Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-322
278 3 " országos filés Taáre/.ias 5. 18*4 zásán alapuló szeszadórendszerek visszásságai. E mellett érhető el csupán, hogy minden termelő, minden vidék és minden nyers anyag a maga valódi érdeme szerint igazságosan adózzék. E mellett kerülhető el, hogy egyesek mások rovására privilégiumban részesüljenek. És csak a terményadó következetes alkalmazása mellett van remény arra, hogy az adó egész terhe a fogyasztóra hárittassék át és hogy ennélfogva a pénzügyi eredmény a szesz-fogyasztás fel nem tartóztatható nagy terjedésének megfelelőleg az államkincstár javára a megmérhetetlenül fontos iparág kára nélkül folyton kedvezőbb legyen. És a javaslat e tekintetben igen lényeges hibákat foglal magában, melyek annak becsét, legalább az én szemeimben, nagyon leszállítani alkalmasak. A mi szeszadónk 80% a czefreürméret átalány ozása, 10% a főzőkészülék termelőképességének meghatározása, 9% a terményadó facultativ alkalmazása és 1% megváltás utján szedetett be. Én itt most szeszgyáraink zömének, t. i. azoknak adózási viszonyairól akarok beszélni, a melyek az adót a czefreürméret átalányozása szerint fizették. A megváltás szerint fizető kis üstök megadóztatása sem egészen észszerű, de hát itt én az adórendszer ellen nem akarok beszélni, csupán pártolni kívánom mint méltányost, azok kívánságát, a kik a lisztes anyagokat feldolgozó és egy régi alsó-ausztriai akónak megfelelő űrmérettel biró üsttel dolgozó székelyföldi vidékek részére az 1868. évi XVI. t-cz. 12. §-ának megfelelő kedvezményt újból megadatni kívánják. Én ezt méltányosnak tartom, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ha azon vidékek megélhetéséhez a kedvezmény megadása szükséges, a mi nem is lenne nagy áldozat, hiszen a megváltás utján adót fizető összes szeszfőzések adója csak 17„-át képezi szeszadó j övedelmünknek tehát 71,000 forintot tesz, ennek a lisztes anyagokat főzök pedig nem is nagyobb részét fizetik. És ha már a többi adóztatási nemekről is szólottam, megjegyzem itt, hogy a főzőkészülék termelőképességének meghatározása helyett czélszeríí lenne az illető főzdék erjürméretét átalányozni átmenetileg, mivel ez által az ipar ezen részére némileg javítólag hatnánk. De a mint mondtam, én itt kizárólag a most czefreürméret átalányozása alapján adót fizető gyárakról kívánok szólani. Es ezek megadóztatásánál a legnagyobb hibának én azt tartom, hogy ha nem is rögtönösen, minden átmenet nélkül, a mit én sem óhajtok, de legalább némi átmeneti intézkedések törvénybe igtatása mellett sem az ipari, sem a gazdasági szeszgyárak üzemének megadóztatásánál a kormány az átalányozási rendszerrel gyökeresen nem szakított. Nem tette azt, mert hiszen az ipari szeszgyáraknál a fok tartalmát átalányozza, a gazdasági szeszgyáraknál pedig a czefreürméret átalányozását ép ugy mint eddig, ezentúl is megengedi. A szeszfok-tartalom átalányozása t. ház, két szempontból, az adóemelés és az adómegtérítés szempontjából Ítélendő meg. A mi az adóemelést illeti, az kétségtelen, hogy miután az ipari szeszgyárak adója a szakértők állítása szerint tényleg 907o-kal emeltetik, éhez azután a teljes foktartalom szerinti megadóztatás utján még további 20—257ü-ot koczkázatos dolog lett volna azokra róni. De hát mi akadályozhatja a törvényhozást abban, hogy az adóemelést valamelyik tényező mérséklése által ne csupán azon határig eszközölje, a meddig azt a terményadót fizető gyárakra nézve elviselhetőnek tartja. Különös súlyt fektetnek azonban a foktartalom átalányozására a kivitel előmozdításának érdekében. Ezen tárgyról sokak véleménye szerint talán még itt az ellenzéken is kényes dolog beszélni, de hát miután e tényeket minden érdekelt ismeri a külföldön, s miután a mi nyilatkozataink ez oldalon alig szolgálhatnak reclamátiókra alapul, azt hiszem némi discretióval minden kár nélkül hozzászólhatok ezen kérdéshez is. A szeszkivitel fontosságának tudatától t. ház, ugy igen, de jobban nem lehet senki sem áthatva, mint én, mert én nemcsak a szeszáraknagyobbmérvíí emelése végett, hanem egy más, ennél talán még nyomósabb közgazdasági követelmény teljesíthetése érdekében is kívánom f a szeszkivitel minél nagyobb mérvű fejlődését. És ezen követelmény abban áll, hogy a hazai termőföld lényeges alkatrészeiből minél kevesebbet idegenítsünk el más országoknak, mert ha földünk termő erejét a folytonos gabonatermeléssel és kivitellel egyre csökkentjük, és azt pótolni képesek nem leszünk, azon tőkét idegenítjük el, melyben a jelen nemzedéknek csak haszonélvezeti joga van, de a melyet magát a következő generátiók számára lehetőleg érintetlenül kell megőriznie. (Élénk helyeslés balfelöl.) Már pedig azt a czélt csak úgy érhetjük el, ha nem a szilárd részeket visszük ki, hanem csak a szén-hydratokat, melyek a légköri levegőből egészülnek ki, a minőkből képződik a szesz is; a többi alkatelemeket pedig itthon úgy használjuk fel, hogy azok a termőföldbe ismét vissza származhassanak. (Élénk helyeslés balfelöl.) A szeszkivitelnek fontosságát én ebben látván, természetes, hogy nélkülözhetlen feltételeit teljesíteni hajlandó vagyok. De hát ezen feltételek csupán egy alakban teljesíthetők? Abban az alakban, melyet a kormány javasolt? Vájjon nem volt-e szó az előtanácskozások folyamán egy a szeszadó jövedelméből kihasítandó 67<>-osévenkintialap képzéséről és felhasználásáról ? És hogy ez az eszme figyelmet érdemel, arról nemcsak az tanúskodik, hogy szaktekintélyek szólottak mellette, hanem az is, hogy a tisztelt előadó ur tetszését is szerencsés volt megnyerni. Tehát
