Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

|30 515. országos ülés február 22- 1884s azt hiszem a minísterelnőkre nézve sem lenne kellemes beszédeinek gyűjteményes kiadása Móricz Pál í De Eötvös Károlyra nézve sem lenne kellemes! (Derültség.) Eötvös Károly: Nékem semmi kifogásom sem lenne az ellen, ha valaki azt a fáradságot venné magának és az én jelentéktelen beszédeimet összegyűjtené. De azt hiszem, hogyha a ministerelnök ur 1861. óta tartott beszédeit valaki külön gyűjteményes munkában kiadná, ez nem volna rá nézve kellemes. Mások azonban nem sokat törődnének vele. Én azon véleményben vagyok, hogy az igazságügyminister ur, nem mondom, hogy megköszönné, de nem venné rósz néven, ha valaki öszszegyüjtené összes beszédeit. Én elismerem azt, hogy egy szónok által tartott összes beszédeknek gyűjteményes kiadása és az azzal való üzérkedés meg nem engedhető és a szerzői jog bitorlását képezné az illető szónok beleegyezése nélkül. De van egy másik eset is. Arra is tudok conerét példát politikai közéletünkből. Mig ugyanis alig vonható kétségbe, hogy mindenkinek feltétlen jogában áll a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédek gyűjteményes kiadása, addig megtörténhetik, hogy akad szónok, ki értesülvén ily gyűjteményes munka kiadásáról, oda üzen a kiadóhoz, hogy az ekkor és ekkor tartott képviselőházi ülésben elmondott beszédemnek fel vételét meg nem engedem és megtiltom. Nézetem szerint ehhez a szónoknak joga nincs, mert a nyilvános tárgyalások és tanácskozások alkalmával tartott összes beszédek gyűjteményes kiadása a sajtószabadságnak elengedhetlen követelménye. Ezen 6. pont azonban ily magyarázatot is követel, miután ezen 6. pont azt mondja: „a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek (9. §., 4. pont), az illető szónok beleegyezése nélkül történt gyűjteményes kiadása." Hátha pl. a mai képviselőházi ülés beszédeinek kiadásánál Móricz Pál t. barátom tiltakoznék az ellen, hogy az ő közbeszólása a gyűjteménybe felvétetett, ezen pont alapján még netalán jogosultsága volna ezen tiltakozáshoz, pedig az ellen tiltakozni joga nincs. Nehogy ezen kétértelműség a törvényben megmaradjon és egyrészről teljesen biztosítva legyen az a jog, hogy a nyilvános tárgyaláson tartott beszédek, a szónok válogatása nélkül, az összes beszédek külön gyűjteménybe kiadhatók legyenek, másrészről hogy az egyes szónok beszédeinek csak külön gyűjteményben való kiadása, azon szónoknak beleegyezése nélkül ne legyen eszközölhető, ennélfogva én ezen pontnak más szövegezést fogok ajánlani, azonban előre megjegyzem, hogy miután rövidségre törekedvén, ezen formulát sem tartom a lehető legjobbnak. Nem volt időm jobb formulát keresni, belenyugszom, sőt kérem, hogy ezen kér| dés is, miután már az igazságügyi bizottságnak úgyis lesz egyéb dolga, oda visszautasittassék. Módosításom a következő: „6. pont. Egyes szónok által nyilvános tárgyalás és tanácskozásnál tartott beszédeknek az ő beleegyezése nélkül, csupán e beszédeket tartab" mázó gyűjteményes kiadása." Mondom, lehet ennek szerencsésebb formulázást is adni és ezért kérem, méltóztassék azt a bizottsághoz visszautasítani. HoitsyPál: T. ház! Én nem járulhatok hozzá Literáty Ödön t. képviselőtársam indítványához, mert nem látom szükségét annak, hogy a szakasz ezen pontja a bizottsághoz visszautasittassék. 0 ugyanis azt akarja, hogy a táviratok és a távirati intézetek joga biztosittassék a hírlapokkal szemben. De t. ház, az ily táviratok értéke voltakép csak egyetlen egy napig tart. Ha ezek egyszer egy újságban vagy több újságban közölve lettek, másnap egész értéküket elvesztették. így tehát ezen intézetek jogai csak akkor bitoroltatnának, ha az újságok ugyan az nap közölnék azon táviratokat, a mely napon az intézet azokat megkapja, de ez teljesen lehetetlen, ha csak el nem lopják a táviratokat, a mikor az illető egész más utón keresi a maga j ogaít. Az ily táviratok ugyanis csak annyi példányban nyomatnak, a hány lap azokra előfizetett, azután elküldik az egyes szerkesztőségekbe, mindegyik a maga példányát felhasználja és azt utána nyomja. Tehát csak az a lap kapja meg, a mely azokra előfizetett, más nem is juthat hozzá, következőleg el sem sajátíthatja. Ennélfogva egészen fölöslegesnek tartom, hogy e tekintetben bármily intézkedés a törvényben tétessék, miután eddig is egyáltalán eset nem fordult elő, hogy ilyen táviratokat valaki elsajátított volna. Ellenben tökéletesen hozzájárulok azokhoz, a miket Eötvös Károly előadott, sőt nemcsak hozzájárulok, hanem az általa kifejtettek alapján még egy más módosítványt vagyok bátor a 6. §-hoz benyújtani. A 2. pontban az mondatik, hogy a szerző beleegyezése nélkül nem szabad oly felolvasásokat többszörösíteni, melyek nyilvánosan voltak tartva. Én nagyon nagy óvását látom már abban magában az irói, szerzői jognak,hogy mikor az illető nyilvános téren lép fel, mikor egészen nyilvános publicum előtt tart felolvasást, hogy azt utánnyomatni ne lehessen. A mit ő akár belépti díjak nélkül, akár belépti díjak mellett nyilvánosan felolvasott, az már a közönség birtokába megy át és miként azt ott mindenki hallhatja és utána gyorsírhatja, akként mindenkinek jogának kell lenni, hogy többszörösíthesse, hogy a lapok után nyomhassák. Én ezért kérem a képviselőházat, méltóztas-