Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-318

S!8. orsságes ülés február 28 18S4. 221 ság megkeresése pedig, hogy a speciális feltett kérdésre, a szakértő bizottság nyilatkozzék, Er­délyből ép oly könnyen eszközölhető, mint Magyarország távol részeiből. Ennélfogva s kü­lönösen — a mire nagy súlyt fektetek — a szak­értői véleményezés egyöntetűségének biztosítása szempontjából, —mert ha bár a szakértői vélemény nem kötelezi a birót, de a birói Ítéletnek igen sok esetben úgyszólván jelentékeny bázisát fogja ké­pezni, — súlyt fektetek arra, hogy egész Magyaror­szág területére Budapesten egyetlen ily szakértő bizottság állittassék fel. Ugyanezen indokokból nem fogadhatom el azon másik bifurcatiót sem, melyet i barátom indít­ványozni méltóztatott, hogy t. i. az irói kérdések­ben adandó véleményezésre külön szakértő testü­let és a képzőművészeti bitorlás esetében adandó véleményezésre szintén külön szakértő testület állapíttassák meg. A mi törvényünk ezen két kérdést együttesen és egységesen szabályozza; a szerzői jog átalános elvei ugyanazok az irói miire, mint a melyek képzőművészeti műre, s ennélfogva ismét csak a helyesen megóvandó egyöntetűség­rovására esnék az, ha a szoros értelemben vett irói művek bitorlása esetében külön bizottság és képzőművészeti művek bitorlása esetében ismét másik külön bizottság adna véleményt, mert akkor nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy e két bizottság oly kérdésekben, melyekre nézve a törvény egész egyenlő álláspontot foglal el, egé­szen ellenkező véleményt adna. De sokszor meg­történik, hogy ugyanazon egy tényben két rendű szerzői jog bitorlása foglaltatik, pl. illustrált ki­adásoknál. Mindezek oly indokok, a melyek eléggé indo­kolják azt, hogy sokkal helyesebb az eredeti szö­veg, a mely az e kérdésben nagy súlylyal biró egyöntetűség megóvását igyekszik előmozdítani, míg t. barátom indítványa ezzel mindkét irányban ellentétben áll. Ennélfogva kérem a t. házat, mél­tóztassék ezt a szakaszt változatlanul elfogadni. Elnök: Lázár Ádám képviselő ur módosít­ványát méltóztassanak még egyszer meghallgatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! E módosítvány két részből áll. Az első az, hogy Budapesten szó után beszu­rassék az, hogy „Kolozsvárott," a második rész pedig szakok szerint akarja felállíttatni e bizottsá­got. Azt hiszem, hogy a kérdést is kétfelé kell vá­lasztani, hogy méltóztatik-e a ház elfogadni azt, hogy a Budapesten szó után a „Kolozsvárott" be­szúrás sék ? A kik elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. A második kérdés az, hogy fentartja-e a ház a Lázár Ádám képviselő ur módosítványával szem­ben a szöveg többi részét változatlanul, igen vagy nemi A kik elfogadják, méltóztassanak felállani? j (Megtörténik.) A többség a szöveget megtartotta és igy a módosítványnak ezen része is elesett. Következik a 32. §. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a 32. §-t). Lázár Ádám: Ezen szakaszra nézve az előbb mondottakkal kapcsolatban két módosítványt vagyok bátor előterjeszteni. Az egyik vonatkozik az első bekezdésre, mely igy hangzik: „Ezen bi­zottságok elnökeit és tagjait a vallás- és közokta­tásügyi minister nevezi ki." Ámbár a t. igazság­ügyminister ur nem nyilatkozott, de az általa be­nyújtott törvényjavaslat szövegéből és indokolásá­ból az tűnik ki, hogy egyszerű tárgyakra nézve, minők pl. a fényképek, nem fogja kívánni, hogy a bíróság e szakértő bizottság összes tagjait össze­gyűjtse, következőleg azt sem, hogy e bizottság­elnökéül minden részletes megkülönböztetés nél­kül, egy átalános képzettségű ugy az irodalmi, mint a képzőművészeti szakban jártas egyént akár a t. igazságügyminister ur, akár a t. közoktatásügyi minister ur kinevezhessen, mert ilyen egyént nem tételezek tel széles Magyarországon. Ennélfogva e szakasznál óhajtom kifejezni azt, hogy az illető szakcsoportok szerint neveztessenek ki az elnökök. Ha nem is méltóztattak elfogadni az előbbi osztályozást, az irodalmit és művészetit, de annyira az elvet ki kell terjeszteni, hogy a bizottsági elnökök, a csoportok szerint neveztessenek. A második kikezdésben az van mondva, hogy a bizottsági tagok egyszer mindenkorra esküt tesznek le. De a tudósok, művészek és irók közt lehetnek felekezetnélküliek, vagy minden határo­zott és kijelentett vallás szerkezetéhez nem tar­tozók, kikre nézve nem lehet kimondani kötelező­leg, hogy esküt tegyenek. Részint a perrendtar­tásban, részint a választási törvényben van gon­doskodva arról, hogy a kik vallási szertartásuk szerint esküt nem tehetnek, ünnepélyes fogadalmat tesznek. Ennélfogva a második bekezdésben erre vonatkozó intézkedést óhajtok betétetni, feltéve, hogy az előadó ur, ki minden módosítványt mere­ven feleslegesnek tart, nem fogja ezt is felesleges­nek nyilvánítani. Módosításom szerint a szakasz első bekez­désében ezen szavak után: „ezen bizottságok" a következők teendők: „a szakcsoportok szerinti (31. §.) külön." A többi marad. A második bekezdésben az „esküt" után oda teendő: „vagv azt pótló fogadalmat." Irányi Dániel: T. ház! A 32. §-ban ki van mondva, hogy a szakbizottságok elnökeit és tagjait kik nevezik ki, t. i. a szorosan vett Ma­gyarországon a vallás- és közoktatásügyi minister, Horvátországban pedig a bán; de az nincs ki­mondva, hogy mennyi időre nevezik ki a tagokat, illetőleg az elnököt. Már pedig nem gondolom, hogy élethossziglan tartó kinevezés czéloztatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom