Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

24 305. országos ülés február 7 1884. forrásai általánosabb természetűek. Belejátszanak | abba irányzatok, melyek magában a nevetett tartományban fejlődtek. Belejátszanak abba kétségtelenül kormányzati hibák is, melyek magának azon tartománynak területén követtettek el. De legerősebb meggyőződésem és azt hiszem, ezt mindenki alá fogja irni, a ki a politikai áramlatok fejlődésének törvényeiben némileg jártas, hogy akármik legyenek is a localis körülmények és akármik lettek légyen is a partialis hibák: Horvátországban a dolgok soha annyira nem fejlődhettek volna, ha ezt meg nem előzte volna egy általánosabb jelenség, a magyar állam erkölcsi integritásának és politikai súlyának csökkenése. (Élénk tetszés halfelöl.) Csak ezen téren teremhetett oly kinövés, mint a melynek sympthomáit Horvátországban látjuk. És ez igen természetes t. ház! Már az előttem szólott t. barátom utalt arra, hogy a politikai függetlenség, a politikai elvhűség, a véleményeknek és meggyőződéseknek önállósága ezen országban a jelenlegi kormányzat epochája alatt gyászos sülyedésnek indult; hogy a kormány mindent elkövetett, hogy a szabad alkotmányos élet fájának ezen gyökerét, az egyéni függetlenséget, politikai értelemben, részint meggyöngítse, részint annak gyöngeségét felhasználja. (Elénk helyeslés halfelol.) És ez a szomorú jelenség az egyesekről végre átment az egész országra. Mi ott vagyunk ma t. ház, hogy szóval jellemezzem a dolgot, hogy Magyarország nem tud akarni már. (TJgy van! balfelöl.) Magyarországnak nincs egy oly akarata már, a melyet minden hatalmi eszközeinek elhatározása, egész erejének latba vetésével érvényesíteni tudjon, a mint ez önérzetes nemzethez illik. (Tetszés a haloldalon.) Es e tekintetben a forduló pontot, a eapitulatió évét is meglehet nevezni, azt a szerencsétlen évet, azt a szerencsétlen pillanatot, a mely megvallom, legalább én köztem és a jelenlegi kormány közt egy soha át nem hidalható árkot vont, értem azt az évet, azt a politikai actiót, a melylyel a boszniai occupatió itt keresztülvitetett. (Élénk helyeslés halfelol.) Nem beszélek most a boszniai politikának érdeméről, helyes vagy helytelen voltáról, de azt az egyet — ha kellemetlennek is látszik, ha unalmasnak is látszik önök előtt — azt ismételni kell, mert ennek, ha más czélból nem, de tanulságképen nem szabad kivesznie Magyarország történelméből, hogy miként sikerült egy oly ügyet, a melyet ezen ország véleménye árnyalatainak mindegyike egyhangúlag kárhoztatott, (Élénk helyeslés a haloldalon) egy oly parlamentben, melynek három, négy tagjának kivételével, kik előtt ezért ma is tisztelettel meghajlok, minden képviselőjelölt választói előtt ezt a leghatározottabban elitélte, (Élénk helyeslés halfelol) hogyan sikerült ily ügyet, az alkotmányos és parlamenti formák megtartása mellett nem keresztülerőszakolni, hanem keresztül- ' j csempészni. (Élénk helyeslés <s tetszés halfelöl.) Ez az a pillanat t. ház, a melyet a hatalom mai kezelőinek, a inig élek, nem fogok soha megbocsátani. (Zajos hosszantartó helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mihez soha hozzá nem járulhatok. Mert én, t. ház, ép oly kevéssé tartom magamat csalhatatlannak, mint bárki mást. Egy politika, melyet én határozottan elitélek, lehet helyes és ha én erre a politikára vonatkozólag a magam nézetével itt kisebbségben maradtam volna, ha velem szembe ült volna egy többség, mely azt mondta volna — a mint két-három tagja mondta is — mi ezt helyeseljük és ennek folytán akarjuk, én meghajoltam volna, a mint alkotmányos embernek a többség előtt meg kell hajolni. De az nem igy történt. Velem szemben ült egy többség, mely ugyanazon éles hangon, ugyanazon határozottsággal, néha ugyanavval a kíméletlenséggel elitélte az egész dolgot, mint én magam és mely az elhatározás pillanatában meghajtotta fejét és megadta magát. (Élénk tetszés és helyeslés a haloldalon.) Ez az a pillanat t. ház, melytől datálódik Magyarország politikai súlyának az a stílyedése, hogy ma a t. ministerelnök ur, ha akarná is, Horvátországgal szemben talán azért nem követhet erélyes politikát, mert Horvátország politikai súlya ma nagyobb mint Magyarországé. (Igaz! Igaz! halfelol. Nyugtalanság jobbfelöl.) T. ház! Én az eddig elmondottakban kifejezést adtam annak, hogy mit jelent nekem az a baj, melynek sympthomáját a horvátországi állapotokban látom, (Zajos helyeslés a szélső haloldalon. Nyugtalanság és zaj jobbfelöl.) és hogy azon általánosabb baj, melyben e sympthoma gyökerezik, reám nézve magánál a sympthománál sokkal nagyobb jelentőséggel bir. Egészen hasonló megítélés alá esik az én felfogásom szerint azon másik terjedő jelenség, melylyel e napokban is oly sokan foglalkoztak, a melynek megnevezése és illustrálása elől ki nem térhetek én sem; mert a ki azzal szemben nem bir állásponttal, a ki annak eredete, orvosszereire nézve nem tud magának képet alkotni, az egy, sajnos, igen jelentékeny részével szemben a mai áramlatnak, az ország mai állapotának, nem bir állásponttal; és ezen másik jelenség t. ház az antisemitismus. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mit tartok én az antisemiticus agitátióról magáról, azt t. ház, tán, nem is szükséges bővebben kifejeznem. (Közbeszólás johbfelöl: Be jó lesz! Halljuk! Halljuk!) Azoknak, a kik ugy tettetik magukat, mintha e tekintetben kételyeik volnának, (Derültség balfelöl.) azoknak megteszem azon szívességet, hogy megmondjam: hogy miután a jogegyenlőség cultusában nevelkedtem és a jogegyenlőség politikai dogmáját soha meg nem fogom tagadni, (Zajos helyeslés a baloldalon.) miután keresztény hitemnek alapelveihez tántorít-