Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

315 országos ttléi fjbraár 22. 1884. 181 sék oly formán módosítani ezen §-t, hogy abból a 2. pont egyszerűen maradjon ki. Elnök: Még egyszer fel fognak olvastatni a módosítványok. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa as Eötvös Károly és Hoitsy Pál módosítványait). Mandel Pál: T. ház! A módositványokról, talán a Hoitsy képviselő úrét kivéve, nem lesz szükséges érdemileg nyilatkoznom, miután a t. ház azokra nézve különösen a Literáty képviselőtársam módosítványára nézve is, oly nézetben látszik lenni, hogy a bizottsághoz utasítja, Azonban a mi a Hoitsy t. képviselő ur módosítványát illeti, az, ha jól értettem, abban áll, miszerint engedtessék meg, oktatás, vagy mulattatás ezéljából tartott előadások vagy felolvasásoknak többszörösítése. Hoitsy Pál: Igen; az az értelme! Mandel Pál: Ha ez az értelme a t. képviselő módosításának, én kérem a t. házat, hogy azt ne méltóztassék elfogadni. Mindenesetre különbségetj keli tenni nyilvános gyűlésekben vitatkozás közben elmondott beszédek és az ily gyülekezetekben oktatás, vagy mulattatás végett tartott előadások közt. Az első kathegoriába eső vitatkozó beszédek közzé tétele megvan engedve; azonban az ezen pontban szemügyre vett nyilvános felolvasások oly előkészületeket kivannak, oly tudományos apparátus igénybe vételét teszik szükségessé, hogy az ily felolvasásokat minden esetre szükséges a törvény által rendelt védelemben részesíteni. Tudj'uk, egyes tudósok igen nagy horderejű, fontos tartalmú dolgokról ily felolvasások utján terjesztik buvárlataikat és tudományos nézeteiket és ezzel hasznot is hajtanak a közmívelődésnek. Ha az illető tudós mint szerző, a maga szerzeményét ily felolvasás által és a felolvasás utjáni közzététel által akarja a maga részére kihasználni, nincs ok rá, hogy a törvény őt abban akadályozza. Ennélfogva kérem a t. házat, ne méltóztassék a módosítványt elfogadni. Azonban magam leszek bátor a 6. §-hoz némely módosítványt tenni. Tudniillik vonatkozom legelőször az 5. §-ra, melyben a bitorlás fogalma, van meghatározva és elemezve, mint az irói műnek többszörösítése, közzététele és forgalomba helyezése. Nem szükséges, hogy a cselekvények cumulálódjanak egy ugyanazon személyben, mert nézetem szerint minden egyes cselekvényny el külön el lehet követni bitorlást. Ennélfogva a 6. §. 1. pontjában, a hol a kéziratok közzétételéről van szó, félreértésre szolgáltathat okot, hogy ott csakis a kéziratok többszörösítése jelöltetik bitorlásnak, holott kétség kivül a törvény czélja az, hogy netalán tilos utón többszörözött mű forgalomba sem hozathassék. Ennélfogoa nemcsak a többszörözés, hanem a közzététel és forgalomba helyezés tilalma is felveendő volna e pontban. Bátorkodom tehát azon módosítványt terjeszteni a t. ház elé, hogy az 1. pontban, a hol a többszörözésről van szó, hozzátétessék „közzététel és forgalomba helyezés." Ugyanazan ok, a mely szükségessé teszi az 1. pontban, szükségessé teszi a 2. pontban is, hogy „közzététel és forgalomba helyezés" sza^ vak közbeszúrassanak. Bátorkodom tehát ily értelmű módosítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. {Helyeslés). Elnök: Fel fog olvastatni. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Az 1. pont igy szövegeztessék: A még meg nem jelent kéziratnak a szerző beleegyezése nélkül történt többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése. A többszörözést, közzétételt és forgalomba helyezést a késirat vagy a másolat jogosult birtokosa is csakis a szerző beleegyezésével eszközölheti. A 2. pontban a „többszörözése" szó után közbeszúrandó „közzététele és forgalomba helyezése*. Herman Ottó: T. ház! Mindenekelőtt ki akarom jelenteni, hogy én Literáty t. képviselő ur indítványához nem járulhatok. En nem kutatom az okot, a mely őt arra birta, hogy csupán csak a magyar távirati ü'odát vegye oltalma alá. Literáty Ödön: Csak példakép hoztam fel. Herman Ottó: Hanem azt constatálom, hogy ezzel elárulta, hogy a sajtónak bizonyos viszonyaiba beavatva nincs, mert épen oly módon, a mint a táviratok kezeltetnek, a melyek átmennek egyik lapból a másikba a táviratok, áll még egy másik intézmény, a mely a híreket közvetíti, a mely szintén ilyen költségesen berendezett vállalat. Tehát ki lehet mondani, hogy ha már a táviratra vonatkozó nézet elfogadtatik, vagy tárgyalás alá vétetik, akkor előáll azon kérdés, hogy mindaz, a mi a hírlapokban megjelenik és más hirlap által fölvétetik, kell, hogy védelemben részesüljön, az újdonságok, vagy más ilyen közlemények. Sőt én azt állítom, hogy sokszor egy újdonság irodalmi becscsel bir. De ha odáig akarunk menni, akkor a sajtónak kárt okozunk, mert akkor megszűnik a solidaritás, az a publicitás, a mely abban áll, hogy ne csak egy lapban jelenjen meg, hanem, hogy más lapok utján is terjesztessék a közönség között. Tehát a tételnek abban, kell állani, hogy ä ki a távirat számára oltalmat akar, annak kell ezt akarni a sajtó összes terméke, minden hirlap számára külön-külön és akkor a sajtószabadság, a mi a sajtót világhatalommá teszi, megszűnik létezni. Én tehát ehhez nem járulhatok, de hozzá nem járulhatok a Hoitsy Pál képviselőtársam módosításához sem, mert én kénytelen vagyok constatálni azt, hogy itt a sajtó előtérbe van helyezve az irodalom min-