Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-305
gg 305. országos ülés az ő harczosa volt, azt el kell ismernie. A t. háznak engedelmével a ministerelnök reá utalása folytán ezeket elmondani bátor voltam, különben a tételre nézve kijelentem, hogy azt, mert az egész költségvetést nem fogadtam el, szintén nem szavazhatom meg. (Elénk helyeslés balfelöl,) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott képviselő ur által, különösen a pénzügyekről mondott állításokra a kormány álláspontjának igazolására megjegyzést tehessek. A t. képviselő ur erős váddal lép fel a kormány ellen: hogy a megszavazott kiadásokat nem fordítja azon czélra, melyre azok megszavaztattak. Ez határozottan nem felel meg a valóságnak, mert a költségvetésnek minden tétele megtartatott s igy nem lehetett kiadást tenni vagy azt más czélra fordítani, mint a melyre megszavaztatott. Hivatkozott a t. képviselő ur — indokolván avval az ország elszegényedését — a nagymérvű adóvégrehajtásokra. Bárminő statistikai adatokra hivatkozzék, én egész nyíltsággal ki fogom mutatni a képviselő urnak, ép ugy mint kimutatom bárkinek, hogy Magyarországban évtizedek óta oly kevés végrehajtás nem volt, mint 1883-ban. Azt hiszem, ez is érv az ellen, a mit a t. képviselő ur az általános elszegényedésről mondott. De igen nagy súlyt fektet arra, hogy ne szóljunk mérlegjavulásról, ha nézzük, hogy Magyarország vagyona mennyire fogyott ezen utóbbi 15 év óta. Már hogy a vagyonmérleg egyáltalán az állam vagyonára nézve mily súlylyal bir, arra nézve a zárszámadási bizottság és annak jelentése alapján a t. ház határozott, de arra nézve, mennyire alapos egy ily vagyonmérleg államháztartásnál, mikor 1867 óta oly ideális alapon volt az államvagyon becsülve, hogy a számvevőszék által 100 millió írtig kellett rectificálni, hát az ilyen adatokat, melyeket a számvevőszék egy tollvonással rectificálbat, nem lehet positiv adatoknak elismerni. De azt monda a t. képviselő ur, hogy a vagyonmérlegben, ugy mint a t. képviselő ur szeretné felállítani, az értékpapírok a maguk névleges értéke ezerint szerepelnek. Méltóztassanak megengedni, ha az állam vagyonát akarjuk tekinteni, ugy kell ezek értékét számítani, mint a névérték mutatja; és az államnak esetleg sorsolással összekötött papírok értékét teljes névérték szerint kell kifizetni; természetesen ez nem áll azon papíroknál, melyek nem fizettetnek vissza tőkében és a melyek csak a névleges értékét képezik az ország tartozásának. De t. ház, igen természetes, hogy ha az állam egy bizonyos árfolyam mellett államadósságot köt, ezek a vagyonmérlegben mint activ tényezők szerepelnek, épen ugy, mint a vasutak és egyéb beruházások, a mennyibe tényleg kerültek, ide nem számítva a kibocsátási veszteséget, 0-az intercalaris kamatokat stb. Igen természetes, február 7. 1884. hogy ily módon a mérlegnek rosznak kell lenni, de azért a kormányt még sem lehet kárhoztatni, hogy ha nagyobb névértékű adósság van, de mégis kevesebb kamatot fizet, vagy befektetéseket eszközöl, melyek, ha nem is hozzák meg a teljes kamatot, de az ország érdekében azokat megtenni kívánatos volt. Ebből a vagyonmérlegre következtetést vonni, még pedig ugy, a mint a képviselő ur akar, -felfogásom szerint nem lehet és ha ugy méltóztatik számítani, a mint tényleg áll és több alkalommal rectificáltain is, a mérlegnek oly nagymérvű romlását állítani csakugyan nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Simonyi Iván: T. ház! A közbeszólások régi parlamentáris ususon alapulnak. Én is bátor voltam gr. Apponyi Albert beszédje alatt egy közbeszólást tenni s Hegedüs képviselő ur jelenleg előadó, nem tudom, miért vette annyira zokon épen azon közbeszólást, elég az hozzá, kérést intézett hozzám, melynek értelme az volt, hogy az előadói szék közelében ne szóljunk közbe, mert különben azt hiheti a közönség, hogy ő szólott közbe. Én háttal voltam hozzá fordulva, tehát nem láttam, de a mint képviselőtársaim mondják, nekik nemcsak némileg hevesen, hanem bizonyos gestusokkal kisérve mondotta volna ezt. Tekintve, hogy az igen t. elnök ur a házszabályokat különben is meglehetősen szigorúan méltóztatik alkalmazni, jelesen velem és a velem egy nézeten levő képviselő urakkal szemben, bátor vagyok egyelőre kijelenteni, hogy én egy másik képviselőnek, ha mindjárt előadó is, azon jogát élnem ismerhetem hogy ő egy harmadikhoz intézett közbeszólás miatt engem helyemre utasítson, a mint hogy nem is engedtem felszólítására. Ezt egyszerűen kijelenteni kötelességemben lévőnek gondoltam azon tiszteletnél fogva, melylyel, mint képviselők egymás irányában tartozunk. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! (Eláll!) Kötelességem kijelenteni at. ház és a képviselő ur irányában, hogy én az elnök ur jpgait sohasem bitoroltam és nem is szándékozom. Én sem helyére nem utasítottam a t. képviselő urat, sem pedig nyíltan, fenhangon megszólítani nem akartam, hanem minthogy ő mikor gróf Apponyi beszélt, közbekiáltott, a ki engem — engedelmet kérek, hogy e kicsiségre is kiterjeszkedjem — már többször figyelmeztetett egész jó akarattal és barátságosan, hogy nekem az a rossz szokásom van, hogy az ő beszédébe és Szilágyi képviselő ur beszédébe közbe szoktam kiáltani — gondoltam, hogy most az ülés után megint ilyen megrovást fogok kapni és miután irányában ünepélyesen megígértem, hogy közbe nem kiáltok, nehogy szószegőnek tekintessem, figyelmeztettem Simonyi Iván képviselő urat, vállára tevén tiszteletteljesen kezemet, hogy ne innen kiáltson közbe (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.)
