Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-310
7k 1 310. országos ülés február 15. 1884. és a birói létszámnak megállapíthatása végett a javaslatot a királyi Ítélőtáblák szervezésére vonatkozó törvényjavaslattal egyidejűleg mielőbb terjessze a törvényhozás elé. (Helyesles a szélső halon.) T. ház! Azt hiszem, nem érhet annak vádja, hogy egyedül csak helyi érdekét választóimnak tekintve, nem teljes tárgyilagossággal szóltam. Az általam előadott indokok és elvi szempontok elég fontosak nézetem szerint arra, hogy a t. ház minden tagja fontolóra vegye s gondolkozás tárgyává tegye azt, vájjon megengedhető-e és a törvényhozói kötelességgel összeegyeztethető-e ily elvi kérdéseken csak ugy könnyedén átsiklani. Azért igen kérem a t. házat, méltóztassék az általam felsorolt érveket és indokokat helyes figyelmére méltatni és az általam beterjesztett határozati javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Fentartom magamnak az esetben, ha határozati javaslatom az általánosságban való szavazásnál el nem fogadtatik, hogy a részletes tárgyalás alkalmával a 2. §. kihagyása iránt indítványt adjak be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Csiky Kálmán: T. képviselőház! Felszólalásom súlypontját ugyan át kellett volna helyeznem a részletes tárgyalásba, mivel ott a második szakaszszal kapcsolatban fogok egy indítványt beterjeszteni. Minthogy azonban, ha ott szólalok fel először, akkor sem mellőzhettem volna el fejtegetéseimnek bizonyos általános színezetet adni: annálfogva at. ház kegyes engedelmével már most az általános tárgyalásnál röviden felszólalni veszek magamnak bátorságot. Azon három intézkedés közül, melyet a törvényjavaslat magában foglal, azzal, mely a járásbíróságoknak 10-zel való szaporításáról szól, egyáltalán nem kívánok foglalkozni, miután ugy a jogszolgáltatás érdeke, mint azon érvek, melyeket a t. igazságügyminister ur ind okolásában felsorolt, teljesen meggyőznek a felől, hogy az intézkedés czélszerű s elfogadható. A második intézkedés, melyet a törvényjavaslat i. §-a foglal magában, azt czélozza, hogy az igazságügyminister az első folyamodása bíróságok székhelyeinek, számának, területeinek és a birói létszámnak megállapíthatása végett a javaslatot a kir. táblák szervezésére vonatkozó törvényjavaslattal egyidejűleg, de mindenesetre 5 év alatt terjeszsze a törvényhozás elé. T. ház! Ismételve volt alkalmam itt a törvényhozás termében felszólalni az elsőfolyamodású bíróságok végleges rendezése tárgyában; fejtegettem azt a visszás helyzetet, mely több törvényhatóság területén fennáll jelenleg a miatt, mert az 1875-iki rednetió alkalmával czélszerűtlen megállapítások és a gyors intézkedés sietségében — [ mondhatnám talán — elhamarkodások történtek. Ezen állapotok tarthatatlanságát, visszásságát azóta 9 év tapasztalata mutatja és kimutatta egyszersmind azt, hogy ez állapotok megváltoztatása, szükségessé vált. Sürgették ezt egyes törvényhatóságok a kormányhoz intézett feliratokban, felszólaltak e tárgyról hírlapokban, a nélkül, hogy ugy az igazságszolgáltatás, mint a jogkereső felek érdekem ez által ejtett sérelmek mindeddig a végleges rendezés által orvosoltattak volna. Én azonban mindamellett is meg tudnék nyugodni e törvényjavaslat 1. §-ának azon rendelkezésében, mely által a végleges rendezés a fennálló visszás állapotok correctiója ismét újabb 5 évre szándékoltatik elhalasztatni; meg tudnék nyugodni a múltra nézve, mert el kell ismernem, hogy azon indokok, melyek hátráltatták, nyomatékosak. De meg tudnék nyugodni a jövő öt évi újabb halasztásra nézve is, mert nem zárkózhatom el azon belátás elől, hogy az első folyamodású bíróságok végleges rendezése csakugyan összeköttetésben áll a kir. táblák decentralisatiójával és amazt e nélkül alig lehet végrehajtani ugy, hogy utólagos változtatások és foltozgatások szüksége majdan föl ne merülne. Meg tudnék nyugodni abban, hogy ha a törvényjavaslat ezen általános elvi rendelkezésen túl semmi további intézkedést nem tartalmazna; hanem tartalmazna oly intézkedést, milyet a második szakasz foglal magában, melynek értelmében a karczagi törvényszék Szolnokba volna áthelyezendő. Ez a kivételes intézkedés, bármennyire helyes és czélszerű legyen is magában véve; de mivel kedvezmény színezetét viseli magán, alkalmas arra, sőt mintegy kényszerhelyzetet teremt oly irányban, hogy más városok is nyilvánítsák már most a végleges rendezés iránti óhajtásaikat, oly városok, melyek ugyanazon viszonyok közt van^ nak, mint Szolnok és mégsem részesittetnek ezúttal ezen kivételes kedvezményben, vagy mondjuk tehát, nem részesittetnek a fennálló visszás helyzet megváltoztatásának jogosult előnyében. A mi a törvényjavaslat második §-ának rendelkezését magában véve és minden más esetekre való vonatkoztatástól függetlenül tekintve illeti, t. ház, én nem habozom kijelenteni azt, hogy a milyen hibásan történt 1875-ben a reductio alkalmával az, hogy Szolnokon megszüntettetett az akkor ott fennállott törvényszék, ép oly kifogásolhatlan volna magában véve ezen törvényjavaslatnak azon pontja, melylyel e törvényszék újra visszaállittatik. Igazolja ezt mindaz,amit az igazságügyminister ur az indokolásban felemlít és a mit feleslegesnek tartok felolvasni, egyébiránt az előző szónokok által fel is hozatott, de a mit előre is meg akarok mondani, mindazon városok, a melyek ugyanazon helyzetben vannak, mint I Szolnok, nagyon is megjegyezték maguknak, a
