Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-305
30 305- ws**S*« «!*» íebrnár 7. 18S4 bizalmat ébreszteni, hogy ezen tagok pártjukat el ne hagyják. (Derültség és tet zés jóbbfélöl.) Bár minden felelősséget a kormány tényeiért szívesen elvállalok, de a t. ellenzék ezen eljárásáért a felelősséget részemről nem vállalom el. (Helyeslés jobbfelöl). De a képviselő ur felsorolván a kormánynak bú'nlajstromát, azt mondta, hogy az államadósságok kamattöbblete a Tisza-kormány alatt 32 millió évi teherrel növekedett. Nem nagy eltérés, de egy kis összeggel mégis eltér a valóságtól, mert tényleg 30.900,000 frtot tesz kerekszámban, tehát 31 milliót. Azt mondja Horánszky képviselő ur, hogy ezen államadóssági kamattöbblet, mind ezen kormány működéséből ered. De ezen időszakra esik a 153 milliónyi kölcsön eonvertálása, az a 153 millió kölcsön megkötése mégis talán csak nem ezen kormánynak bűne, ezek beváltása pedig 4 millió frttal szaporította az évi terhet, az tehát leírandó a jelenlegi kormány számlájáról. Azonkívül több vasútvonalnak átvétele, a tiszavidéki, károlyvárosi vasút által felszaporodott a kamatteher 7.500,000 frttal, de ennek megfelelő jövedelme is van a költségvetésben, ezt tehát tisztán, mint tehernövekedést felemlíteni nem lehet. Végre van egy átfutó tétel a tiszavölgyi kölcsön 27* millió forint, mely a bevételek és kiadások közt egyaránt szerepel. Ezen összegek együttvéve tesznek 14 millió forintot, marad tehát addóssági kamatnövekedésre nem 32, hanem 17 millió forint, a mi mindenesetre nagy különbség. Ezen 1 7 millióval szemben áll ezen időközben 112 millióra menő tisztán vasutak építésére kiadott összeg, mely, azt hiszem, egészen czélszerű és hasznos beruházás. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés jóbbfeW.) De azt mondja Horánszky t. képviselő ur, hogy a kormány, mikor a kormányzatot átvette, tisztán találta maga előtt a helyzetet, az adóemelés nem volt kimerítve s csupán ezen kormány élt adóemeléssel. Nézzük, vájjon ezen állítás igy odaállítható-e? Az adóemelés a jelenlegi kormányelnök kormányzata előtt csak az egyenes adók terén 1875. előtt !3 és fél milliót tett; 1875-től emelkedtek azok 7 millió frttal, nem lehet tehát azt mondani, hogy tiszta volt a helyzet és hogy csak a jelenlegi kormány emelte az adókat. (Igás! Ugy van! jóbbfélöl.) De azt mondja Horánszky képviselő ur : hogyan lehet rendezett pénzügyekről beszélni, midőn oly óriási deficittel és szerinte nem őszinte költségvetéssel állunk szemben ? Hát t. ház, hogy a költségvetés mysteriosus volna, azt egyáltalában nem állíthatja senki. Magam is egész nyíltsággal megmondottam, hogy számításom szerint a deficit annyi, a mennyire a pénzügyi bizottság által elő van terjesztve; ha azonban hozzászámítjuk az adósság törlesztésére | felvett összeget és az állambirtokok eladásából befolyt összegeket, akkor azon összeg, melyet saját jövedelmeinkből nem fedezhetünk, 37 millió; de erről nem lehet azt mondani, hogy ez tisztán deficit, mert ezzel szemben ál] vasutakra 1884-ben kiadandó 13 millió és adósság törlesztésére fordítandó szintén 13 millió, együttvéve 26 millió, ami szembe állítandó az említett deficittel. (Igaz! Ugy van jóbbfélöl.) De beszélt Horánszky t. képviselő ur az ország óriási elszegényedéséről s nevezetesen említette a nagybirtoknak is részben elszegényedését. Hát t. ház, távol van tőlem azt mondani, hogy bizonyos körökben nem terjed az elszegényedés: terjed az részben a nagybirtok körében is, <3e ennek oka sem nem pénzügyi, sem nem közgazdasági viszonyainkban keresendő, hanem az illetőknek saját hibájából ered. (Helyeslések jobbfelöl.) És tagadhatlanul észlelhető ezen elszegényedés a kisebb földbirtoknál is, de itt is oly közgazdasági bajjal állunk szemben, melyet tisztán pénzügyileg, mint már más alkalommal volt szerencsém kijelenteni, orvosolni aligha lehetséges. De hogy az elszegé nyedés oly általános legyen, mint a képviselő ur monda, azt még sem lehet állítani. Méltóztassék csak széttekinteni, hiszen az országnak majdnem legtöbb vidékén nagy mérvben gyarapodik a kisbirtok; méltóztassék csak az országban levő értékpapírok szaporodását tekinteni, a mi mindenesetre vagyoni emelkedés s a mi az országban tetemes összegre megy; méltóztassék a kamatokat tekinteni, melyek azok után fizettetvén, az ország vagyonosodását bizonyítják. (Igaz! Ugy van! jóbbfélöl.) Méltóztassék az épületek értékének emelkedését és a gazdasági felszerelések értékét tekinteni s az előbbi állapottal összehasonlítani. Ezek mind oly jelenségek, melyek nem arra engednek következtetni, hogy az általános elszegényedés egyáltalán nem oly nagj', mint a milyennek a t. képviselő ur mondotta. (Igás! Ugy van! jóbbfélöl. Ellenmondások a bal és szélső balfelöl.) De Horánszky t. képviselő ur felemlítette azt is, hogy ezen nagy bűnei mellett mit tett e kormány azon 9 év alatt, mióta az ország ügyeit intézi ? Hát mindenesetre többet tett, mint tett a t. ellenzék épen ezen hosszú idő alatt; felemlítette fa t. képviselő ur, hogy ezen hanyatlással szemben, mutassa meg a kormány, mit tett jót ezen idő alatt (Derültség jobbfelöl; zajos ellenmondás bal és szélső balfelöl.) És bár t. ház, visszásnak és helytelennek látszik, hogy a kormány esetleg a saját maga cselekvényeit önmaga sorolja fel, (Halljuk!) mégis a képviselő által provocálva, kötelességemnek tartom a kormánynak némi és felfogásom szerint, nem csekélyendő tényeire utalni. (Helyeslés jóbbfélöl.) Méltóztassék megnézni, vájjon a közoktatás terén nem tesz semmit a kormány ? Hiszen a mi a
