Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

128 313. országos üléi f. bruár 20. 1884 álláspontjuk igazolására a területi integritás érvén kivül mást felhozni nem tudnak. Sőt azt is volt alkalma tapasztalni a bizottságnak, hogy maguk az érdekelt községek későbbi, különböző vagy ellenkező oldalról jövő impressiók folytán igen gyakran, még pedig nem egyszer gyorsan egymásután megváltoztatják előbb megállapított kívánalmaikat. Ázt talán felesleges is említenem t. ház, hogy a megyék második kathegoriája, vagyis azon megyék, melyek a tervezett kikerekítés folytán akár kiterjedésben, akár népességben vagy adóképességben valamit nyerni akarnak, majdnem kivétel nélkül igen buzgó pártolói az áthelyezési törekvésnek. Eszerint természetesnek fogj a találni a t. ház, hogy a közigazgatási bizottság a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt áthelyezések megítélésénél a fősúlyt a magasabb közigazgatási szempontokra vagy az illető kerületek érdekeire fektette és az egyes községek ellenmondását, vagy nézetváltozásait csakis annyiban vette figyelembe, a mennyiben azt indokoltnak találta. A közigazgatási bizottság által a törvényjavaslat 1. §-ába felvett új pontot illetőleg ez alkalommal meg kell jegyezni azt, hogy azok épen nem tekinthetők elhamarkodott rögtönzésnek, a mi kétségkívül épen területrendezési kérdésekben volna legkevésbé helyén, mert az azokra vonatkozó indítványok csakis akkor vétetnek tárgyalás alá, midőn a közigazgatási bizottság különösen meggyőződést szerzett magának arról, hogy a nevezett indítványok által érintett községek átkeblezési ügye a belügy ministeriumban előleges tárgyalás stádiumán átesett s azok elfogadása magasabb administrativ nehézségekbe nem ütközik. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjaid a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Mielőtt a tanácskozást tovább folytatnék, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a főrendiháztól érkezett izenet átadathassák. (Halljuk!) Báró Jfyáry Jenő, főrendiházi jegyző: Nagyméltóságú elnök ur! Tisztelt képviselőház ! Tisztelettel jelentem, hogy ő apostoli királyi Felsége, báró Vay Miklós koronaőrt a főrendiház másodelnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (Éljenzés.) Az erre vonatkozó kegyelmes királyi leiratot s illető jegyzőkönyvi kivonatot tisztelettel átnyújtom. (Éljenzés.) Rakovszky István jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot és a királyi leiratot). Elnök: A kegyelmes királyi leirat hódoló tisztelettel tudomásul vétetik, maga pedig a leirat biztos megőriztetés végett az országos levéltárba fog elhelyeztetni. Most folytattatik a félbeszakított tanácskozás. Mocsáry Lajos: T. ház! Midőn a törvényjavaslatra egész általánosságban akarom kifejteni véleményemet, nem* lehet szándékomban tüzetesen kiterjeszkedni annak egyes határozatai iránt történendő intézkedésekre, melyek a törvényjavaslattan foglaltatnak. Azt hiszem, a részletes tárgyalás folytán ki fog tűnni az, hogy ezen áthelyezések közt tán alig van egy, a melyet tökéletesen indokoltnak lehetne tekinteni. (Helyeslés a szélső bal-, ellenmondások a jobboldalon.) Ez alkalommal csak azon nézetemnek akarok kifejezést adni, hogy nem vagyok barátja ezen örökös apró bolygatásoknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen kikerekítési, illetőleg áthelyezési intézkedésekkel nem tartom helyesnek megbolygatni a közigazgatás és társadalmi rend századok óta fennálló keretét, mert ez ellenkezik azon stabilitással, a mely ily dolgokra nézve valóban szükséges és valóban szükséges a jó közigazgatás szempontjából, szükséges a közrend érdekében és szükséges azért, hogy egyeseknek jelentékeny sérelmek ne okoztassanak. Nem tartom czélszerűnak azt, hogy igy az ideiglenesség bizonyos állapotában jöjjön létre az ország közigazgatási érdekeit jelentékenyen érintő intézkedés, mely sok tekintetben zsibbasztja a közigazgatást, és magánemberek viszonyait sérti, szóval mindenesetre károsan hat a közigazgatás menetére. Ezen kivül nem tartom helyesnek, mert ily áthelyezések jelentékeny munkát vonnak maguk után a telekkönyvek kikeresése tekintetében, hogy egyebet ne is említsek és ezen haszontalan improductiv munka a közigazgatás rovására megy, mely különben ily kikerekítések által egy hajszálnyival sem lesz jobb. Epén ily improductiv "munkát keltenek azon izgatások is, melyek községek és egyesek magán érdekében lelik indokolásukat. A ki gyakorlatilag ismeri az ily viszonyokat, igen jól tudja, hogy a kiindulási pontja az ily áthelyezési mozgalmaknak rendesen egyes emberek magánérdekeiben gyökerezik. Például Borsodmegyének valamely hatáiszéli községében van egy ügyes jegyző vagy más ügyes ember, kinek pl. az apósa Kassán lakik. Ez igy gondolkozik: mennyivel jobb volna, ha hivatalos munkájának végzése végett nem Miskolczra, hanem Kassára kellene járnia, (Derültség a szélső baloldalon) indít sunk mozgalmat az áthelyezésre, hangulatot igyekszik teremteni, aláírásokat gyűjt, azután sokan aláírnak barátságból, sokan pedig egy pohár borért is, végre az aláírás feljön a közigazgatási bizottsághoz és a ministeriumhoz. A közigazgatási bizottság és a ministerium nem ismervén a helyi viszonyokat, megnézi a földképet és azt mondja, igaz, hogy közelebb van Kassához, mint Miskolczhoz, jó lesz tehát áthelyezni. Az ilyen ügyes em berek azután azzal is biztatják az aláírókat, hogy