismus—communismus". De másrészt constatálnom kell azt is, hogy bármi soeiális kérdés megoldásánál a legnagyobb akadály societásunk erkölcsi mivoltában áll, melyet, fájdalom, a leghatározottabb önzés és szeretetlenség vezet; ez az, mely nem engedi a kérdések méltányos megoldását; ez az, mely nem hagyja sorsukkal kibékülni a társadalom különféle elemeit; ez az, mely,mig egyrészt az úgynevezett lehető legnagyobb boldogság csalképével zaklatja és vágyakkal telíti a szíveket, másrészt e boldogságból vajmi keveset juttat; ez az, mely magáit az államfentartó igazságot napokra terjedő epbemer intézkedésekre kényszeríti. Mig e rideg önzés, ama mindent magának akaró harpocrasis uralkodik: foltozni fogjuk legfontosabb kérdéseinket, s nagy kínnartoldozzuk társadalmunk szakadozó öltönyét. Mondottak után, főleg azon indokból, mert a törvényjavaslat igen sok czikkelyében üdvös intézkedéseket tartalmaz és főleg azért, mert komoly elhatározással őszintén akarja az ipar ügyét előmozdítani — a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, fentartva netáni ellenjavaslataimat a részletes vitára. (Élénk, hosszas helyeslés minden oldalról.) Lits Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az iparos osztály kétségtelenül hálával tartozik az 1872. évi törvényhozásnak, mely az egyénszabadság, az önrendelkezés és hajlam szerint vái-