Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

g2 311. országos ülés fel-rnár 16. 1884. Kérem méltóztassék a két jelentést kinyomatni és az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentései ki fognak nyomatni , szétosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével fognak napirendre tűzetni. Következik a napirend: az indítvány és interpellatiós könyvekbe történt bejegyzések fel-olvasása. Tibád Antal jegyző : Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az 1875. XXXVI. t.-cz. módosításáról és a királyi járásbíróságok számának szaporításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Grecsák Károly .* T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak fő ezélját azt Íriszein, mindenesetre a királyi bíróságok számának szaporítása képezi, mely mellett a szolnoki törvényszék kérdése csak ugy mellesleg oldatik meg, legalább a javaslat indokolása engem erre a meggyőződésre vezetett, a mely mindenesetre hathatós támaszt lel azon e javaslat indokolásában jelzett igazságügyi reformban, hogy királyi járásbíróságok mhiélinkább decentralisáltassanak és pedig nézetem szerint helyesen. Én tehát t. ház — mondom — e javaslatnak főczélját a járásbíróságok számának szaporításában látom és azért csakis ezen törekvésre való tekintettel kívánok ezen javaslattal, és még inkább az annak hátterét képező járásbíróságok kérdésével tüzetesen foglalkozni. Á javaslatnak ezen igy jelzett főczélját én a magam részéről teljesen helyeslem és osztozom is azon nézetben, mely igazságügyi kormányunkat e javaslattal egy helyes és üdvös reform útjára terelte. Nem is kell azért e részben a ministeri indokolás tüzetes fejtegetéséhez mitsem hozzá termem. De már magával a járásbíróságok kérdésével bővebben kell foglalkoznom; hiszen ez képezi egy másik későbben nyilvánítandó óhajom hangoztatásával felszólalásomnak tulaj donkép eni ezélját. A járásbíróságok nálunk talán legfontosabb tényezőjét képezik igazságszolgáltatásunknak, hiszen eltekintve ügyforgalmunknak rémítő nagyságától és igy az illetékességűkhez utasított vitakérdések sokfélesége és mennyiségétől — már csak azon egy okból is, mivel mint úgyszólván egyetlen szócsöve a justitiának, a mely a néphez közvetlenül szól, ezen közvetlen érintkezése által oly fontos feladatot teljesít, a mely hatásában azért leginkább is nyilvánul. A törvényhozás azért mindinkább fontosabb szerepet juttat a járásbíróságoknak és újabbi legislativ alkotásunkban alig lelünk egyetkettőt, a melyben annak hatásköre nem tágittatott volna. Ha tehát figyelmünkre méltatjuk, hogy a járásbíróságok, bagatell bíróságok, 500 frtig a jogezímre való tekintet nélkül első bíróságok, vét] ségek és kihágásokban úgyszólván az egyetlen fórum, a mely tüzetes eljárás alapján itél — legtöbb esetben vizsgálóbiróság; hagyatéki bíróság, telekkönyvi hatóság — azt hiszem igen nagy érdekkel lehet reánk nézve annak megvitatása, hogy tulajdonképen hogyan is felelnek meg e járásbíróságaink a reájuk súlyosodó feladatnak. És itt t. képviselőház, egész őszinteséggel be | kell ismernünk, hogy ügyködésük még sok tekintetben igen sok kívánni valót hagy fenn. De sietek mindjárt hozzátenni, miszerint elismerem, hogy nem mindig és mindenben lehet az eredmény ezen meddőségeért a járásbíróságokat felelőssé tenni, nagy mértékben szüli azokat szervezetük hiányossága és talán a nem mindig ezélszerü vezetés is. Ugyanis, mit tapasztalunk járásbiróságciink körében? Nem fogok a járásbíróságok eljárásának minden bajára utalhatni, mert hiszen csak a magam tapasztalásaiból merítem a jelzendőket, pedig meg vagyok róla győződve, hogy az e téren még nem kimerített. Igazságügyi kormányzatunk tendentiája a járásbíróságok kérdésével szemben, a múlt alkotásaiból és a jelen javaslat beismert czélzatából következtetve, azok számának szaporítása egyrészt és illetékességi körüknek terjesztése másrészt.Legyen e czél helyes, de mindenesetre azzal kapcsolatban meg kell lenni a törekvésnek is, megteremteni a garantiákat e járásbíróságok judicaturájának helyes és egyöntetűségére. Már pedig ha igazságszolgáltatásunk menetét illetőleg a legvérmesebb optimismusban is altatjuk magunkat, azt az egyet még sem tagadhatjuk el, hogy járásbíróságaink judicaturája nem felel meg a judicatura egysége követelményének. Nem keresem én erre az indokot t. ház a járásbíróságok bíráinak talán csekélyebb mérvű képzettségében, mert azt el kell mindenkinek ismerni, hogy a szerény anyagi helyzetnek megfelelőleg, melyben bíráink sínlődnek, igazán jeles képzettséget hoznak magukkal, de keresem és fel is találom ennek indokát azon körülményben, hogy már elhelyezésüknél fogva nem lehetnek a központtal, melyben a jogi élet ütere is hatalmasabban lüktet, mindig azon soha meg nem szakított nexusban, a mely csak egyedül képezheti az alkalmas eszközt arra, hogy a jogfejlődés oly stádiumában, a melyben mi élünk, folyton lépést tarthassanak magával a fejlődéssel. Pedig épen erre kellene igazságügyi administratiónknak igen nagy súlyt fektetnie. És teheti is és pedig a jelen szervezet körében is, a judicatura egységének helyes és folytonos ellenőrzése által. Én ugyan t. ház, megvallom, hogy nem tudom, gyakorolja-e és ha igen, mikép gyakorolja igazságügyi administratiónk ezen ellenőrzést; azt sem tudom, hogy az évenként bekivánt sokféle kimutatásokból kiolvashatják-e és ha igen, kiolvassák-e illető helyen e judicatura egységére vonatkozó tanulságos követ-