Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-325

342 326. országos ülés laárczias 9. 1884. Az igenis megtörténhetik, hogy sikerülni fog Oroszországnak ezen beékelése által gyengíteni azon barátságos viszonyt, mely hosszú évek óta köztünk és Németország közt fennállott; de más- i felől azt nem lehet reményleni, hogy a mi viszonyunk Oroszországhoz legkevésbé javulhasson. Kétséget sem szenved, hogy ezen csatlakozás czélja, ha van valami czélja Oroszországra nézve, leginkább az, hogy ellensúlyozza Ausztria-Magyarország actióját, mert rá nézve különösen jó az, hogy időt nyerjen arra, hogy ázsiai hódításait befejezze, leküzdje addig belső bajait és szervezkedjék ugy, hogy azután kellőleg felkészülve kelhessen harezra, ki ellen ? mi ellenünk. így állván a helyzet, kötelességemnek tartottam felhívni a t. ház figyelmét e nagy fontosságú kérdésre és alkalmat nyújtania t. kormánynak arra, hogy tájékozza a házat az iránt, hogy először is, mi igaz e dologban, mi nem, vájjon képes-e eloszlatni azon általam most előadott aggályokat, melyeket bizonyára nem csak én, de mások is táplálnak és ennek alapján bátor vagyok interpellatiomat a következőkben felolvasni: Interpellatio a t. ministerelnök úrhoz. A hazai és külföldi lapok összhangzó közleményei szerint az eddig fennállott osztrák-magyarnémet szövetségben nevezetes fordulat állott be, a melynek természetét és módozatait azonban különféleképen adják elő. Némelyek szerint a szövetség bensőleg nem módosult, csak kibővittetett, a mennyiben t, i. Olaszországon kivül most már Oroszország is csatlakozott hozzá. Mások szerint nem puszta csatlakozásról, hanem forma szerinti Írásbeli szövetségről van szó, melyet a három császár meghatározott időtartamra, jelesen 5 évre kötött meg. A pétervári félhivatalos sajtó pedig ez újabb alakiüást az orosz diplomatia diadalaként tünteti fel Ausztria-Magyarország felett, a mennyiben annak éle tulaj donképen az ellen, illetőleg annak háttérbe szorítására irányul. E hírekkel szemben bátor vagyok azon kérdést intézni a t. ministerelnök úrhoz, hogy bir-e tudomással arról, a mi e téren legújabban történt? S ha — mint fel kell tennem — bir róla tudomással — hajlandó-e tájékozást nyújtani a képviselő háznak az iránt, hogy mi igaz s mi nem a fenérintett hírekből? Nevezetesen igaz-e, hogy Német- és Oroszország közt szövetség vagy szövetségszerű egyezmény jött létre, melyhez monarchiánk is hozzájárult? Ha igaz, a magyar kormány, illetőleg a ministerelnök ur tudtával és beleegyezésével történt-e a hozzájárulás ? Miből áll az új egyezmény lényege és mi a czélja? Minő hasznot vár a ministerelnök ur a hatalmak ilyetén csoportosulásától hazánkra, nézve ? s vájjon nem tartja-e alaposnak az aggodalmat, hogy Oroszországnak a szövetségbe való beékelése által a köztünk s Németország közt eddig fennállott benső barátság gyengülend, a nélkül, hogy Oroszországhoz való viszonyunk legkevésbé is javulna ? Kéreni, méltóztassék ezen interpellatiót a ministerelnök úrral közölni. Elnök: Közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik Lits Gyula képviselő ur interpellatiója, Lits Gyula: T. ház! A tárgy, a melyre nézve az igen t. ház becses türelmét csak pár perezre igénybe venni bátorkodom, némileg localis érdekűnek látszik ugyan, azonban tekintve, hogy az elkövetett jogsértés a megye, Fehérmegyének első tisztviselője, az alispán által követtetett el és hogy ezen jogsértés egy 39 év óta hivataloskodó községi tisztviselő elmozdittatását vonja maga után, egyéb segédeszköz hiányában, bátor vagyok interpellálási jogommal élni és a tényállást röviden előadni. Martonvásár községnek jegyzője több hóval ezelőtt bizonyos kötelességmulasztás miatt jogerős fegyelmi határozattal pénzbirságra lett ítélve, de a nélkül, hogy állásától fel lett volna függesztve. Most, hónapok múlva, a nélkül, hogy a reá kiszabott bírság kifizetésére felszólittatott, vagy ellene végrehajtás intéztetett volna, Fehérmegye alispánja, mellőzve a fegyelmi törvényeket, mellőzve az azokban megszabott eljárást, egyszerű rendelettel, melyet a járási szolgabíróhoz küldött, ezen jegyzőt csupán azért, mert a megszabott határidőre a bírságpénzt meg nem fizette, hivatalától elmozdította és utasította a járási szolgabírót, hogy állását pályázat utján töltse be, egyúttal a rendeletben hangsúlyozta a felebbezési jog megvonását is Mindennek daczára a sértett községi jegyző felebbezéssel élt ezen rendelet ellen a közigazgatási bizottsághoz. A közigazgatási bizottságban az alispán elnökölt és az általa készített előadás nyomán majdnem megfoghatatlanul és ismét a fegyelmi bizottmány mellőzésével, ezen rendeletet és nem határozatot a közigazgatási bizottság készséggel helybenhagyta. A hivatalától ekként elmozdított egyén most azon helyzetben van, hogy két egybehangzó ítélettel állván szemben, már nem marad egyéb hátra, mint nekem interpelláló jogommal élve, a t. ministerelnök, illetőleg belügyminister úrhoz a következő kérdést intézni: Interpellatio a belügyminister ur ő nagyméltósóságához. Minthogy Fehérmegye alispánja azon ténye által, hogy Martonväsár község jegyzőjét — ki egy korábbi jogerős határozattal a nélkül, hogy állásától csak fel is függesztetett volna csupán pénzbirságra lőn Ítélve — azért, mert ez az ugy reá rótt bírságot a kitűzött határidőre be nem