Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

366 327. országos filés márcjsius 13. 1884. kell gondoskodni, hogy ha már egyszer megtanultuk a csapás egész súlyából az oktatást, okuljunk is belőle és iparkodjunk legalább a jövőre állandóan a védelmi és biztonsági intézkedéseket megtenni: akkor fájdalom, üres a ház. A badeni nagyherezegségben t. ház, illetőleg az egész Rajna vidékén 1840. előtt 1826-tól kezdve folyt már a Rajnaszabályozás és ármentesítés ép oly magyar módra a mint mi teszszük, hogy t. i. ide-odakapkodunk minden okszerű sorrend és összefüggés nélkül, a minek következtében aztán egyik társulat a másik nyakára vezeti a vizet és egységes terv hiányában a belvizek felszorittatnak még a hegyek tetejére, a fensíkokra is. Mondom, ily próbáknak a Rajnavidékiek is kivoltak téve; de mire használták ők fel e keserű tapasztalatokat 1826-tól 1840-ig? Arra, hogy elhatározták magukat egy nagyszerű gyökeres munkára és miután 10 évnél tovább dolgoztak franczia és német mérnökök, elkészült 1840-ben az egységes terv a folyószabályozásra, ármentesítésre és belvizek levezetésére, mert mindez szorosan összefügg. Ezen egységes terv kötelező a folyam minden szakára, ugy hogy az egyes társulatoknak, vagy a kormányoknak e terven egyoldalúlag változtatni sem lehet s a melyet oly nagy tiszteletben tart még a jelenlegi hatalmas német birodalom is, hogy daczára annak, hogy Elsas Lotharingia időközben urat cserélt és ma már Németországhoz tartozik, mindazonáltal Németország e szerződésnek és az avval kapcsolatos egységes tervnek minden legkisebb részletét a legszigorúbb lelkiismeretességgel teljesíti és végrehajtja. Nekünk is t. ház, ha eddig nem tettük, meg kell tennünk, hogy ily gyökeres módon, egységes terv szerint igyekezzünk szabályozás, ármentesítés és belvizek levezetése tekintetében törvényhozási intézkedéseket létesíteni. Hisz ez a mit én hangsúlyozok, nem bizalmatlanság a kormány iránt, én nem egy bizonyos kormányról, hanem általában kormányról szólok. Ily egységes tervre mulhatlanul szükség van; mert midőn egy társulat által szabályozandó és ármentesítendő terület terve és költségvetése megállapításra kerül, azt nem lehet esetről esetre helyi szakadozottsággal összefüggéstelenül megállapítani, mert igy sohsem lesz egységes munkánk az egész vonalon. Közönséges magyar logika szerint hogy kell eljárni az ily nagy műveleteknél? Ha például egy országházat akarunk építni — nem akarok kisebb épületet pl. polytechnikumot említni — először is tervet és költségvetést készítünk s a mikor az minden oldalról mcgbiráltatik és szakértőileg megállapíttatik, annak kapcsán és alapján terjesztjük be aztán magát a szövegezett törvényjavaslatot. Egy ily egységes tervnek készítésére van szükség és szükség van a törvényhozásban való, nem mondom megállapításra, mert a törvényhozás 400 feje nem alkalmas arra, hogy mappák készítésével foglalkozzék, de az elébe terjesztett műszaki és költségvetési terv megbirálására, elfogadására és törvénybe való iktatására, szóval: törvénybe iktatandó garantiára van szükség. Egyébiránt t. ház, azon helyzetben, midőn ma már kétféle árveszedelem fenyeget bennünket, a tiszavölgyi magyarságot és érdekelteket, nevezetesen: az egyik árvész a Tisza árja, a másik pedig a költségek árja, nagyon megfontolandó a szabályozási és ármentesítési műveknek sokszor praecarius volta mellett a szabályozás és ármentesítésre vonatkozó tekintet nélküli kényszer, melyet a törvényjavaslat 3., 21., 23. §§-ai contemplálnak. nagyon megfontolandó ezen kényszert oly sürgetőleg alkalmazni és keresztülvinni minden esetben, még oly esetekben is, midőn az érdekeltek magok azt mondják, hogy nekik a vízművekből semmi hasznuk, ellenkezőleg, hogyha túlcsigázott ártéri költségeket rónak rájuk más egyéb közterhek mellett, akkor azok súlya alatt össze fognak roskadni ; ismétlem, a tekintet nélküli kényszer alkalmazása nagyon megfontolandó. Méltóztatnak tudni, hogy sok helyen olyan az ártéri birtokos helyzete, hogy saját földjeinek tulajdonképen nem is tulajdonosa, hanem bérlője; van olyan hely, a hol az ártéri költségek holdanként 8—4 frtra is felemelkednek, nem számítva a többi egyéb állami, törvényhatósági, községi adókat és egyéb közterheket. E földek birtokosainak e mellett még családjaikkal együtt élniök és gazdálkodniuk is kell. Ezeket csak azért voltam bátor felemlíteni, hogy a tekintet nélküli kényszer elvének a törvénybe iktatásánál és nevezetesen magának a köítségmaximum kérdésének megállapításánál rendkívül óvatossággal kell eljárni. Az a 60% borzasztó magas a mélyen fekvő területekre, a 207° pedig a fensíki területekre egyáltalán méltánj^talan és igazságtalan. Én, t. ház, mérlegelve az egész tiszavölgyi népesség közgazdasági és egészségügyi érdekeit, de másrészről méltányolva azt a nagyjelentőségű, helyes és igaz elvet, a melyet a t. minister ur és a bizottság is a törvényjavaslat első szakaszába, mint alapkiindulási elvet lefektetett, t. i. hogy ily műszaki munkák kell, hogy egységes egészet képezzenek, a törvényjavaslatnak ez intentióját, czélját oly üdvösnek, fontosnak tartom, hogy nem tekintve a törvényjavaslat hézagaira, a melyeken a részleteknél azt hiszem módosításokkal lehet segíteni, én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; azonban fentartom magamnak a jogot, hogy a részletes tárgyalás alkalmával a törvényjavaslat megfelelő helyein és szakaszainál módosításaimat megtehessem. Midőn azonban igy általánosságban a törvényjavaslatot elfogadom, ismételten hangsúlyoznom kell azon alapos aggályokat, a melyek a törvényjavaslatban lefektetett kíméletlen kényszerre, másrészről pedig a hozzájárulási maximumra, és egyéb