Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

305. országos ülés február 7. 1884. 35 Megengedem t. ház, hogy a mérleg javult; ámbár nem annyira, mint a minister ur állítja, mert mesterséges kikerekítése a rendkívüli szükségle­teknek nagy részben olyan, hogy ebben oly össze­gek is szerepelnek, melyek minden évben, habár más név alatt is előfordulnak, melyeket tehát a rendes szükségletbe kellene áthelyezni. De nem erre fektetem a súlyt. Legyen a mérleg jó, de a pénzügyurinister ur bizonyára jobban tudja mint én, hogy a mérleg és a vagyon kérdése más, hogy a nyereségi és a veszteségi eontó szintén más. — No t. ház, nem én okoskodom, hanem a zárszám­adási bizottság által beterjesztett két kimutatás szerint, a melynek egyike az 1872-től 1878 ig, má­sodik pedig az 1882-től a mai napig terjedő idő­ről szól, 176 miiMó frttal csökkent Magyarország vagyona, a mi azonban nem egészen illeti a mos­tani kormányt, mert ebből az 1875. előtti rész ter­heli az akkori kormányokat. {Igaz! TJgy van! bal­felöl.) Itt tehát áll gr. Apponyi Albert azon okos­kodása, a ki azt mondta, hogy annyi megfeszítés és annyi adóemelés után is évenként 13—14 millió frttal csökkent a jelen kormány alatt Magyar­ország vagyona. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ez mutatja azt, hogy a kormánynak működése pénzügyi tekintetben üdvös és hasznos nem volt. (Igaz! TJgy van! hal- és szélső balfelöl.) Számokra hi­vatkoztam és én provocálok a zárszámadási bizott­ság elnökére Prileszky képviselő úrra, (Élénk de­rültség a baloldalon) hogy mondja meg, nincs-e iga­zam abban, hogy ma 176 millió forinttal vagyunk szegényebbek, mint 1872-ben. (Igaz! TJgy van! bal- és szélső balfelöl.) Ez az egyik, a mit megjegyezni akartam. A mi az elszegényedést illeti, én nem hallot­tam, hogy az előttem szólt képviselő urak bárme­lyike is a nagybirtokosok elszegényülését hang­súlyozta volna, mert mindegyik a kisbirtokos osz­tálynak, különösen a parasztság elszegényedésére helyezte a súlyt. (Igaz! balfelöl.) Persze a minister ur ennek ellenkezőjét állítva, azt mondja, hogy ezek pedig gyarapodtak. Én, t. képviselőház, e te­kintetben hivatkozom a statistikai adatokra és méltóztassanak ezeket megtekinteni, a sok kény­szereladást és a sok adóexecutiót ott fogják ta­lálni, ezekből mindenki meggyőződhetik, hogy azon osztály rohamosan szegényedik. (TJgy van! bal- és szélső balfelöl.) És mi ezen osztály megóvására emeltük fel szavunkat. Harmadik észrevételem már átvág a nagy politikába. Azt mondja a minister ur, hogy igenis feladata e kormánynak a deficit megszüntetése és hogy erre törekedett annnyira, a mennyire lehe­tett, de úgy, hogy a kellő beruházások is megtör­ténhessenek. Én is azt állítom, e kormánynak feladata volt a deficit megszüntetése. Ennek megszüntetésére a kormány a háztól az eszközöket kérte, azokat a törvényhozástól megnyerte, de a baj az volt, hogy nem erre, hanem az oceupationaíis politikára for­dította. (Igaz! TJgy van! bal- és szélső balfelől.) Ez a harmadik, a mit a minister urnak mon­dani akartam. Sajnálom, hogy a ministerelnök ur nincs je­len, pedig egyet neki is kellene mondanom, (Bálijuk ! Halljuk!) és ez vonatkozik azon állítására, hogy Magyarországnak sohasem volt nagyobb befo­lyása, mint ma. (Halljuk! Halljuk!) Ezt r mondhatta egy időben gr. Andrássy Gyula. Én is ebben a nézetben voltam, de azóta Magyarországnak befolyása csökkent és csökkennie kellett azon mértékben, a melyben vagyona, finan­ciája és belső ereje gyengült. (Igaz! TJgy van! bal­és szélső balfelől.) Mert ez mindig párhuzamosan szokott haladni. Nézzünk csak Horvátországra. Nekem volt szerencsém bent lenni abban az első választmányban, mely a horvátokkal egyez­kedett. Egyik érve az itt ülő mostani horvát mi­nisternek az volt, hogy tekintsétek a hatalmas Magyarországot, mely kezébe veszi a maga ügyeit, mely rendezi finaneiáit, jólétet fog szerezni, en­nek társaságában ti is prosperálhattok. És mig ezt hitték, engedékenyek voltak, tekintélyünket elismerték; de a mint látták, hogy mi mily roha­mosan sülyedünk az adósság öi vényébe, ezen nim­bus mindinkább veszett; és hiába declamálunk, az erő megszűntével csökkenik ennek tekintélye és az, hogy aspirátiók növekednek és napról napra fognak növekedni. (Helyeslés balfelöl.) Még azt is szerettem volna megmondani a ministerelnök urnak, mi a titka a mostani kor­mány hatalmának. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ezt én két szóval mondom meg: engedékenység a fel­sőbb hatalom iránt és hatalmaskodás lefelé. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Ezen az áron fenn lehet min­den kormánynak Magyarországban magát sok évig tartani. És a t. ministerelnök urnak azon ellenveté­sére és szemrehányására, hogy kész volt örömest egy párszor lelépni arról a helyről, de ha nem találkozott senki, a ki e helyre alkalmas lett volna, egyszer már, gondolom, megjegyeztem és sajná­lom, hogy ismételten kell, ez a legnagyobb vád és öneíítélése a t. ministerelnök urnak; mert ha nem vállalkozik Magyarországon senki bizonyos felté­teleknek elfogadására és bizonyos teeudők teljesí­sére, csak a ministerelnök ur, ez azt mutatja, hogy a közvélemény ellenére vállalkozott és vál­lalkozik csak azért, hogy magát fentarthassa. (TJgy van! balfelől.) Lefelé pedig t. ház, a hatalom gyakorlata nem nagy mesterség. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ismer szol<?abirákat, kik kormánypártiak voltak és mint ilyenek választattak meg, mégis korteskedtek azután az ellenzék számára; meg­engedem, hogy egyes kivételek történtek legyen 10—20 esetben, de hogy a tisztviselőknek tömege 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom