Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-310

310 országos ülts fetaisi'sr 15. 1884. 75 lati foglyok számára börtönhelyiséget. De ezt már, ha jól vagyok értesülve, csak 10 esztendőre kapjuk; 10 esztendő múlva mindenről az államnak kell gondoskodnia. Ez tehát az, a mit kapunk, ha a jászberényi törvényszéket megszüntetjük. Nézzük már most, mit kell adnunk azért, ha a jászberényi törvényszéket megszüntetjük. Elvesztjük annak a nagy épületnek a használatát, a melyben a jászberényi törvényszék van elhelyezve, a melyben a járásbíróság van elhelyezve, a melyben az adóhivatal van elhelyezve és két-háromszáz rab. Mindezt elveszítjük és miután elveszítjük, fizetni kell az adóhivatal elhelyezéséért, fizetni a járásbíróság elhelyezéséért és gongoskodni kell háromszáz rabnak elhelyezéséről, a mit nem lehet máskép tenni, mint egy nagy kerületi fogháznak építésével, a mi körülbelől háromszázezer forintjába kerül az országnak. Tehát az 5000 frtnak megtakarításával szemben, mely a két törvényszéknek egy törvényszékké redueálása által eszközölhető, áll legalább is háromszázezer forintnyi kiadás. Kérdem, vagyunk-e mi abban a helyzetben, hogy kidobhassunk háromszázezer forintot ? Mert azt, hogy drága pénzen kell megszereznünk, a mi már mégvan, nem nevezhetem másnak mint pénzkidobásnak. És itt csak mellékesen említem, hogy ha ezen foglyokat kerületi fogházban fogjuk elhelyezni, a minthogy kell őket esetleg kerületi fogházban elhelyeznünk : kérdem a t. minister úrtól, helyesnek találja-e azt, hogy a kerületi fogházak oly városban helyeztessenek el, hol törvényszék nincs? Mindnyájan tudjuk, hogy mi történt a Fortunában : nehánv rab tovább tartatott vissza, mint szabad lett volna. Es kérdem, ha ez lehetséges itt, a hol törvényszéki és ügyészi felügyelet van, hol a bíróságot a közvélemény, a journalistika ellenőrzi, ha mondom, ez lehetséges itt, vájjon minő dolgok történhetnek Illaván vagy Váczon, a hol sem törvényszék, sem ügyész nincs? Engedje meg a minister ur, de ezen suppositió alapos és jogos. Végül t. ház — és ezzel befejezem felszólalásomat — követeli a jászberényi törvényszék meghagyását a méltányosság és pedig ugy a törvényszék tagjai, mintáz egész jász nép irányában. A mik a 70 es években történtek, különösen a kerületi közháznak a város által való megszerzésénél, feljogosíthatták a törvényszék tagjait azon feltevésre, hogy helyzetük állandóan biztosítva van; berendezték magokat e szerint családot alapítottak, kis házakat, földet vettek a közszokás szerint. Es most mit akarunk mi tenni? Kiragadjuk őket azon körből, melynek egész életüket szentelték, tán félfizetéssel nyugdíjazzuk, vagy világgá küldjük? Engedje meg a minister ur, de ez nem humánus eljárás. (Ugy van! balfelől.) De a jász nép iránti méltányosság is követeli, hogy a herényi törvényszéket meghagyjuk. Mióta a jászok e hazában letelepültek, Jászberény mindig focusa volt, kettős székhelye volt a jászságnak, t. i. ugy bíráskodási, valamint közigazgatási tekintetben. A megyék rendezése alkalmával Jászberény megszűnt közigazgatási székhely lenni. De ebbe a jászok belenyugodtak, mert érezték és tudták, hogy magasabb czél áldozatai; most el akarjuk venni a törvényszéket is és ebbe Jászberény nem tud, nem fog belenyugodhatni soha, mert ez jogtalan, ez oly intézkedés, melyből az országnak semmi haszna, nekik pedig tetemes káruk lesz. És még azon öntudatot sem szerzi meg a jásznép ezen az áron, hogy az országnak anyagi haszna lenne belőle, mert, a mint bátor voltam kimutatni, e törvényszék megszüntetése az országnak tetemes áldozatával jár. Es midőn e törvényszék megszüntetése sem igazságszolgáltatási, sem pénzügyi, sem magasabb politikai érdekek által nem indokolható: bátor vagyok kérdeni, miért sértjük a jász nép közérzületét, miért fosztjuk meg őket egykori fényes Önállóságuk ezen utolsó foszlányától ? Hisz ez oly intézkedés, a mit itt tenni szándékozunk, a melylyel egész vidékeket megbüntetni, rósz érzelmű nagyeommunitásokatszétrobbantaniszoktak,éskérdem, megérdemel-e ilyen bánást a jász nép? Nem magyar-e e nép minden gondolata, nem tartozik-e a magyar nép szine-javához ? (Ugy van ! bálfdől) és azért az örökös áldozatkészségért, azon honszeretetért, melyet a jász-kunok minden alkalommal tanúsítottak, most az lenne a jutalom, hogy meg se hallgassuk kérésüket, mikor olyat kérnek tőlünk, aminemis kerül áldozatba? Hisz ha semmi más ok fenn nem forogna a herényi törvényszék meghagyása mellett, mint az, hogy ez 80,000 tősgyökeres magyarnak óhajtása, már ez is elég lenne. Mindnyájan ismerjük azon ragaszkodást, mely a katonát lobogójához fűzi. (Halljuk!) Egy egyszerű farud s egy vihartépte rongy rajta, képes egész ezredeket összetartani, képes a esüggedőkbe lelket önteni, képes őket hőstettekre lelkesíteni. Ezen lobogó szerepét viszi a jászberényi törvényszék a jászok előtt, mióta a jászkerület megszűnt, e körül csoportosul a nép, ez tartja össze. És kérdem, okos politika-e egy családot szétrobbantani, mely 80,000 főből áll és a melymind, az elsőtől az utolsóig ugy érez, mintha ama 80,000 szívnek csak egy dobbanása volna? Emlékezzünk vissza t. ház, mit tett e nép a hazáért a múltban és gondoljuk meg, hogy azon. vészterhes perczek, melyek a múltban gyakran előfordultak, ismétlődhetnek a jövőben és vajmi zokon esnék nekünk, ha akkor többé nem volna ott az a nagy család, az ő magasztos közérzületével. Én 80,000 jásznak a nevében, kiknek legnagyobb részét nekem jutott, kétségtelenül érdememen felüli irigylendő feladatul, képviselni; 80,000 jásznak nevében esdve kérem a t. házat,