Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-309

309. országos ülé* február 12. 1884. 65 kül képesítve vannak arra, hogy saját városuk emelkedéséről gondoskodjanak. Ez irányban tehát jobb vélemény nyel vagyok felőlük, mint a kép­viselő ur. (Helyeslés jobbfélol.) A másikat helyezem abba, hogy a mi állami­lag indirect utón szükséges lesz arra, hogy Sze­ged azon helyzetet elfoglalva tarthassa, a melyre való szempontból hozta az állam az áldozatokat, azt annak idejében meg fogja tenni. A képviselő urazt mondja, hogy itt is kortes­szempontokból, a választások miatt, hogy többen reménykedhessenek, vezettetik minden. Ha én, t. képviselő ur, kortesszempontból akarnék nyilat­kozni, most azt mondanám: hogyne, igen, én is azt látom, mert dohánygyárnak ott helye van, vas­úti igazgatóságnak helye van, rajta leszek, majd megcsináljuk. De én ezt nem mondom, hanem egyszerűen és röviden ismétlem, hogy Szeged jö­vője iránti bizalmam van Szeged polgárai és lakói irányában és azon meggyőződésben, hogy a mi államilag, indirect úton szükséges lesz arra, hogy Szeged elfoglalhassa helyét, azt minden magyar kormány és törvényhozás — nemcsak ez a kor­mány — megfogja tenni. Én igy szoktam kortes­kedni. Ajánlom a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon,) Herman Ottó: Félreértett szavaim helyre­igazítására kérek szót. Elismerem a t. minister­elnök ur igen ügyesen alkalmazza azt velem szem­közt a maga értelmében, hogy Szeged városának polgársága minden reeonstruálás nélkül is meg­fogja tenni azt, a mi reá vár, t. i, Szeged városát felfogja virágoztatok De midőn én ezt a recon­struálást kimondottam, nem a jellemre, nem a kazafiságra mondtam azt, hanem hogy nagy keretű város arra a kis csepp közönségre építve, a kö­zönségnek akkép való reconstructiója, hogy be­töltse azt a várost, csakugyan lehetetlen. Én a re­constructiót más értelemben nem vettem. Gr. Tisza Lajos: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) Hermán Ottó képviselő ur pár szóval szerintem nein egészen helyes képét adta a jelen­legi Szeged városának. Kötelességemnek érzem azt némileg helyesbíteni. Azt mondta a képviselő ur, hogy felépíttetett Szeged városa kaszárnya-stylusban és kaszárnya­rendszer szerint. Azt hiszem, e tekintetben téved, mert ott, a hol az emeletes épületeknek a száma a földszintes házak számához, melyekben a föld­mívelő polgárság lakik, ugy aránylik, mint — mondjuk — tiz a százhoz, arra a városra azt hi­szem, nem lehet azt mondani, hogy az kaszárnya­rendszerben van felépítve. (Ugy van! a jobboldalon.) A városnak legkisebb része van arra számí­tásból felépítve, hogy a lakásokból jövedelmet adjon. Egy része igenis igy van felépítve, mert Szeged nemcsak földmívrlő város, hanem az alföld­nek központi kereskedelmi városa. Arról is kellett I KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XV. KÖTET. | tehát ott gondoskodni, hogy azok, kiknek nincs saját házuk Szegeden, kellő és megfelelő egész­séges lakásokat nyerhessenek. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Nekem a legutóbbi időkig nincs tudomásom arról, hogy ott olyan nagyon sok üres szállás volna. Ellenkezőleg ma még arról van tudomásom, hogy igen nehéz Szegeden megfelelő szállásokat még ma is kapni és a mire a képviselő ur hivatko­zott, hogy mozgalom indult meg arra nézve, hogy az újonnan felépített tiszti pavillon alakittassék át legénységi helyiségekké és utasíttassanak a tisztek a városban lakásokat fogadni, hogy igy az üres lakások kiadhatók legyenek: ez máshonnan vette eredetét. Megfordítva áll a dolog. A tiszt urak vetették fel ezt a kérdést a városnál azért, mert ők sokkal szivesebben laknak elkülönítve a városban, mint egy tiszti pavillonban egyesítve. Ezt nem is ve­hetni rósz néven, ezt én nagyon természetesnek találom; azonban Szeged városának pénzügyi vi­szonyai nem engedik, hogy egy épületet, mely ugy épült, hogy behozza, az építési tőke kamatait, átalakítson oly épületté, mely többé a kamatokat behajtani nem fogná és igy Szeged városa éven­ként pár ezer forintot vesztene. De — mondom — ennek nem a lakásbőség az indoka, hanem ez egészen máshonnan ered. Azt méltóztatott mondani, kívánatos volna s a külföld meg is várná, miután nagyon érdeklődik Szeged városa irányában és oly sok áldozatot ho­zott, hogy tájékoztassék az iránt, hogy mi történt ezen öt év alatt Szegeden. Erre nézve bátor va­gyok emlékezetébe hozni a t. képviselő urnak, hogy a Szeged városában történtekről ugy a ve­lenczei, mint a berlini kiállításokon a nagy közön­ség értesíttetett oly módon, hogy ezen két kiállí­táson Szeged városa hozzá méltón képviselve volt és értesült a nagy közönség a reconstructionális munkákról, a melyek azon idő alatt történtek, ki­merítő és a helyzet hű képét nyújtó röpiratokból is. E szerint tehát azt mondani, hogy a külföld általában homályban hagyatott az iránt, hogy mi történt Szegeden, nem lehet. Egyébiránt a királyi biztosság részéről a havi jelentések az egész mű­ködés folyamán feljöttek a belügyministeriumba s meg vagyok győződve, hogy összefognak állíttatni és annak idejében mindenki egy általános képét fogja nyerhetni annak, hogy az ott befektetett tő­kékkel mily eredmény éretett el. Azonban termé­szetes, hogy öt évi ily forcirozott működésnek eredményét két-három hónap alatt összeállítani nem lehet. Még csak arra kívánok rövid megjegyzést tenni, (Halljuk!) hogy azzal kezdte beszédét a tisz­telt képviselő ur, hogy ő maga is átlátja, hogy a királyi biztosnak absolut hatalommal történt ott működése folytán megzsibbadt közigazgatásnak 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom