Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

305. országos ülés február 7. 1S84. S:» hiszen ha nem volna a szabadság merő formalitássá sülyesztve, e kormány egy választást sem élne túl. (Ugy van! a baloldalon.) Hogyan várhatjuk valakitői azt, hogy maga ragadja meg az initiatívát oly bajok eltüntetésére, melyek az ő hatalmának talpkövét képezik? Én megengedem t. ház, ezzel tartozom az igazságnak, hogy a kísértés, melyben magát a t. kormány és különösen annak feje találta, igen nagy volt. Én megengedem, hogy oly átmeneti időszakban, minőben a magyar nemzet ma él, mindenütt a világon — s ez az, a mi némileg vigasztal közállapotaink felett —- a corruptiv befolyások terjedésére a talaj igen alkalmas; de ez azután egy dilemma elé állítja a vezérférfiut, aki ily epoehákban, ily körülmények közt vette a gyeplőt kezébe (Halljuk! Bálijuk!) — azon dilemma elé, hogy egy nemzet anyagi és erkölcsi gyengesége tényezőinek mindenikét felhasználja — a saját hatalmának támogatására, és ez által azokat fokozza; vagy, hogy saját hatalmi érdekeitmásodik sorba helyezve, első sorban magának a nemzetnek megerősítését és ezen gyengeségi tüneteknek, habár saját hatalma állandóságának árán is, eltüntetését tűzné ki czélul. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl.) A kormány egész működésében az elsőt választotta. {Halljnk! Halljuk!) Én azon nehéz társadalmi és politikai viszonyok közt, mint a minőkben Magyarország ma, az átmeneti korszakban van, kettős súlyt fektetek a második alternatíva elfogadására [Élénk helyeslés bal- és szélső bal/elől) és ezért nem tehetek róla, hogy ma a nemzetnek életérdekét központosítottnak tartom ebben a mondatban: ceterum censeo Carthaginem esse delendam! Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Hosszantartó, szűnni nem akaró élénk éljenzés a bal- és szélsőbalfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Hosszas felkiáltások balfelöl: Öt percznyi szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk! jőbbfelől. Az elnök csönget.) Akár azon véletlennek köszönjük a mai érdekes felszólalásokat, hogy midőn az általános költségvetés tárgyalása megkezdetett, a háznak egyik része még az nap délután kívánta a költségvetésnek általános tárgyalását megkezdeni, akár pedig más körülménynek tulajdonítsuk ezen felszólalásokat, némelyeket különösen azokra, a mik az ország közgazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozólag mondattak, kötelességemnek tartok válaszolni, kijelentvén, hogy a vita bezárását nem kívánom és nem kívántam azért, hogy felszólalásomra utóbb bárki is reflectálhasson. (IIelyeslés jobbfelöl.) Igyekezni fogok t. ház, tárgyilagosan, mindenesetre legalább is oly tárgyilagosan szólani, mint a háznak előttem szólt két szónoka, (Derültség jőbbfelől.) gr. Apponyi Albert és Horánszky Nándor képviselő urak tették. (Halljuk! Halljuk!) Habár ennek határozott kifejezést is adott | Horánszky t. képviselő ur felszólalásának elején, mégis a kormány tehetetlenségéről beszélt, a mely oly kifejezés, a mely néhány év előtt szokásban volt, de a mely szelíd kifejezést néhány év óta nem hallottuk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezután nyomban gr. Apponyi Albert arról beszélt, hogy mily nehéz kérdéseken volt a kormány kénytelen keresztülmenni. Hát ha ilyen nehéz kérdéseken ment keresztül ez a kormány és még is megmaradt helyén, ez nem bizonyít a kormány tehetetlensége mellett. (Ugy van! jobbfelöl.) Ugy gróf Apponyi mint Horánszky képviselő ur felszólalásának többi része a kormánynak és különösen a kormányelnöknek egész bűnlajstromát foglalja magában, melyre aházt. engedelmével visszafogok térni. Horánszky képviselő urnak egy dolog, ugy látszik, igen fáj, 0 szólt nagy politikai betegségről, erkölcsi romlásról és annak bebizonyítására felhozta, hogy férfiak, kik éveken át ellenzéki állást foglaltak el, egy képviselői mandátumért, múltjukat megtagadták és ismét ellenzéki programm alapján megválasztott képviselők, szerinte ok nélkül elhagyták eddigi állásukat, Ugy látszik ez a tény az, mely nagyon fáj a t. képviselő urnak, ő a politikai erkölcsök romlásának jelét abban látja, hogy szerinte olyan csábító a kormány helyzete, mert itt bőven osztogatják a hivatalokat és kitüntetéseket. Engedelmet kérek, volt idő, mikor lehetett nagy mérték ben hivatalokat osztogatni, a mi természetes volt, mert akkor, mikor újjá kellett szervezni a hivatalok nagy részét, egyéneket kellett keresni a létező állomásokra. De hogy ma a hivatalosztogatás korszakát élnők, azt részemről nem tapasztalom, azt hiszem a háznak egy tagja sem tapasztalja. (Ugy van!) De, ha t. ház megtörtént, akár a múltban, akár a jelenben, hogy egy hivatal betöltendő, akkor lehet-e rósz néven venni a kormánynak, hogy saját táborából keresi ki az egyéneket? ezt hibának felróni nem lehet. — Méltóztassék megmutatni egy kormányt, mely nem az ő barátjai, hanem ellenségei sorából keresi ki az egyéneket. Épen akkor, ha erkölcstelenségre akar utalni, talán sokkal jogosabban hivatkozhatnék erkölcstelenségre akkor, hogy ha hivatal elnyerése és osztogatása által az ellenzék táborából akarna a kormány hódításokat tenni. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) A t. képviselő ur azon kívül zokon vette azt, hogy néhány képviselő a padokat elhagyva, ezen padokra ült s azt mondja, hogy ezen kilépés ok nélkül történt. Hogy miként fogják fel ezen átlépést, azt bizonyosan az illetők fogják tudni s azt, hogy ok nélkül hagyják el, azt valószínűleg nem fogják megengedni. Én részemről csak azt constatálhatom, hogy azon párt, azon tagokra, kik azon padokat elhagyták, 7—8 évi működés után sem birt nagyobb vonzerőt kifejteni és nagyobb