Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-305
305. országos ülés február 7. 1884. 35 Megengedem t. ház, hogy a mérleg javult; ámbár nem annyira, mint a minister ur állítja, mert mesterséges kikerekítése a rendkívüli szükségleteknek nagy részben olyan, hogy ebben oly összegek is szerepelnek, melyek minden évben, habár más név alatt is előfordulnak, melyeket tehát a rendes szükségletbe kellene áthelyezni. De nem erre fektetem a súlyt. Legyen a mérleg jó, de a pénzügyurinister ur bizonyára jobban tudja mint én, hogy a mérleg és a vagyon kérdése más, hogy a nyereségi és a veszteségi eontó szintén más. — No t. ház, nem én okoskodom, hanem a zárszámadási bizottság által beterjesztett két kimutatás szerint, a melynek egyike az 1872-től 1878 ig, második pedig az 1882-től a mai napig terjedő időről szól, 176 miiMó frttal csökkent Magyarország vagyona, a mi azonban nem egészen illeti a mostani kormányt, mert ebből az 1875. előtti rész terheli az akkori kormányokat. {Igaz! TJgy van! balfelöl.) Itt tehát áll gr. Apponyi Albert azon okoskodása, a ki azt mondta, hogy annyi megfeszítés és annyi adóemelés után is évenként 13—14 millió frttal csökkent a jelen kormány alatt Magyarország vagyona. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ez mutatja azt, hogy a kormánynak működése pénzügyi tekintetben üdvös és hasznos nem volt. (Igaz! TJgy van! hal- és szélső balfelöl.) Számokra hivatkoztam és én provocálok a zárszámadási bizottság elnökére Prileszky képviselő úrra, (Élénk derültség a baloldalon) hogy mondja meg, nincs-e igazam abban, hogy ma 176 millió forinttal vagyunk szegényebbek, mint 1872-ben. (Igaz! TJgy van! bal- és szélső balfelöl.) Ez az egyik, a mit megjegyezni akartam. A mi az elszegényedést illeti, én nem hallottam, hogy az előttem szólt képviselő urak bármelyike is a nagybirtokosok elszegényülését hangsúlyozta volna, mert mindegyik a kisbirtokos osztálynak, különösen a parasztság elszegényedésére helyezte a súlyt. (Igaz! balfelöl.) Persze a minister ur ennek ellenkezőjét állítva, azt mondja, hogy ezek pedig gyarapodtak. Én, t. képviselőház, e tekintetben hivatkozom a statistikai adatokra és méltóztassanak ezeket megtekinteni, a sok kényszereladást és a sok adóexecutiót ott fogják találni, ezekből mindenki meggyőződhetik, hogy azon osztály rohamosan szegényedik. (TJgy van! bal- és szélső balfelöl.) És mi ezen osztály megóvására emeltük fel szavunkat. Harmadik észrevételem már átvág a nagy politikába. Azt mondja a minister ur, hogy igenis feladata e kormánynak a deficit megszüntetése és hogy erre törekedett annnyira, a mennyire lehetett, de úgy, hogy a kellő beruházások is megtörténhessenek. Én is azt állítom, e kormánynak feladata volt a deficit megszüntetése. Ennek megszüntetésére a kormány a háztól az eszközöket kérte, azokat a törvényhozástól megnyerte, de a baj az volt, hogy nem erre, hanem az oceupationaíis politikára fordította. (Igaz! TJgy van! bal- és szélső balfelől.) Ez a harmadik, a mit a minister urnak mondani akartam. Sajnálom, hogy a ministerelnök ur nincs jelen, pedig egyet neki is kellene mondanom, (Bálijuk ! Halljuk!) és ez vonatkozik azon állítására, hogy Magyarországnak sohasem volt nagyobb befolyása, mint ma. (Halljuk! Halljuk!) Ezt r mondhatta egy időben gr. Andrássy Gyula. Én is ebben a nézetben voltam, de azóta Magyarországnak befolyása csökkent és csökkennie kellett azon mértékben, a melyben vagyona, financiája és belső ereje gyengült. (Igaz! TJgy van! balés szélső balfelől.) Mert ez mindig párhuzamosan szokott haladni. Nézzünk csak Horvátországra. Nekem volt szerencsém bent lenni abban az első választmányban, mely a horvátokkal egyezkedett. Egyik érve az itt ülő mostani horvát ministernek az volt, hogy tekintsétek a hatalmas Magyarországot, mely kezébe veszi a maga ügyeit, mely rendezi finaneiáit, jólétet fog szerezni, ennek társaságában ti is prosperálhattok. És mig ezt hitték, engedékenyek voltak, tekintélyünket elismerték; de a mint látták, hogy mi mily rohamosan sülyedünk az adósság öi vényébe, ezen nimbus mindinkább veszett; és hiába declamálunk, az erő megszűntével csökkenik ennek tekintélye és az, hogy aspirátiók növekednek és napról napra fognak növekedni. (Helyeslés balfelöl.) Még azt is szerettem volna megmondani a ministerelnök urnak, mi a titka a mostani kormány hatalmának. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ezt én két szóval mondom meg: engedékenység a felsőbb hatalom iránt és hatalmaskodás lefelé. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Ezen az áron fenn lehet minden kormánynak Magyarországban magát sok évig tartani. És a t. ministerelnök urnak azon ellenvetésére és szemrehányására, hogy kész volt örömest egy párszor lelépni arról a helyről, de ha nem találkozott senki, a ki e helyre alkalmas lett volna, egyszer már, gondolom, megjegyeztem és sajnálom, hogy ismételten kell, ez a legnagyobb vád és öneíítélése a t. ministerelnök urnak; mert ha nem vállalkozik Magyarországon senki bizonyos feltételeknek elfogadására és bizonyos teeudők teljesísére, csak a ministerelnök ur, ez azt mutatja, hogy a közvélemény ellenére vállalkozott és vállalkozik csak azért, hogy magát fentarthassa. (TJgy van! balfelől.) Lefelé pedig t. ház, a hatalom gyakorlata nem nagy mesterség. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ismer szol<?abirákat, kik kormánypártiak voltak és mint ilyenek választattak meg, mégis korteskedtek azután az ellenzék számára; megengedem, hogy egyes kivételek történtek legyen 10—20 esetben, de hogy a tisztviselőknek tömege 5*
