Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

196 316 országos ülés február 33 1884. könyvben, mely a Szerbiával és Bulgáriával kötött vasúti egyezmény beczikkelyezését tartalmazó törvényben benfoglaltatik. Ha őszintén akarunk szólani t. ház, én megvallom, e kifejezésnek használata ezen törvény szövegében, illetőleg azon zárjegyzőkönyv szövegében sem volt teljesen correct és csak sajnálni lehet magamnak is, mert e hibából egy rész engemet is illet, hogy a képviselőház minden tagjának figyelmét elkerülte akkor ezen kifejezés, mert ismétlem, még ezen esetben sem tartom helyesnek ezen kifejezés használatát, midőn oly anyagi kérdések elintézéséről van szó, melyek törvényeink szerint nem képeznek a monarchia két állama közt közös ügyet. De a kettő közt van mégis különbség és ezt csak azért hozom fel, mert súlyt fektetek arra, hogy a mint a közgazdasági bizottság e tekintetben megjegyezni szükségesnek tartotta, ne tekintessék üres formalistieus akadékoskodásnak. A különbség a két eset közt az, hogy a ministerelnök úr által érintett zárjegyző könyvben idegen államokkal szemben elvállalandó szerződésikötelezettségről van szó és midőn erről van szó, van némi értelme annak, hogy ámbár nem teljesen correct, hogy ezen kifejezés: „le Gouvernement imperial et royal" használtassák, értetvén alatta a közös külügyministerium, mely legalább mint közvetítője a monarchia két állama kormányai közt létrejött egyezménynek, a külfölddel szemben képviseli a monarchia mindkét államát; de azon jegyzékben, melynek kifejezését a közgazdasági bizottság kifogásolta, nem idegen állammal kötött szerződési clausuláról van szó, hanem gróf Hoyos, a franczia kormányt arról értesíti, hogy a császári és királyi kormánynak nem áll szándékában 1888-ig kezdeményezni a mi autonóm vámtariffáink tételeinek megváltoztatását. Tehát egy tisztán belügyi törvényhozási kérdés, a mely belügyi törvényhozási kérdésben a tényező, melyet „le Gouvernement imperial et royal * lehetne nevezni, t. i. a közös külügyministeriumnak és közös ministeriumnak egyáltalában semmi néven nevezendő, még csak képviseleti feladata és hivatása sincs a mi alkotmányunk szerint. A két eset tehát nem teljesen azonos és a közgazdasági bizottság igen helyesen tette, hogy e körülményt kiemelte, mert sajnosán tapasztaljuk, hogy külügyi képviseletünkben — ámbár semmi oldalról e tekintetben roszakaratot nem tételezek fel — de külügyi kéjiviseletünkben nem élték mindenütt még magukat bele a formák lelkiismeretes használatába, melyek az 1867-ben létesült alapjognak, a változott közjogi viszonyoknak vagy helyesebben az elismerésre jutott közjogi viszonynak — mert hiszen maga a jog sohasem változott — megfelelnek. A képviselőháznak, szerintem, kötelessége ezen inadvertantiákkal szemben insistálni azon, hogy a monarchia minden közege részéről, különösen a külföld előtt, hol a monarchia szervezetét csak lassanként kezdik megérteni és Magyarország közjogi helyzetével csak lassanként kezdenek megismerkedni, minden elkerültessék, a mi legkisebb árnyékot és homályt képezne ezen szempontból, a mire a közgazdasági bizottság súlyt fektetett. Egyébiránt elismerem, hogy a ministerelnök ur azon nyilatkozata, hogy befolyását azon irányban, melyet én is jeleztem, a külügyministerium utján annak minden közegénél érvényesítem fogj a, teljesen megnyugtató s ennélfogva indítványra ez irányban szükség nincs. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. házi Ha még egy pár szót kérek, teszem azt nem azért, hogy kimutassam, hogy a mennyiben hasonló eset történt, nekem volt igazságom, pedig talán azt is tehetném, mert hiszen itt is arról van szó, hogy egy külföldi kormánynyal szemben tétessék a monarchia mindkét kormánya helyett egy nyilatkozat és ezen nyilatkozat nem volt tehető mindkét kormány előzetes, positiv beleegyezése nélkül. De hiszen ez nem a dolog lényege ma, miután a készséget odahatni, hogy nagyobb óvatossággal, lelkiismeretességgel — hogy ugy fejezzem ki magamat — minden félreértés kikerülése mellett történjék az elnevezés, a magam részéről már kinyilatkoztattam. De egyet kénytelen vagyok Apponyi t. képviselő ur felszólalása után kinyilatkoztatni és ez az, hogy épen külügyi, vagyis a közös külügyministerium részéről mindeddig soha sem tapasztaltam, hogy bármely irányban ne lettek volna hajlandók jelen közjogi helyzetünknek megfelelő elnevezést használni és azon eljárást követni, melyet a törvény e tekintetben előir. (Helyeslésjobhfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egy pár szóval refleetáljak a t. ministerelnök urnak iménti nyilatkozatára vonatkozólag Apponyi t. képviselő ur által tett állítására. Nevezetesen szerintem a t. képviselő ur igen helyesen állította azt, hogy a monarchia követségeinél nagyon lassan mutatkozik a hajlam arra nézve, hogy közjogi állapotunkba beleéljék magukat oly szigorúsággal, mint a törvény követeli. A t. képviselő ur hangsúlyozta, hogy 'á feltételezi, hogy roszakarat nincs a dologban. Én ezt bolygatni nem akarom, de felemlítem, hogy számos eset tanúskodik arról, a t. ministerelnök ur tagadása daczára, hogy igaza van Apponyi t. képviselő urnak ezen állításában. De én, t. ház azt, hogy némely követség és consulatusi közös hatóság nem akarja megérteni még a mostani közjogi alapot sem és megadni a magyar államnak, a mi azt a 67-iki XH. t.-cz. értelmében is jogosan megilleti, nagyon értem és annak okát a t. ministerelnök ur magatartásában látom, nem mai nyilatkozatában, melyet részemről bizonyos javulási jelnek vagyok hajlandó elismerni, (Derültség) hanem korábbi nyi-