Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

Í38 813. országos filéä Irtmár 20. 1884. gyási indítványt tenni, melyet legyen szabad rö­viden indokolnom. Sárosmegye Kaveesán község elöljárósága, mint az indokolásban is említtetik, már régebben kérelmezte ezen községnek Ábauj­Torna megyéhez átcsatolását. Ezen kérés, Kassa városa és Abauj-Tornamegye pártoló nyilatkozata és a község topographiai viszonyaira való hivat­kozás képezik az indokokat, melyek alapján az átcsatolás a t. háznak javaslatba hozatik. Hogy azonban a község elöljáróinak most említett kérése az illetőknek — nem hatósági kö­zegek, de valószínűleg érdekelt magánfelek általi félre vezettetésén alapult, azt legvilágosabban bizo­nyítja az illető községnek ujabban benyújtott kér­vénye, melyet az előadó ur is megemlített felszó­lalásában. Ebben a községnek majdnem összes számbavehető lakosai —- a lelkészszel, tanítóval, bíróval és hitesekkel élükön — kérik a törvény­hozást, hogy hagyja meg őket továbbra is Sáros megyében, melytől elszakitatni nem akarnak. Ezen kérvény, mely mindenféle pressio és hivatalos nyo­más nélkül magában a községben jött létre és hozzám közvetlenül küldetett be, a mint a viszo­nyok közvetlen ismerete alapján magam is tudom, a község lakóinak valódi óhaját fejezi ki és néze­tem szerint erősentámogatja Sáromegye álláspont­ját e kérdésben mely szintén az átcsatolás ellen irányul. A mi erre vonatkozólag a törvényjavaslat indokolásában foglaltatik, hogy t. i. Sáros megye régebben maga is hozzá járult Kavecsány átkebe­lezéséhez, erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy Sáros vármegye hozzá járult régebben egy oly kikerekitési tervezethez, mely nem csupán a már átcsatolt Tihanynak és a most átkebleztetni javasolt Kavecsány községnek egyoldalú elvéte­lére/hanem egyúttal három abauj-tornamegyei köz­ségnek, nevezetesen Valykócz, Királynép és Ha­raszti községeknek Sárosmegyéhez való átcsato­lására is kiterjeszkedett volna, mely községek épén úgy vagy talán még inkább vannak Sárosmegyébe beékelve, mint az Tihanyra és Kavecsányra nézve vonatkozással Abaujra mondható. De ezen községnek Sárosmegyében való meg­hagyása mellett szólnak a megye körülményei is. Tudva van t. ház, hogy Sárosmegye nem tarto­zik a nagyobb megyék közé, lakossága az utolsó népszámlálás adatai szerint 10 év alatt mintegy i-000 fővel megcsökkent, hogy gazdasági prosperi­tása nem nagy, azt a kivándorlások is mutatják. Ily körülmények közt t. ház, e megyére nézve törvényhatósági feladataival szemben a legkisebb anyagi vagy erkölcsi tényezőnek elvonása is érzékeny veszteség lenne és különösen érzé­keny volna, ha most, midőn már az ezen ország­gyűlés elején alkotott törvénynyel a jelentékeny és vagyonos Tihany község Sárostól minden kár­pótlás nélktibelvéíetett, most, midőn az áj megye­háztartási törvény alapján és a közigazgatás fo­kozódó igényeihez képest, e megye valószínűleg szintén kénytelen lesz megyei pótadóhoz nyúlni, ha most újra egy község minden recompensatio nélkül elvétetnék Sárostól. Én tehát őszintén mondhatom, hogy Sáros­megye kérelme e részben korántsem alapul szűk­keblű particnlarismuson, hanem valóban jogosult és méltányos. Azt is elismerem egyébiránt, hogy még oly méltányos kérelemnek is el kellene hallgatnia, ha azzal szemben valami magasabb országos szem­pont kívánná az átcsatolást. Erről azonban a jelen esetben szó sem lehet, mert az, hogy Kavecsány község közel van Kassához és Kassa e község em­poriumát képezi, oly indok, mely Kavecsányonkivül még vagy 8 —10 sárosmegyei községre alkalmaz­ható, mert hiszen tudvalevő, hogy Kassa Abauj­Tornamegyének legéjszakibb szögletében, Sáros­megye határán fekszik. Az is, hogy Kassa e köz­ségben birtokos, több sárosmegyei községre el­mondható. Egyébiránt többre talán nem is kell e tekin­tetben hivatkozni, mint arra, hogy magaat.belügy­minister ur is, a közigazgatási bizottság előtt con­statálta, miszerint valami fontosabb magasabb köz­igazgatási érdek ezen község átkebelezését okvet­len meg nem kívánja és arra, hogy Kavecsány község lakói, kik pedig épen az administratio könnyebbsége és ezélszerüsége tekintetében leg­illetékesebben mondhatnak ítéletet, az átkebele­zés ellen kérvényeznek. Ezek alapján vagyok bátor kihagyási indítvá­nyomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Mielőtt azonban azt benyújtanám, szabad le­gyen még t. ház, egy rövid észrevételt tennem Thaly képviselő ur azon indítványára, mely ezen szóban forgó község nevének megmagyarosítása, vagy helyesebben régi magyar nevének visszaállí­tására vonatkozik. Én teljes mértékben méltány­lom ezen felszólalást, de miután én ezen egész pontnak kihagyását indítványoztam, e javaslathoz sem járulhatok hozzá. Azonban részemről szíve­sen fogok oda hatni s magában a megyében oda törekedni, hogy az erre előszabott utón és módon e községnek régi magyar neve mielőbb visszaállittassék. Ajánlom kiha gyási indítványo­mat elfogadásra. (Helyeslésjobb- és balfelöl,) Prónay Józef államtitkár: T.ház! A tett indítványra vonatkozólag van szerencsém egész röviden a belügyminister ur nevében a következőket kijelenteni.Kavecsány községnek átcsatolása végett még 1881-ben a község saját sürgős kérelmére nieg­indittatott a tárgyalás, s a befejezett tárgyalás után meggyőződött a belügy min isterium arról. hogy ezen községnek átcsatolását magasabb admi­nistrativ érdekek nem követelik ugyan, de helyi­érdekek annyival inkább követelnék, mert hiszen

Next

/
Oldalképek
Tartalom