Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-327
327. országos ultis ntárczins 13. 1884. 367 intézkedésekre vonatkoznak. Ennélfogva óhajtandónak tartanám, hogy a törvényjavaslat általános tárgyalása után ne menjünk közvetlenül a részletes tárgyalásba, hanem engedtessék egy-két napi idő e nagyfontosságú intézkedések meggondolására s esetleg módosítások tételére, e végett méltóztassék a ház a részletes tárgyalást elhalasztani s a törvényjavaslatot megfontolás végett és esetleges módosítások eszközlése végett a közlekedési bizottságnak visszaadni. Ezek után fentartván, hogy a részleteknél módosítványokat terjeszthessek elő, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Általános helyeslés.) Kíkolich Sándor: Midőn több év előtt a Tisza mentén levő társulatok azon ezélból, hogy jövőben a szabályozás egyöntetű s rendszeres legyen és hogy közös érdekű érdekeiket előmozdítsák, elhatározták, hogy egy társulattá,a Tiszavölgyi társulattá alakulnak, e tényt az országban mindenki, a ki szabályozással foglalkozik, élénk helyesléssel fogadta. Mert mindenki bekövetkezettnek látta az időt, midőn vége fog szakadni a szabályozásoknál követett eddigi rendszertelenségnek. Ezen rendszertelenségnek következtében a szabályozásra szükséges előmunkálatok az árvizek alkalmával lefolyó vízmennyiségnek kiszámítása, tudása nélkül hiányosan készült, sokszor felül nem vizsgált terveknek alapján fogtak a szabályozásokba, minek következése az volt, hogy a szabályozásra sok pénzt költöttek és a ezél még sem éretett el, mert a védnríívek nem feleltek meg a czélnak és újabb árvízveszélynek tették ki a vidéket. Ezen rendszertelenségnek további következése az is volt, hogy különösen olyan folyóknál, melyeknek hoszszabb folyása van, társulatok alakultak egymás mellett, melyek mindenike csak a maga érdekét tekintette és nem gondolt a többi társulatokkal és kárt okozott a többi társulatoknak részint azzal, hogy átmetszéseit elkészítvén a vizet ráboesátotta az alsóbb társulatokra, mielőtt azoknak csatornái a vizeiket veszélytelenül levezethették volna; részint akadályozták a felsőbb társulatok vizeinek szabad lefolyását. Ebből származtak a tiszavölgyi társulatoknak és általában a Tiszavölgynek legnagyobb bajai és katastrófái, ezen a szabályozásnál szükséges legprimitívebb azon elv elhanyagolása által, hogy a töltésezést felülről lefelé kell kezdeni, az átmetszést és csatornázást pedig alulról felfelé. Midőn a tiszavölgyi társulat megalakult, örömmel fogadtatott és országos igénynek felelt meg s rövid idei tervékenysége alatt is sok eredményt mutatott fel. Azonban, habár alapszabályait a kormány helybenhagyta és habár a kormány közegeivel egyértelmtíleg jár el és törvénykönyvünkben neve már többször előfordult, eddig még sem volt létele törvényileg mintegy sanetionálna, sem hatásköre körvonalozva, sem viszonya a kormányhoz és a benne levő társulathoz törvény által szabályozva, ennélfogva e törvényjavaslat elkészítését örömmel fogadom. Azonban miután köztudomású, hogy a vizjogról szóló törvényjavaslat szinte már elkészült, azon törvényjavaslat, mely az erre összehívott szakértekezlet előkészítése alapján jött létre, mely szak értekezletben az öszszes ministeriumok megbízottai, a honvédelmi és horvát ministeriumot kivéve — mind résztvettek, kérdés: nem lett volna-e czélszerübb ezen törvényjavaslatot előbb tárgyalni, mint az előttünk levőt. Én azt hiszem, hogy igen, mert czélszerübb mindig olyan törvényt alkotni, mely általános elveket foglal magában, mely az ország minden vidékére vonatkozik, mint olyant, mely kivételes és az országnak csak egy részét illeti. Ennélfogva azt hiszem, hogy mindenesetre czélszerübb lett volna azon törvényt tárgyalni előbb és csak azután a Tiszavölgyre vonatkozót. Azonban mégis azon véleményben vagyok, hogy ez nem elegendő indok arra, hogy most e törvényjavaslat tárgyalásába ne fogjunk. Nekem több észrevételeim lesznek a részletes tárgyalásnál és több módosítványaim, kisebb és nagyobb fontosságúak, melyeket bátor leszek a t. háznak elfogadásra ajánlani. Itten csak egy módosítványt akarok megemlíteni, mely elvi különbséget foglal magában az előttünk levő törvényjavaslat harmadik szakaszában letett határozattal szemben. Ugyanis a 3. §-ban az mondatik, hogy a közérdek szempontjából és a szabályozás egyöntetűsége czéljából a minister hivatalból elrendelheti, hogy bizonyos vidékek, melyek eddig területöket nem szabályozták, a szomszédos szabályozó társulatokhoz csatoltassanak, vagy külön álló szabályozó társulatokat alkossanak. Én azt gondolom, hogy a „közérdek 4 ' szó és az „egyöntetű szabályozási czélok" olyan tágas értelmű, hogy szükséges volna ezt szabatosabban körvonalozni, annál is inkább, mivel itt kimondatik, hogy az ilyen szabályozási társulatok költségeinek egy részét az illetők, más részét az állam fogja viselni. Ha ilyen szigorú intézkedések szükségesek, ezeknek kimondására gondolom csak a törvényhozás lehet illetékes. És ne gondolja a t. jelenlegi közlekedési minister ur, hogy én ez által bizalmatlanságot akarok iránta kifejezni, hanem a törvényhozóknak nem csak azon kormányra kell gondolni, melyről meg van győződve, hogy nem fog visszaélni bizonyos tág felhatalmazásokkal, hanem gondolni kell a jövő kormányokra, melyek esetleg visszaélhetnének ezekkel. Itten pedig nagy hatalom adatik a minister kezébe, t. i. az egyesek szabadságával és vagyonával való rendelkezés. Ilyent szabad alkotmányos államban ministernek adni nem lehet. És ezen intézkedés által az állam is leköteleztetnék olyan költségekre, melyeket csak az országgyűlés hatá-
