Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-305
34 305. országos ülés február 7. I8S4. Bakovszky István jegyző (olvassa a csímet). Elnök: Elfogadtatik. Rakovszky István jegyző (olvassa az első szakaszt. Nagy zaj és felkiáltások: Holnap !) Lükő Géza: Nekem nincs jogom azt követelni, hogy a tárgyalás holnapra halasztassék; de igenis van jogom kérni a t. elnök urat, hogy méltóztassék csendet eszközölni, mert nem tudjuk, hogy mi történik. Ez a ház méltóságával ellenkezik. (Helyeslés. Ügy van!) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni és figyelemmel kisérni a tárgyalást. Most felolvastatott az első szakasz, méltóztassanak hozzá szólani. Gróf Apponyi Albert: T. ház! Miután a t. ministerelnök ur hivatkozott arra, hogy a vitának bezárása után szólal fel, még pedig annál inkább minden aggodalom nélkül, mert a szakaszonkénti tárgyalás mindenkinek alkalmat nyújt esetleges ellenészrevételeit megtenni, én az ezen szavakban foglalt felhívásnak engedek és csak két megjegyzést óhajtok tenni, a mit esetleg személyes kérdés czímén is tehettem volna. Első megjegyzésem vonatkozott arra, hogy a t. ministerelnök ur azon kifejezésemet, hogy a t. horvát képviselő urak szavazatai az itt előfordult íontosabb ügyeknek tárgyalása alkalmából alkudozás tárgya voltak, oly módon magyarázta, mely a ház azon tagjaira nézve sértő irányzattal birna. Én azt hiszem t. ház, hogy évek óta lévén e háznak tagja, résztvettem éles, néha szenvedélyes vitákban s megvallom, nem tagadtam meg önmagamtól sem semminemű oly fegyver használatát, a melyet az igazság elveivel és a parlamenti illemmel összeférhetőnek tartottam; de azt az elismerést a háznak minden tagja megfogja nekem adni, hogy a személyek iránti tiszteletről megfeledkezésnek jelét sohasem adtam (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) A mit ma a t. horvát képviselő uraknak a kormányhoz való viszonyáról mondottam, annak sértő értelmet csak ugy lehetne tulajdonítani, ha ezen alkudozás alatt olyanokat értettem volna, melyekben az illető képviselőknek magánérdekei s azoknak kielégítése képezné mintegy árat annak, hogy a kormánynak adják szavazatukat. Igenis ha ilyesmire czélozni akartam volna, a légy nagyobb mértékben sértő volna t. képviselőtársaimra. De semmi távolabb nem volt tőlem — gondolom a t. ház minden tagja is ugy értette — mint ilyen insinuatio. Azon alkudozások, melyekre én czéloztam, nem vonatkoztak, az illető képviselő urak magánérdekeire, hanem itt szó lehetett szűkebb hazájuk érdekeiről, melyeknek kielégítésére törekedni, az anyaország magasabb érdekeinek figyelmen kivül hagyásával szerintem, ugyan részükről is politikai hiba, de semmi esetre 1 sem egyéni becsületöket sérthető imputatio. Ez az első mit szükségesnek tartottam arra felhozni, mikkel a t. ministerelnök ur beszédem e részét kisérte. A másik, mire rövid megjegyzést tenni kívánok a következő. Én beszédem folyamán azt mondottam, hogy a kormány politikája Magyarország súlyegységét csökentette, hogy Horvátország ma nagyobb factor, mint Magyarország a politikai téren. A t. ministerelnök ur ezt a kifejezést, még pedig ő szerinte enyhén, a pártszenvedély sugallta meggondolatlanságnak nevezte. Én helyt* állok minden a házban általam használt kifejezésért. Sokszor találkozunk mi ezekkel az imputatiókkal, hogy a mi az ellenzék padjairól a kormány politikája kritikájául mondatik, az az ország érdekeit sérti; (ügy van! balfelöl) hozzászoktunk mi már ahhoz, hogy mikor az ország szemeit pénzügyi állásunk tekintetében felnyitni törekszünk, azt mondják: ti rontjátok az ország hitelét. (Élénk helyeslés balfelöl.} Ez egy egészen hasonló eset. (Prileszky Tádé közbeszól: ;i Nem hiszik".) Azokról, a kik akkor nem hisznek, feltehető annyi fölvilágosodottság — már t. i. a közbenszólt t. képviselő ur értelmében — hogy ez esetben sem fognak nekem hitelt adni; de én ettől egészen eltekintek, én sohasem voltam és sohasem is 'leszek azon nervosus rejtegetési politikának hive, mely azt hiszi, hogy valamely baj az országra nézve csak akkor kezd veszélyessé válni, ha nevén neveztetik; hanem ellenkezőleg azt hiszem, hogy az ország bajai orvoslására első lépés az, hogy a nemzet és mindenekelőtt a nemzetnek képviselete azokat egész kiterjedésében felismeri. Azért sohasem fogok visszarettenni attól, hogy éles és praegnans kifejezéssel az egész valóságot itt a nemzet szine előtt, a nemzeti képviselet kebelében feltárjam, mert annál a bajnál, hogy esetleg mások az én szavaimat idézhetik, sokkal nagyobb baj az, ha a nemzet képviselete tisztán és világosan nem lát. (Helyeslés balfelöl.) Én azt, a mit beszédemben mondottam, most is teljesen fentartom, mert azt hiszem, hogy legjobb belátásom szerint kötelességemet teljesítettem, valamint teljesíteni fogom ezután is, t. i. abbeli képviselői kötelességemet, hogy ezen házban a nemzet minden veszélyeire nézve, azt a mi meggyőződésem szerint az igazság, ha kell leplezetlenül, ha kell nyersen megmondjam. (Elénk helyeslés balfelöl.) Csupán ennyit kellett a t. ministerelnök urnak szavaira megjegyeznem. (Helyeslés a balon.) Somssich Pál: T. ház! Ha szabad a ministeri beszédekben mondottakra reflectálni, egész objective fogok a t. pénzügyminister ur azon állítására: „tagadni nem lehet, hogy a mérleg jobb mint volt, — egy pár szóval reflectálni. (Halljuk! Halljuk!)
