Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-325

325. országos filés nnrezius 8. 1884. 341 Miután a közgazdasági bizottság jelenleg az ipartörvényjavaslat tárgyalásával foglalkozik sazt rövid idő alatt nem lesz képes befejezni, ennélfogva javaslom, méltóztassék a t. ház beleegyezni, hogy a legközelebbi szerdáig ülés ne tartassák, (Helyeslés.) Szerdán délelőtt ülés tartatnék, melyen a napirend tárgya a szerzői j ogról szóló törvényj avaslat harmadszori felolvasása, továbbá a zárszámadási bizottság jelentése a Magyarország és Horvátország közt eszközölt leszámolás megvizsgálásáról, hasonlóképen a közlekedési bizottság 502. szám alatt beadott jelentése a közlekedési ministerium törvényjavaslata és a benne elősorolt számos vicinális vasutak tárgyában. Végre a pénzügyi bizottság 508. számú jelentése az új földadó kataszteri munkálatok elleni felszólalások tárgyában beadott törvényjavaslatról. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Az elnök ur által utólag említett kataszteri törvény módosításáról szóló törvényjavaslat nem olyan kicsiny, hogy azt az ülés végére lehessen kitűzni és ha a t. háznak szándékában van legközelebb a tiszaszabályozási társulatok szervezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalni, talán czélszerííbb lenne a csütörtöki ülésre ezt a törvényjavaslatot kitűznis a mennyiben szerdán még idő maradna, tárgyalás alá venni a zárszámadási bizottság jelentését a kataszteri póthitelről. (Helyeslés.) Elnök í Tehát az általam javaslatba hozott napirend azzal a módosítással fogadtatik el, hogy szerdára a kataszteri póthitelről szóló törvényjavaslat, csütörtökre pedig a tiszaszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslat tűzetik ki. Most azonban még a bejelentett interpellatiók fognak előterjesztetni. Helfy Ignácz: T. ház! Az utóbbi napokban ugy a külföldi, mint a hazai lapok a leghatározottabb alakban felemlítettek egy hirt, mely szerint a fridrichsruhei találkozás alkalmával Németország és Oroszország közt szövetség, vagy szövetségszerű egyezmény jött létre. Ezen tényben az öszszes európai sajtó megegyezik. Ez egyezmény természetére és módozataira nézve azonban véleményüket különfélekép adják elő. Vannak, kik az egész eseményt oda reducálják, hogy tulaj donkép nem új szövetségről van szó, hanem arról, hogy Oroszország csatlakozik a már eddig fenálló középeurópai szövetséghez, a mit, miután kívánta, visszautasítani nem lehetett. Vannak mások — s ezek tolmácsolója leginkább az angol sajtónak igen tekintélyes része — a kik szerint már valamivel nagyobb dologról volna szó. Nem is egyszerű egyezményről, hanem formális írásbeli, bizonyos időtartamra meghatározott szövetségről, melyet a három császár kötött volna, a mi tehát nem jelentene egyebet, mint a gyászos emlékű három császár-szövetségnek újból felelevenítését. Van egy harmadik versio is. Félhivatalos, hogy ne mondjam hivatalos orosz lapok ugy állítják elő ez újabb diplomatiai actiót, mint Oroszország diadalát Ausztria-Magyarország felett. El kell ismerni, hogy a három versiónak egyike sem tekinthető Magyarországra nézve valami nagyon kedvezőnek. Ha áll az utolsó, mely mindenesetre a legkedvezőtlenebb, ez azt jelentené, hogy csakugyan sikerült Oroszországnak külügyi vezetésünknek egyetlen üdvös actióját ellensúlyozni, egyetlen oszlopát megingatni. A második versio, a mely a három császári szövetségről szól, az sem valami nagyon biztató ránk nézve. Az új és a legúj'abbkori történelem tanúskodik róla, hogy e szövetség akárhányszor, bármily alakban jelent meg, habár a legszentebb nevet viselte is, előbb-utóbb kiderült, hogy lényegében vagy valamely ország feldarabolására, vagy Európában a népek szabadelvű irányának niegakasztására volt irányozva, {ügy van! a szélső baloldalon.) De vegyük a legkedvezőbbet a három versio közül: megvallom, hogy én ezt sem tartom egészen aggodalom nélkülinek. Ugyanis arról van szó, hogy Oroszország csatlakozott az eddig r fennállott osztrák-magyarnémet szövetséghez. En ugy látom, hogy a szóban forgó hatalmak közt, hozzáértve Olaszországot is, — mi vagyunk az egyetlen hatalom, a mely e csatlakozás által oly helyzetbe jut, hogy e csoporttól hasznot, jót, absolute nem várhat, de alkalmatlankodást, veszélyt bizonyos esetekben talán igen. Ertem, hogy Németország részéről szívesen karolták fel e közeledést, mert Németországnak, a melynek tekintete mindig Francziaországon függ, a melynek hosszú évek óta egyediili törekvése Francziaországot elszigetelni az európai concertben, természetesen kapóra jött Oroszország ezen ajánlata, Olaszországot is értem. 0 sem nézheti rósz szemmel ezt, mert jól tudja, hogy őt ez idő szerint háború sehonnan sem fenyegeti. De ha ez lehetséges egy messzebb jövőben, ez talán Francziaország felől jöhet, mert felteszi, hogy bizonyos dolgokat nem bír neki megbocsátani. Olaszországra nézve tehát mindenesetre nyereség, biztosítva lenni az iránt, hogy hosszú éveken át az új egységet consolidálhassa, Oroszországra nézve is tisztán látom a hasznot, mert végre valahára kijön a généből, azon visszás helyzetből, a melybe a berlini congressus után jutott, hogy t. i. barátja nem igen volt Európában és hogy alig tehetett lépést azon czél felé, a melyet ő állandóan és nagy szivósággal követett De Magyarországra és Ausztriára nézve, kérdem, minő haszon háramolhat ebből a combinatióból?