Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

305. orecágoi filét február 7, 1834. 31 népoktatás, a középoktatás és a felsőbb ok- | tatás terén történt, az még sem mondható j semminek. (Helyezés jdbbfélöl.) Méltóztassék az igazságszolgáltatást nézni. (Zaj a baloldalon.) Igenis a büntetőtörvény, esődtörvény, keres­kedelmi törvény, a végrehajtási törvény mind oly müvek, a melyek semminek még sem nevez­hetők, (ügy van! jdbbfélöl.) Méltóztassék nézni a honvédelmi tárczát, ott mindazon vívmányok, me­lyeket különösen a boldogult minister a honvéd intézmény emelésére legközelebb tett, nagy hala­dást mutatnak. (Helyeslés jdbbfélöl.) De mindezeken felül, bátran merem állítani, hogy közgazdasági tekintetben ezen kormány nagy előhaladást képes kimutatna. Említettem, hogy ezen idő alatt 112 millió frt fordíttatott vasutak építésére; ezen idő­közre esik a vasutak csoportosítása oly módon, hogy az államvasutak csoportja most már a tarifa szabályozásra döntő befolyással bir az ország közlekedési eszközeinél. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy ezeknek szabályozása úgy a mint azok ma kezel­tetnek ne volnának az ország közgazdaságának előnyére, azt állítani nem lehet, (ügy van! jobb­felöl.) De azon felül itt. van a gyáraknak adott kedvezmények és a gyáripar fejlődése, habár nem oly mértékben, a mint kívánatos, de mégis nagy eredményeket láthatni. Méltóztassék a fiumei rizs­hántoló és petroleumfmomitó gyárakat és a fővá­ros körül szaporodj különböző gyárakat nézni, ezek nem kicsinylendő eredmények, amit elértünk külö nősen két intézkedés által: először a vámtarifa revisiójával, a mely lehetővé tette, hogy gyáraink concurálhassanak a külföldi gyárakkal és elértük azon adókedvezmények által, melyek könnyítet­ték a fejlődést. Szalay Imre: Különösen a borgyárak vi­rágzanak! (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Tudom, hogy a t. képviselő urnak régi fájdalma, de a képviselő ur épen úgy ismeri mint én azon nehézségeket, a melyek e kérdés megoldásával járnak. De azt mondják, hogy a kormány elhanya­golta a közvetett adókat. Méltóztassék megengedni, ez sem áll. A petroleum-vám emelése és a petro­leumfogyasztási adó behozatalával ebben is nagy lépés történt és a szeszadó iránti új javaslat által szintén további lépés történik és pedig nemcsak pénzügyi érdekben, hanem az ország közgazda­sági érdekeinek lehető figyelembe vételével. Mél­tóztassék a földmívelési-, ipar és kereskedelmi tárcza körében megnézni, hogy a gazdaság min­den egyes agáira mennyi fordíttatott kilencz év előtt és mennyi foglaltatik abban ma. Itt is t. ház, tagadhatatlan az előhaladás. De azt mondják, hogy a pénzügyi rendezésre nem tett a kormány semmit és ma sem lehet tudni, hogy mi a kormány czélja. Megengedem, hogy a kormány nem állított fel egy évtizedre szóié programmot, a mely czélra nem is vezetne, mert a viszonyok változtával a körülmények az ilyen programmot tönkre tehetik; de méltóztassék a zárszámadási bizottságnak äz öt évi eredményekről szóló jelentését megtekinteni, ott az eredmények hangosan nyilatkoznak (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mi volt néhány év előtt a pénzügyi feladat ? A deficit apasztása, a mely akkor óriási teherként nehezedett az államháztartásra. De ha tisztán csak a deficit apasztása lett volna a kormány feladata, azt könnyen elérhette volna, ha a beruházások terén nagyobb tartózkodással járt volna el, de ezen deficit apasztása mellett volt a kormánynak más feladata is és ez az ország jövedelmeinek és adóképességének lehető fokozása. Ezen czélra nem kis mérvű befektetések történtek. A feladat mindenekelőtt az volt, a rendes kezelésben helyre­állítani az egyensúlyt; és akárhogy méltóztatik a számokat kiforgatni, akár méltóztatik alapul venni az évi bevételeket és kiadásokat, akár méltóztatik az öt évi eredményt nézni, mint a zárszámadási bizottság tette, a javulás mérlegünkben kétség­kívül constatálható, és pedig nemcsak általunk constatálható, hanem magának az ellenzéknek több t. szónoka is constatáíta ezen tényleges javu­lást. [Helyeslés jdbbfél >l.) Ezen tényleges javulás eléretvén, már most előttünk egy másik feladat áll és ez az, a mire bátor voltam hivatkozni a múltkor, t. i. arra törekedni, hogy idegen pénzből, kölcsönből ne vegyünk igénybe többet, mint a mennyit állami adósságaink törlesztésére és való­ságos gyümölcsöző beruházásokra akarunk for­dítani. Azt hiszem t. képviselőház, ez elég világos és határozott czél, mely felé, ha következetesen törekszik az ország, nem lehet mondani, hogy sötétben tapogatódzik és czél nélkül indul. És hogy ezen czélszerünek bizonyult politikát folytathassa a kormány, kérem, méltóztassék a törvényjavas­latot a bizottság jelentése alapján elfogadni. (Élénk hosszantartó helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök; T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, kénytelen vagyok a vitát bezárni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk!) Előre kívánom bocsátani, hogy a vita bezárását minden szemrehányás bekö­vetkezése nélkül hittem bevárhatni, mert a pénzügy­minister ur szólt a vita bezárása előtt; (Helyeslés jobbfelöl) de különben is most nem egyszerű hatá­rozatról, de törvényjavaslatról levén szó, havalaki szükségesnek látja, bármely szakasznál reflectálhat arra, a mire akar. Egyébiránt igen röviden fogok csak egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Először is meg kívánom jegyezni azt, hogy nem fogom bizonyít­j gatni, mennyiben áll Apponyi képviselő urnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom