Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

327. orsssügos ül, költségeket már előlegesen is az illető érdekeltekre kivethesse. A közlekedési bizottság ugy találta, hogy szemben ezen kormányi intézkedésekkel, szemben a kötelező mentesítéssel, szemben a kényszer végrehajtásnak jogával, ugy a mint az a 21. és 22. §§-ban fenn van tartva és körül van irva, szükségesek a társulatok részére garantiák is, különösen szükségesek akkor, ha az illető társulat nem csak a maga érdekét képviseli, nemcsak a maga érdeke szempotjából áll fenn. hanem fennáll, illetőleg alakulásra, vagy fennállásra köteleztetik az állam érdeke szempontjából a közérdek, vagy az egységes árvédelem tekintetéből. Ezen garantiákat legczélszerübbnck találja a bizottsá.g megállapítani a maximális megterheltetés elvének kimondásával. De a maximális megterheltetés elvének kimondása más szempontból is szükséges.Ily elv kimondása nélkül a műszaki közegek, a melyek a társulatok felett a közvetlen felügyeletet gyakorolják,oly munkákat is rendelhetnek el, melyek műszaki szempontból talán indokolhatók,melyek azonban az illető társulat szempontjából szorosan véve nem szükségesek és annak pénzügyi romlását idézik elő. Ilyen rendelkezést indokolhat t. i. az is, hogy a műszaki közegek saját felelősségüket salválni akarják. Minél magasabbak a gátok, annál bizonyosabb, hogy azokat a viz elvinni nem fogja és minél erősebbek a gátak, annál könnyebb lesz azon felelősség, melyet a műszaki közegek viselnek. Az államnak tehát, a műszaki közegeket tekintve, önmagának kell a maximalis megterheltetés elvében egy mérséklő intézményt felállítani és e megoldás megtaláltatik ezen elvben azért, mert ha szorosan véve nem szükséges rendelkezések fognak kiadatni, azok végeredményükben magának az államnak megíerheltetését is idézhetik a közérdekű társulatoknál elő. A mi már t, ház, a maximalis megterheltetés módozatát illeti, c részben meg kell különböztetni az alsó ártereket, vagyis azon ártereket, melyek a társulati alakulás alapjául felvett vizszín alatt vannak, az u. n. fensíki vagyis magasabban fekvő területektől. Amott ezen százalék a katastrális érték 60%-ában, emitt azon méltányossági szempontoknál fogva, melyeket kiemelni már bátor voltam, 20%-ában állapíttatott meg. Ugy állott a dolog ugyanis a tapasztalat útmutatása szerint és nagyobb átlagokban contemplálva,hogyha egy bizonyos terület az ármentesítés előtt 40 frtot ér meg, akkor megér az ármentesítés után 100 frtot és e szerint 60 frtot tenne az az értékemelkedés, melyben az ármentesítés kifejezését nyeri s igy találtatott tovább menve, hogy az úgynevezett fensiki területeknél a 20%-ot mint maximumot megér azon nagyobb biztonság, melyet a töltések védelme ezen területnek is nyújt. A maximális megterheltetés elvének kimondáKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XV. KÖTET. .„ niin-czius 13. líröl. 33i ! sánál azonban a bizottság tekintettel volt az állam, kincstár szempontjaira s ezért megállapította, mií szerint a maximalis megterheltetés alkalmazását csak ott találja azon százalékokkal, a melyeket előbb kifejteni szerencsém volt, a hol az új katasteri tiszta jövedelem már az ármentesítés utáni viszonyok szerint vétetett fel. Magállapított továbbá az is, hogy a maximalis megterheltetés egyik feltétele legyen, hogy az ártér fejlesztésében mindazon területek, a melyek oda tartoznak, bevonottak és hogy az ármentesítés költségeihez mindazon érdekek, a melyek eddig ahhoz nem járultak, ezentúl járuljanak, névszerint a körtöltések, vasutak, utak, csatornák és épületek. A bizottság ugyan is azon szempontból indult ki, hogy az állam kötelezettségét csak akkor lehet helycsen megállapítani, hogy ha már az illető érdekeltek közül, legyenek azok akár közvetlen érdekeltek, mint a földterületek, akár egyéb érdekeltek, mint az építmények, mindezek az ármentesítés költségeihez már járultak és mindezek az ármentesítés költségeit elviselni nem képesek. A maximalis megterheltetés t. ház, az államra nézve bizonyos kötelességet állapít meg, azon kötelességet t. i., hogy akkor, mikor a tiszta alaptőke-fentartási és egyéb regie-költségeket nem is számítva — meghatározott százalékot eléri, akkor a további befektetésre nézve az állam kötelessége álljon elő; de midőn a bizottság az állam ezen kötelességét megállapította és formulázta, akkor nem adta fel az állam azon jogát, hogy renkivüli esetekben, ugy a mint eddig, ezentúl is, ezen százalékoktól eltekinthessen és segíthessen. Vannak ugyanis rendkívüli viszonyok t. ház. a melyek külön szabályozást igényelhetnek Legyen elég e helyütt csak a sövényháza-szegedi társulatra utalni. Annak védekezési viszonyai oly abnormisok, védekezési költségei oly aránytalan magasak, hogy pl. annál a megjelölt százaléknál megállapodni nem volna helyes, nem volna jogos és az nem felelne meg annak a czélnak, a melyet a törvény szemelőtt tart. Midőn tehát ily kivételes intézkedésekre való jog a kormánynak fentartatott és fenhagyatott, akkor az ily rendkívüli viszonyok közt levő társulatok helyzete volt contemplálva, a melyeknél még xz a helyzet te fenforoghat, mint itt, hogy népes városokat védelmeznek töltéseik. A temes-bégavölgyi társulatra nézve a maximalis megterheltetés ezen módja alkalmazható nem volt, még pedig azért nem, mert a temes-bégavölgyi társulat ártérfejlesztési viszonyai a többi tiszai társulatok hasonló viszonyaitól egészen eltérnek. Ugyancsak a maximális megterheltetés alkalmából kimondta a közlekedési bizottság azt is, hogy ezen rendelkezés nem praejudicál az 1881: LII. t.-cz. 6. §-ának, a mely a Kőrös, Tisza és Maros közti terület mentesítését illetőleg arra nézve, 46