Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-318

226 318 országos ülés február 28 188*. ha a képzőművészet valamely alkotása az építészet, az ipar, vagy a kézműipar alkotásain utánoztatik, tétessék át a 62. §. azon cselekedetei közé, melyek jogbitorlásnak nem tekintendők. A 62. §. ennélfogva igy hangzanék: „Nem tekintendő a szerzői jog bitorlásának: 1. Ha a képzőművészet valamely alkotása, az építészet, az ipar, vagy a kézműipar alkotásain utánoztatik." Azután következnének a 62. §-ban 1., 2. és 3. szám alá foglalt esetek, 2., 3. és 4. szám alatt." Mandel Pál: T. ház! Ezen törvényjavaslat alapelve, hogy minden olyan mű, legyen az akár irói mű, akár a képzőművészet alkotása, mely egyáltalában többszörözésre alkalmas és a mely a mű szerzőjének épen többszörözés által anyagi hasznot is hoz, a többszörözés ellen megvédessék. A tett indítvány elfogadása tehát ellenkeznék a törvényjavaslatnak alapelvével, még pedig döntő sarkelvével. A t. képviselő ur kérdezi, hogy ugyan mit árthat Munkácsy képének az, hogy azt ipari czélokra szöveteken vagy edényeken utánozzák 1 Méltóztassék csak meggondolni, hogy vájjon nem ártana-e az egy szobrásznak, ha egy általa alkotott szobor ipari czélokra többszörösittetik, pl. gypsbe öntetik, vagy pl. ha egy elkészített szobrot, miután azt a javaslat szerint az építészet alkotásaira sem lehet alkalmazni, valaki, pl. valamely építész utánozza s épületre illeszti. Ez világos visszaélés volna a szerzői joggal. Ennélfogva én az indítványt el nem fogadom, (Helyeslés.) Azonban én is bátor vagyok egy indítványt benyújtani a 62. §-hoz. Ugyanis a 9. §. 2. pontjában az foglaltatik, hogy a hírlapi közlemények bizonyos korlátok közt más hírlapokba felvétethetnek. Hírlapokban néha rajzok is megjelennek és igy némely heti lap megélhetése érdekében szükséges, talán múlhatatlan kívánatos volna megengedni az ily rajzok átvehetését. (Ellenmondás.) Megvallom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy most mindjárt határozott indítványt tegyek egy pont felvételére, a melyben ily képes közlemények átvétele megengedhető volna; miután azonban a 9. §. 2. pontja, mely a hírlapi közlemények átvételéről szól, függőben tartatott és a bizottsághoz utasíttatott vissza, kérem, hogy a 62. §. és a képes közleményekről szóló indítványom szintén a bizottsághoz utasittassék vissza. Elnök: Fel fog olvastatni Mandel képviselő ur indítványa. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa az indítványt): „A 62. §-ba új 5. pontul tétessék a következő: „A hírlapok- és folyóiratokban megjelent képes közlemények átvétele." Jókai Mór: T. ház! Mandel Pált. képviselőtársamnak indítványához nem járulhatok, Ohivatkozott a 9. §-ra. A 9. szakasznak második pontja azt mondja: nem tekintetik a szerzői jog bitorlásának a hírlapok és a folyóiratok egyes közleményeinek az átvétele: tehát híreknek, e féléknek átvétele igenis meg van engedve. De ugyanezen pont megmondja: kivéve a szépirodalmi és tudományos dolgozatokat. Tehát ugyancsak erősen megszabályozza, mit nem szabad a hirlapokból átvenni : t. i. irodalmi munkákat. Mennyivel inkább meg kell védelmeznie a törvénynek azon munkákat, a melyek a kiadónak sokkal nagyobb költségébe kerülnek, mint pl. a szépirodalmi munkák: egy-egy nagy kép kiállítását, mely a kiadónak százakba, néha 500 írtjába is belekerül s azután j ön egy hírlap és más n apreggel leezinkographir oz\ a hozza ingyen a kiadó legnagyobb kárára. De nemcsak ennek megkárosításával, hanem megkárosításával és gátlásával a magyar képzőművészet kifejlődésének, (Helyeslés) mert ha fel vannak szabadítva a képes lapok arra, hogy lopjanak mindenkitől, a mi nekik tetszik, akkor a magyar hazai művészek nem fognak foglalkoztatni. (Ügy van!) Pedig szükséges, hogy fejlesztessék ki épen az által a kényszer által, a melyet e törvény gyakorolni fog a kiadókra, a magyar képzőművészet; szükséges, hogy dolgoztassanak magyar művészekkel és hogy adjanak a lapok eredeti képeket. Kérem a szakasz megtartását. (Élénk helyeslés.) Hoitsy Pál: Nemcsak hogy osztozom azokban, a miket Jókai t. képviselő ur elmondott, nemcsak hogy azon módon akarom a hazai mŰipart védeni, ugy a mint Jókai képviselő ur akarja: sőt inkább arra kérem a t. házat, hogy ez irányban még szigorúbban méltóztassék eljárni, mint azt a törvényjavaslat kimondja. Jelenleg ugy állunk, hogy itt Magyarországon valódi művészi alkotás a fametszés terén nem is lehetséges, mert a ki megcsináltat százakra menő költséggel egy nagyszabású müvet, pl. Munkácsy művét, azon kivül, hogy magának a szerzőnek százakat fizet, mihez az előállítás költsége járul, ki van téve annak, hogy a legközelebbi képes újságban megjelenik czinkographiával, mely 4—5frtba kerül, mert nem egyéb egyszerű photographiánál. Azt szeretném tehát, hogy a szakasz sokkal szabatosabban legyen szerkesztve, mint itt van, mert itt csak rajz, metszés és szövegről van szó. Az van mondva, hogy más nemben és más műfajban tilos; ha ezt úgy értelmezi a bizottság, hogy a photographiára és a czinkographiára is kiterjed, akkor abban megnyugszom, de nem tudom, miképen vélekedik a bizottság és előadója, ha e tekintetben az előadó ur felvilágosítással lesz szives szolgálni, akkor elállók módosítványom benyújtásától, de ha nem, akkor leszek bátor módosítványomat benyújtani. Ezen kivül hozzájárulok ahhoz, a mit Nikolics Sándor képviselő ur előadott, hogy t. i. a képzőművészeti műiparczikkre alkalmaztassák. E kérdést nem kellene oly szigorúan venni, mert ez sem a művészetnek, sem a műiparnak valami nagy