Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

316. országos üli latkozatában, melyre fog emlékezni, mert jó emlékező tehetsége van. Bátorkodom eszébe juttatni, hogy ha jól emlékszem, egy költségvetési vita alkalmával a közös czímer, a követségeknél levő lobogók fekete-sárga színe s a kétfejű sas hozatván szóba, nekem az az alázatos kérésem volt a ministerelnök úrhoz, vajha oda igyekeznék, hogy azok a pecsétfeliratok a kétfejű sassal, a kiegyezési törvénynek megfelelnének és az osztrák vagyis régi római birodalmi zászló mellett legalább a magyar zászló is tűzetnék ki azon közös követségi épületeken. 0 akkor határozottan azt felelte, hogy ahol ő egy közös követségi épületen a kétfejű sast látja, ott egyszersmind Magyarországot is látja képviselve. Ipsissima verba, nagyon jól megjegyeztem és tiltakoztam e felfogás ellen, hogy az én hazámat valaki a kétfejű sas által lássa kifejezve. Midőn a t. ministerelnök ur így nyilatkozott, nem csodálom, ha áll az, a mit Apponyi képviselő ur helyesen hangsúlyozott: hogy a monarchia közös külügyi követségeinél nem tudják beleélni magukat a jelenleg fennálló közjogi helyzetbe. Ennyit akartam, t. ház, a fennforgó tárgyra megjegyezni. Az eszmerokonságnál fogva legyen szabad még a t. ministerelnök urnak azon szavára, hogy ő a külügyi követségeknél mindenütt a legnagyobb correctségre törekvést látja, figyelmébe ajánlanom egy concrét példát, a müncheni követséget. München tudvalevőleg oly város, hová Magyarország művészeinek nagy része a maga kiképeztetése s a kiképzettek kenyérkereset végett is zarándokolnak, melybe a magyar ifjúságnak egy tekintélyes része, nevezetesen kik a polytechnicumra mennek, évenként elvándorol, melyben nagyszámú magyarság fordul meg és a müncheni követségnél még sincs senki, a ki magyarul tudna, vagy akarna tudni. Évről évre nagy a panasz, hogy a magyar ifjak katonaállítási vagy egyéb ügyekben, továbbá festők, művészek és mások oda fordulván a consulatushoz, magyar okmányaikkal mindig elutasítják és kénytelenek azokat hivatalos fordítók által lefordíttatni, mert a magyar ember ott védelmet nem talál, hanem egyszerűen elutasíttatik a mi követségünk személyei által. Méltóztassék, ha netán kételkedik szavaimban a t. ministerelnök ur, utána járni. En Münchenben nagyon panaszkodva hallottam ezt magyar művészektől és az ifjúság tagjaitól. Ily módon töltik be tehát kötelességeiket a közös ministeriumok követségei, a consulatusok! Nagyon indokoltnak találom ezek alapján a felszólalást, különben pedig a Helfy t. képviselőtársam által mondottaknál fogva szintén tudomásul veszem és elfogadom a szerződést. Elnök í T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat, ki azonban szólni nem kívánván, a tanács- | : február 23. 1884. 197 kozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. házat, elfogadja-e „a Francziaországgal 1884. évi február hó 18-án kötött kereskedelmi egyezményről" szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a czimet és az első bevezető pontot, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a második b vezető pontot). Irányi Dániel: T. ház ! A szerződésben ismét hibásan fordul elő ő Felségének czíme, a mennyiben az osztrák tartományokra vonatkozik: ausztriai császárnak mondatik, pedig ő Felsége Ausztria császárja, nem „oesterreichischev Kaiser", hanem „Kaiser von Oesterreieh", nem „Empereur Autrichien", hanem „ Empereur d'Autriche", a mint helyesen van a szövegben. Régebben igaz, hogy ezen kifejezést használták, de évekkel ezelőtt volt szerencsém figyelmeztetni a t. házat ezen helytelenségre és akkor a t. ház helyeselve nézetemet, ki is igazította a czímet. Azóta több szerződés került elő és mindegyikben „Ausztria császárja

8 volt. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék ezen hibás kifejezést úgy az első bekezdés első sorában, valamint a második bekezdés első sorában is kiigazítani és az „ausztriai császár" szavakat „ Ausztria császárja" szavakkal felcserélni. Penyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módositványt). Elnök : Csak azaz észrevételem van, hogy az „az" szócskát is ki kell hagyni. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, méltóztatik az eredeti szöveget fentartani? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem tartatik fenn és Irányi képviselő ur módosítványa értelmében fog kijavíttatni. Különben nem lévén észrevétel a bevezetés elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az 1—3. czikkeket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. -Olvassa a 4 czikket). Gróf Bethlen Ödön előadó: Az ezen szakasz franczia szövegében előforduló „tout" szó helyébe teendő „toute". Kérem ezen sajtóhiba kijavítását. Elnök: A 4. czikk a sajtóhiba kijavításával elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az 5. 6. czikket és a pótezikket, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: E szerint a törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyalva lévén, annak végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik. Következik az irói és művészi jogról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 9. §-ra nézve a tanácskozás befejeztetett ugyan, de a szavazás elmaradt. Az előadó ur két sajtó-