Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-327
3g4 3 ^" országos ülés márezins 13. 1S84. hogy önálló társulatokat alkossanak. E kényszer odáig megy, hogy még oly esetekben is, mikor a közérdek kívánja, az egységes szabályozás keresztülvitele vagy másnemű közérdek szempontjából még akkor is megkövetelheti a kormány a törvényjavaslatban tervezett meghatalmazás folytán az ily közérdekű társulatok védmuveinek jó karban való tartására és felügyeletére szükséges költségvetési előirányzatot s annak legszigorúbb keresztülvitelét. T. ház! Ezek a dolgok mélyen megfontolandók. Mert mélyen belevágnak az ország érdekeibe, de legmélyebben belevágnak maguknak az érdekelteknek érdekeibe és rendkívül élesen érintik magát a tulajdonjog szentségét. Én, t. ház, a nélkül, hogy ez alkalommal mélyebben bocsátkoznám ezen kérdésnek taglalásába — a mely pedig nagyon provocálja az azzal való foglalkozást — csak azon egy esetre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét, a mely épen kifejezést nyera2í. §-ban, midőn tudniillik a közérdek követeli a gátvédelmi munkálatok fentartásátÉn, t. ház, ebben az esetben helyesnek, a méltányos eljárás elvének megfelelőnek azt tekintem, hogy minden olyan vizműveleti munkálat, mely a közérdekben szükséges, az állam által létesíttessék, azonban más részről az állam azon haszonaránya szerint, a mint az egyesek részesülnek az ármentesítés előnyeiben, kivethessen rájuk is hozzájárulási költséget. Tehát helyes elv szerintem az lehet, hogy a közérdekben szükséges vizműveleteket maga az állam létesítse és tartsa fenn, azután az érdekeltekre a haszon aránya szerint vesse ki a hozzájárulási költséget. A közlekedési bizottság jelentésében maga is érezte, hogy véghetetlen terheket ró, vagy kényszert állít fel és rendkívüli hozzájárulási arányokat állapit meg; és e tekintetben maga is tűnődve a dolgok felett, kifejezést ad azon aggodalmának, hogy megtörténhetik, miszerint a műszaki közegek tisztán azon czélból, hogy magukat minél jobban fedezhessék a felelősség szempontjából, olyan méltatlan túlterheltetéseket követelhetnek a társulatoktól, a melyek az érdekeltek hasznával semmi arányban nem állanak. E tekintetben a közlekedési bizottság szükségesnek lát biztosítékokat alkotni a törvényben magában. És miben keresi ezen biztosítékokat ? A biztosítékok iránt való intézkedés a 28-ik§-ban foglaltatik. Két megkülönböztetést tesz a törvényjavaslat; megkülönbözteti t. i. a mély völgyeket és megkülönbözteti a magasban fekvő területeket, úgynevezett fensíkokat, a melyeknek a szabályozás előtt árvizök soha nem volt, hanem a szabályozás után és annak következtében mesterségesen kaptak árvizet. E tekintetben az első természetű, a mélyebben fekvő területekre abban találja a garantiát a törvényjavaslat 23-ik §-ában lefektetett intézkedés, hogy a mélyvölgyi érdekeltek ártéri földjeik tőkeértékének legfeljebb 60%-áig kényszeríttessenek a szabályozási és ármentesítési költségekhez hozzájárulni. És maga a bizottság kifejezi, hogy csak akkor, mikor a társulatok már financiális romlásban vannak, tehát először tönkre kell menniök a társulatoknak, ezen maximális megterheltetés folytán — ismétlem — csak akkor kezdődik az államnak hozzájárulása a költségekhez. A fensíkokra, tehát a magasabb területekre, melyeknek a szabályozás előtt nem volt árvizök, hanem azután és annak következtében kaptak árvizet, azt mondja a bizottság, hogy mily kedvezményt állapít meg a törvényjavaslat, midőn afoktól nem 60%, hanem csak 20% hozzájárulást követel. Gondoljuk meg t. ház, hogy mikép áll az eset ? A magasabban fekvő területek, melyeknek a szabályozás és ármentesítés előtt árvizök soha sem volt, belvizeik is szépen lefolytak és csak a szabályozás után és következtében kaptak árvizet, ily formán a törvényjavaslat intézkedése folytán kétféle büntetéssel sújtatnak; először ugyanis kapnak mesterségesen árvizet, másodszor pedig kapnak ártéri költséget. E szerint kétszeres a fensíkokra zúduló teher és mégis azt mondja a t. előadó ur, hogy kedvezményben részesittetnek akkor, midőn csak 20%-kal való hozzájárulásra köteleztetnek. Ezt én sem igazságosnak, sem méltányosnak nem találom és a részleteknél bátor leszek erre vonatkozólag javaslatot előterjeszteni oly irányban, hogy ezen szerencsétlen helyzetbe hozott területek az árterek keretébe egyáltalán be ne vonassanak. (Helyeslés.) Fontos intézkedése a törvényjavaslatnak az, mely az ártérfejlesztés ügyéről szól. Az ártérfejlesztés alapítva van a legmagasabb vizszín meghatározására s ezt vitás esetekben végelemzésben a minister állapítja meg a törvényjavaslat szerint. De kérdem: minek az alapján állapítja meg? Hol vannak a vízmérési észleletek, az átlagos felvételek és mérések, melyek alapján ezeket a valósághoz képest megállapítani lehet ? Hisz nem csinál az ember ebből semmiféle szemrehányást se a kormánynak, se senkinek, de a mai állapotok mellett ezt biztosan megállapítani egyáltalán nem lehet. A legmagasabb vizszín megállapításánál tisztelt ház, nem nézik pusztán azt, hogy mi a legmagasabb vizszín, hanem vizsgálják azt is, hogy az a legmagasabb vizszín minő okoknak a következménye, vájjon múló jelenség, pl. jégtorlódás következménye-e, vagy állandóan veszélyt rejtő rendes vizárak következménye-e ? Mert az ily vízszíneket, melyek pl. jégtorlódás folytán állnak be és esetleg csak helyi bajokat okoznak, az ártérfejlesztésnél kulcs gyanánt venni nem lehet, nem méltányos. Nézetem szerint az árvizszín megállapításánál, az ártérfejlesztés e nagy fontosságú kérdésénél nagyon hangsúlyozandó, s e tekintetben köszö-
