Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

311. országos ülé» február 16. 1884 gg keztetéseket; de még azt sem tudom, hogy a törvényszékek elnökei tesznek-e és ha igen, ugyan hányan tesznek említést az igazságügyministeriumhoz felterjesztett jelentéseikben a judicatura egyöntetűsége körüli tapasztalataikról, de azt azután már tudom tisztelt ház, hogy a kimutatások és jelentések vagy nem tartalmaznak ilyesmit, avagy pedig ha tartalmaznak, akkor igazságügyi kormányzatunk nem igen részesíti azokat kellő figyelemben — mert én legalább nem ismerem még igazságügyi kormányunknak oly intézkedését, melylyel hazai bíróságainkat, különösen az első bíróságokat a hazai jogszokásokra való utalással a judicatura egységesítésének előmozdítására serkentette volna. De azt azonban már ismét nem tudom t. ház, hogy épen a judicatura egységének érdekében megteremtett curiai decisiók, első bíróságainknak a ministerium által tényleg megküldetnének, márpedig ez csak alphája lenne egy helyes judicatura utáni törekvésnek. De nehogy félreértessem ismét a t. minister ur által, sietek mindjárt e kijelentésemhez hozzá tenni azt, miszerint legtávolabb van tőlem az igazságügyi vezetésnek a bíróságok judicaturájába beavatkozási jogot vindicálni, mert Idszen ez belejátszhatna a bírói függetlenség elvének megsértésébe, hanem érthetem a minister urnak ily rendelkezési jogát csak ugy, hogy a jogszokások és alkalmazásba vett törvényes magyarázatok közlésével hiyja fel hazai bíróságaink figyelmét a judicatura egysége érdekében! eljárásra, avagy pedig szükség esetében — ha a baj máskép nem orvosolható — hát forduljon a törvényhozáshoz, a judicatura vagyis a jogegység megőrzésére szükséges alkotásokért. Ily módoni ellenőrzését és különösen az első bíróságoknál a törvényszéki elnökök közbenjöttével leendő ellenőrzését a judicaturában a jogegység fentartásának, azt hiszem t. ház, mindenesetre lehet egy igazságügyi vezetés eminens feladatának tartani s arra nem elegendők az inkább csak az eleijárást szabályozó sporadicus rendeletek, melyeket eddig ismerünk. A laissez fairé elvének alkalmazása pedig t. ház, igen veszedelmes mulasztás egy igazságügyi administratió részéről, mert ez igen sok esetben oly veszélyes helyzeteket teremt, a melyekben nemcsak az egyesek érdeke, hanem az igazságszolgáltatás nagy közérdeke is megsértetik. így találjuk pl. azt t. ház, hogy a bűnvizsgálatok teljesítése tárgyában kötelező szabály fontosabb esetekben csak birót és csak csekélyebb esetekben jegyzőt vagy aljegyzőt kiküldeni; találjuk továbbá, hogy a járásbíróságok hatásköréhez utalt kihágások és vétségek feletti bíráskodást csak bíró teljesítheti. De már a gyakorlatban sok esetben az egyesek magánérdeke, de mindig az igazság szolgáltatás nagy közérdekének megsértésével, azt találjuk, hogy főbenjáró bűnügyekben és pedig nem kivételesen, hanem rendszeres folytonosságban aljegyzők bízatnak meg vizsgálatok teljesítésével. A járásbíróságok hatásköréhez utalt fenyítő ügyekben pedig majdnem kivétel nélkül ismét aljegyzők nyomoznak, vizsgálnak, tárgyalnak, de kérem még Ítélnek is és hogy világos törvénysértést ne kövessenek el, hát post festum ítéletüket aláíratják a járásbíróság valamely birói tagjával. És ez a visszás, de felette aggodalmas helyzet nem titok senki előtt, panaszolja azt már régóta mindenki, tudja tehát a t. igazságügyminister is; de azért egy oly rendeletét, melyben bíróságainkat felelősség terhe alatt ilyen minden szabály ellenére gyakorlatba ment szabálytalanságoktól kathegorice eltiltaná, én bizony nem ismerek. Pedig t. ház, említem, hogy kötelező szabály miszerint az ember legnagyobb kincsét, a személyes szabadságát érintő eriminális ügyekben a vizsgálat, a birói ellátás csakis biró által gyakoroltassák és mégis tűri a minister hallgatagon, hogy bizony néha igen tapasztalatlan aljegyzők járnak el és igen sokszor hatalmaskodnak is az ember személyes szabadsága kérdésében. Járásbíróságaink bagatellbiróságok is t. ház. Hallottunk már sok csodabogarat a bagatelle - törvény községi biróskodásának történetéből, pedig t. ház fellelhetjük ezeket, ha nem ily oly mértékben járásbíróságaink bagatell-biráinál is. Velem történt meg t. ház, hogy a mikor még jogérvényes volt ítélete, akkor látta be csak a bagatell biró, hogy bizony csak helytelenül itélt ő; ezeknek a bagatellbiróknak a judicaturája t. ház a legcsodálatosabb valami, mert hiszen a hány a bagatellbiró, annyi embernek a judiciumára van bízva a peres ügy végleges elbírálása. Lehet-e tehát szükségesebb valahol a judicatura egységének helyes ellenőrzése, mint épen a bíróságoknál ? Hiszen a rendes eljáíásban a judicatura helyességét a felsőbb bíróságok legalább ellen őrzik, azonban a végérvényesen itélő bagatéllbirónál én legalább nem tudom, hogy kicsoda? Van-e és ugyan milyen az intézkedése igazságügyi ministeriumunknak, a melylyel e bagatellbiróságoknál ez irányban a mulhatlanul szükséges ellenőrzést gyakorolja? Én mondhatom t. ház, hogy ezen bagatellbiróságok judicaturájának ellenőrzésével tényleg eddig még nem foglalkozott senki. Pedig t. ház, én azt hiszem, hogy sok egyebek között, tán nem legutolsó feladata egy igazságügyi administrátiónak, épen a judicaturának menetét mindenütt éber figyelemmel kisérni s mindenesetre minden törvényes s a meglevő szervezetbe illeszthető rendszabályokkal annak egyöntetűségét czélba venni. Igen fontos feladata pedig az igazságügyi vezetésnek különösen minálunk, a hol épen csakis a legéberebb ellenőrzés biztosíthatja a judicatura azon egységét, a melyet máshol az