Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-310

310, orszásros ülés február 15. 1884. 77 megállapittatni és járásbíróságok szerveztetni, ak­kor félő, hogy a közvetlenség és szóbeliség nagy elvei soha sem fognak érvényesülni, úgyszintén a királyi táblák decentralisatiója sem fog soha be­következni, mert a közvetlenség és szóbeliség fo­galma csak több kisebb első fokú bíróságokkal képzelhető, a kir. táblák decentralisatiója pedig a törvényszéki területek általános kikerekítését teszi szükségessé és így azon elvek életbeléptetésének az igazságszolgáltatás általános szervezése el­engedhetlen postulatuma, már pedig ilyen partia­lis szervezés csak akadályozni lesz hivatva az álta­lános szervezést és azt örök időkre elhalasztaná. Es erre nézve nem nyugtat meg a törvényjavaslat 1-ső szakaszának az igazságügyi bizottság általi, az eredeti javaslattól eltérő azon szövegezése sem, hogy az igazságügyminister ur nemcsak a kir. törvényszékek és járásbíróságok számának esszék­helyeinek, hanem területeiknek és a bírói létszám­nak megállapíthatása végett is a javaslatot lehe­tőleg a kir. ítélőtáblák szervezésére vonatkozó tör­vényjavaslattal egyidejűleg, legkésőbben azonban öt év alatt terjessze a törvényhozás elé, mert éppen a jelen törvényjavaslat, mely az 1875. évi XXXYI. t.-ez. módosítását czélozza, tanít meg arra, mily eredménye van a törvényben adott ily utasításoknak. T. ház !Á királyi táblák decentralisatiója nem képzelhető a nélkül, hogy az 1-ső fokú bíróságok száma és székhelyei megállapítva ne legyenek, mivel csak a jelen esetet állítom fel például, ha esetleg a törvényjavaslat ngy, a mint az beterjesztve van, elfogadtatnék; mi fog történni akkor, ha a táblák decentralisatiója alkalmával Nagyváradon, vagy Debreczenben állíttatik fel kir. tábla ? hát akkor Karczag és nagy vidéke a szolnoki tör­vényszék területéhez fogván tartozni — nem a jelzett — hozzá legközelebb eső kir. táblák vala­melyikéhez, hanem a sokkal távolabb eső buda­pesti kir. tábla kerületéhez fog tartozni ? vagy ta­lán a szolnoki törvényszék, mely a Tiszán innen van, fog a nagyváradi, vai>y a debreczeni királyi tábla kerületéhez csatoltatni? Ilyen anomáliák fognának abból következni, ha a törvényhozás a törvényszékeknek ilyenpartiális szervezésébekezd és lehetetlenné váland a kir. táblák decentralisa­tiója elvének helyes keresztülvitele! Vagy ismét más törvényszéki székhelyek lesznek a régiek he­lyett szervezendők és így a törvényszéki szék­helyeknek örökös cserélgetése fog beállani. Végül azon elv szemmel tartása mellett, mely szerint ngy a törvénykezés, mint a közigazgatás és a felek érdeke megkívánja, hogy az első fokú bíróságok székhelyei a közigazgatási első fokú, illetve a törvényhatósági székhelyekkel lehetőleg egy helyen összpontosittassanak, sem vagyok haj­landó a jelen törvényjavaslatot elfogadni azért, mert Jász-Nagykun-Szolnok megyén kivül még, 13 oly megye van az országban,melynek székhelyén törvényszék nem létezik és csak a következő me­gyék : Árva, Csanád, Csongrád, Alsó-Fehér, Eszter­gom, Fogaras, Liptó, Mosony, Nagy-Küküllő, Szatmár, Turócz, Ugocsa és Ung, mely megyék székhelyei az esetben, ha a jelen törvényjavaslat elfogadtatnék, jogosan kérhetnék a jelzett elvi ala­pon, hogy törvényszéki székhelyekké tétessenek és igy ezen törvényj avaslat csak alkalmas anyagul kínálkozik arra, hogy az ország egyes vidékein nagymérvű izgatottságot idézzen elő s hogy az igazságügyi szolgálatot az érdekelt területeken megbénítsa, magában Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében pedig a volt nagykunsági részeknek a megyei részek iránti ellenszenvét nevelje és a me­gyei administratió rovására a legrosszabb hatást idézze elő. Mindezen fentebb elmondottak állnak a ter­vezett kir. járásbíróságokra nézve is, azon különb­séggel, hogy azok székhelyei a törvényj avaslatban megállapítva nem levén, ez által a kormánynak tág tere nyiland az igazságszolgáltatás javításá­nak ürügye alatt helyi érdekek kielégítése és ki nem elégítése által hatalmi politikát űzni, mihez alkalmat nyújtani a törvényhozás feladata nem lehet. Általában t. ház, nem jellemezhető jobban a kérdéses törvényjavaslat, mint azon elnevezés által, hogy valódi kortes-törvényjavaslat; mert egészen máskép állana a dolog, ha az előbb az országgyű­lés kezdetén terjesztetett volna be, vagy pedig ha abban a járásbíróságok székhelyei megállapítva lennének, mert akkor ezen váddal a kormány nem volna illethető. De most közvetlenül a választás előtt méltán lehet azt állítani, hogy egy várost, melynek lakóit a kormány a maga részére meg­nyerhetni véli, törvényszékkel ajándékoz meg és legalább is 159 vidéki központot folytonosan azon reményben ringat, hogy ha a választásoknál jól viselendik magukat, akkor talán a tíz szaporított járásbíróság közül valamelyiket meg fogják nyerni. Ezek, tisztelt ház, azon általános elvi szem­pontok, melyek miatt én a törvényjavaslatot sem szükségesnek, sem időszerűnek nem tartom, sőt igazságügyi administratiónkra nézve határozottan károsnak és veszélyesnek tartom s reá szavazato­mat nem adhatom és ennek következtében van szerencsém a tisztelt háznak egy határozati javas­latot benyújtani s annakelfogadására a tisztelt há­zat kérni: Határozati javaslat: Mondja ki a képviselő­ház, hogy: „az 1875. évi XXXVI. törvény­czíkk módosításáról és a királyi járásbírósá­gok szaporításáról szóló törvényjavaslat a napi­rendről levétetik és az igazságügyminister ur utasittatik, hogy a kir. törvényszékek és járás­bíróságok számának, székhelyeinek, [területeinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom