Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-310
70 310. országos ülés február 15. 1S84. méltóztassék e nép könyörgését meghallgatni és igénytelen kérésüket teljesíteni. (Helyeslés.) Sárközy Aurél: (Halljuk!) T. ház! Érzem, felette nagyon érzem helyzetemnek kényelmetlen voltát, midőn a jelen törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával annak ellenében állást foglalok; mert pártom egy jeles tagjával és esetleg a t. ház egy másik, "általam igen tisztelt kitűnő tagjával kell szembeszállnom, kikkel ékesszólási tehetségben nem versenyezhetek, de mivel nemcsak azon okból kell elleneznem a tárgyalásra került törvényjavaslatot, mert választóim érdekeit a legérzékenyebben sérti és reájuk nézve agy, a mint az eontempláltatik, a legigazságtalanabb, mert hisz választóimnak ismert hazafias érzülete kezeskedik arról, hogy az esetben, ha itt országos közérdek forogna fean, ők mindenkor készek lennének azoknak saját helyi érdekeiket alárendelni: hanem mivel épen arról vagyok meggyőződve, hogy a hazai közérdek e törvényjavaslat törvényerőre való emelését nem kívánja, általános elvi szempontokból kell elleneznem e törvényjavaslatot, azért megkísérlem megküzdeni helyzetem nehézségeivel. (Helyeslések.) A t. ház kegyes engedelmével bővebben ki fogom fejteni azon elvi szempontokat, melyek miatt én nem járulhatok a törvényjavaslat elfogadásához. (Halljuh!) Elsőben is nem fogadhatom el a törvényjavaslatot azért, mert nem látom igazságügyünk érdekeivel összeegyeztethetőnek azt, hogy akkor, mikor a törvénvhozás már két izben is, ugy 1871. évi XXXII. t.-cz., mint az 1875. évi XXXVI. törvényczikkben kimondta azt, hogy az igazságügyi kormány a kir. törvényszékek számának és székhelyének végleges megállapíthatása végett a statistikai adatokat záros határidő alatt térjeszsze a törvényhozás elé, akkor az általános rendezést megelőzőleg, a kir. törvényszékek közül egyet vagy kettőt, mintegy áldozatul kiszemelve, beszüntessen és helyükbe egy új törvényszéki székhelyet megállapítson. (Halljuk! Halljuk!) És erre nézve nem fogadhatom el az igen t. igazságügyminister ur azon indokolását, (Halljuk! Halljuk!) „Hogy a mennyiben az 1875. évi XXXVI. t.-cz. a törvényszékek számát 64-re leszállíthatónak mondotta ki, de a mennyiben a fenforgott körülmények és helyi viszonyok következtében a törvényben kitűzött 3 év alatt a törvényszékek száma csak 65-re szállíttathatott le, most, miután időközben a viszonyok változtak, illetve megoldást nyertek, a törvényszékek száma a 64-re leszállittassék. u Itt elsőben is azt vagyok bátor kérdeni az igen t. igazságügyminister úrtól, hogy melyek azon körülmények és viszonyok, melyek azóta változtak? (Helyeslés a baloldalon.) Hisz épen az 1875. évi XXXVI. t.-cz.-ben nyert felhatalmazás alapj ján lett a szolnoki törvényszék az igazságügyminister ur által beszüntetve és területe a karezagihoz csatolva; melyek hát azok a viszonyok, melyek most az akkori intézkedést ép megfordítva kívánják? mert az, hogy egy másik város időközben megyei székhely lett, nem elég indok a szándékolt változtatás most való megtételére, valamint azt sem tarthatom komoly indoknak, hogy azért legyen szükséges a változtatás, mert az a másik város a törvényszék helyiségeiül időközben egy épületet vásárolt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De visszatérve t. ház, az igazságügyminister ur indokolására, én épen abból merítem a legerősebb érveket az én álláspontom helyességének beigazolására. Ugyanis az 1875. évi XXXVI. t.-cz. 5-ik szakasza határozottan megszabta az időt, t. i. 3 évet, mely alatt az új szervezés, vagyis a kir. törvényszékek számának 64-re való leszállítása befejezendő és azóta Isten segedelmével már csaknem 3-or 3 év telt el, a nélkül, hogy az igazságügyminister urnak eszébe jutott volna a kir törvényszékek számát 64-re leszállítani, (Ugy van! a szélső baloldalon) miért kell tehát éppen most a törvényszékek számát 65-ről 64-re leszállítani, midőn maga az igazságügyminister ur indokolásában kimondja azt, hogy a büntető törvények behozatala, a polgári törvénykezési eljárás hiányainak szükséges orvoslása, a közvetlenség és szóbeliség behozatalának kérdése és a kir. táblák tervezett decentralisatiója, sőt az ország területének kilátásba helyezett végleges közigazgatási szabályozása miatt is még ma az í-ső fokú bíróságok számát és székhelyeit megnyugvással megállapítani nem lehet azt valóban megéteni képes nem vagyok, mert a mi áll általánosságban az összes törvényszékekre nézve, annak állnia kell részletekben az egyes törvényszékekre nézve is. És pedig annyival kevésbbé értem azt, mert az 1875. évi XXXVI. t.-cz. nem tette az igazságügyinmisternek kötelességévé a törvényszékek számának okvetlen 64-re való leszállítását, hanem csak megengedte, hogy azok száma 64-re leszállittathassék, de azt már feltételül tűzte ki a hivatkozott törvény, hogy ezen leszállítás 3 év alatt megtörténjék, ez által azt ezélozván elérni a törvényhozás, hogy az igazságügyi szervezet egyelőre legalább állandó jelleggel ruháztassák fel és elkerültessék az, hogy a törvényszékek székhelyei és területei folytonosan változtathassanak, mert folytonosan provisorium az igazságszolgáltatás terén üdvös eredményt nem hozhat létre. Epén azért az ilyen paríialis rendezését az 1-ső fokú bíróságoknak igazságügyünkre nézve határozottan károsnak, sőt veszélyesnek tartom, azért nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. Továbbá nem járulhatok a javaslat elfogadásához azon szempontból sem, hogy ha igy részlej tekben fognak egyes törvényszékek székhelyei
