Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-304

é 304. országos ülés február 6. 1884. ték észre magukat, hogy még a hadsereg túlnyomó része is keresztényekből áll. Tudvalevőleg ezen párt alakuló félben van. A t. függetlenségi párt több tagja is az előtt a Deák-párt soraiban ült. Természetes, hogy azon párthoz, melynek szülő oka az, hogy a belügyi kérdésekben a többi pártok meddő politikát űznek, melynek szülő oka az, hogy égető szükség az új pártalakulás, több oldalról fognak csatlakozni és pedig ugy a kormánypárt, mint a mérsékelt ellenzék részéről is. Ha a conservativ elemek, tehát a most szemközt ülők részt fognak venni az új pártalakulásban, mi ezért köszönettel fogunk tartozni, minthogy mi rombolás és a felosztás ellen küzdünk. Tehát köszönettel tartozunk . . . EnÖk: A jóslatoktól és a históriai fejtegetésektől szíveskedjék tartózkodni a képviselő ur. (Élénk helyeslés és derültség.) Most a házirendhez szólhat csak. Simonyi Iván: Ismétlem, köszönettel tartozunk azoknak, a kik azt, a mi még megmenthető, eonserválni fognak igyekezni. Constatálom. hogy e párt egyik előkelő tagja részéről felszólalás történt az iránt, hogy a párt magát feszélyezve érzi az által, hogy az antisemita párt többsége a függetlenségi párt tagjai közt ül. Különben meglehet, hogy nemsokára — ámbár a t. elnök ur tiltakozott a jóslatok ellen, hogy e nemzet és a jövő megfogják mondani, hogy minő helyre üljenek azok, a kik a mi becsületes és mindenesetre nem rózsákkal behintett törekvésünket legalább is nehezítik. Hermán Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy tegnapi felszólalásom, melynek első szava az volt, hogy én minden képviselőnek j ogát és szabadságát e teremben feltétlenül tiszteletben tartom, ily felszólalásokra ad okot. Én ezt megokoltam azzal, hogy a történelmi hűséget első helyre teszem e parlament tanácskozásaiban, nem említettem senkinek sem elvi állását, sem pártnézeteit, sem coalitióját, sem semmijét sem. Egyenesen a ház tanácskozásának érdekében szólaltam fel és ezért helytelen azon felfogás, mely ugy Simonyi Iván, mint Széll György t. képviselőtársaim felszólalásaiban nyilvánult. Mert az ő álláspontjukat sem én és tudtom szerint más sem vonta kétségbe, hanem az egyszerű tény, hogy valahányszor a parlamentben írj pártalakulás történt, az ülésekre nézve is megtörtént az elkülönítés. így a mérsékelt ellenzék is, bár a szabadelvű párttal ugyanazon az alapon: a 67-es alapon áll, külön helyeket foglal el e teremben. En még egyszer kifejezem azt, hogy nekem egy szavam sincs az ellen, hogy az illetők, ha a helycsere ellen kifogásuk van, helyeiket megtartsák; a t. elnök ur tegnap ép ezen tárgyban adott nekem gazát, hogy én senki akaratát korlátozni nem akarom és azt ezentúl sem fogom tenni. (Helyeslés a s.élsö baloldalon. Zaj.) Elnök: Következik a napirend; az indítvány- és interpellátiós könyv felolvasása. Rakovszky István jegyző: Van szerencsém jelenteni, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik, az interpellátiós könyvben azonban 1884. január 29-ikéről a következő bejegyzés foglaltatik : gr.Bánffy Béla a közmunkaés közlekedésügyi ministerhez, a maros-ludas-beszterczei helyi érdekű vasút tárgyában. Elnök: A képviselő ur az ülés végén meg fogja tenni interpellátioját. Következik a napirend második tárgya: a főrendiház 1884. január 12-én tartott 93. ülésének jegyzőkönyvi kivonata a keresztények és izraeliták közt, valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Őszintén megmondom, nem nagy kedvvel veszem igénybe a t. ház figyelmét egy oly hosszú tárgyalás után, a melyben — igazán meg kell, hogy valljuk — maga a kérdés, a mely különben is lényegében egyszerű, nagyon kevéssé vitattatott, mert magára a fenforgó kérdés lényegére nézve, azaz, hogy a szóban levő törvényjavaslat a főrendekhez ismét vissza ne küldessék, a háznak legalább minden nyilatkozó tagja egyetért (Ugy van! a jobboldalon) ; de mégis kénytelen vagyok egy pár dologra reneetámi főleg és különösen, hogy ugy fejezzem ki magamat, azért, hogy a dolgoknak historicuinát a maguk valóságában helyreállítsam. (Halljuk!) Itt mindenek előtt reflectálnom kell arra a már ismételten felhozott s tegnap concrét alakba öltöztetett vádra, hogy az antisemitismus elterjedésének igazában a kormány az oka. Ha jól emlékszem Eötvös Károly t. képviselő ur volt az, a ki ezt chronologice felsorolt több példával megállapítani igyekezett. Az első, a mit mondott — a mit annyiszor mondtak — hogy hisz Istóczy Győző képviselő ur a kormánypárt kebeléből hirdette legelőször e házban az antisemitismust. Igaz, de az is igaz, hogy midőn az antisemitismus kezdett élesebb alakot ölteni, a képviselő ur a kormánypárt kebeléből kivált, tanítványait pedig arról az oldalról (A szélső baloldalra mulat) toborzottá. (Ugy van! jóbhfelől) Hogy melyik részen van tehát, ha ebben a képviselő pártok részén van a hiba, azt ezen egyszerű adat, azt hiszem, kellően igazolja, A másik, a mire ezt az állítást alapítja a képviselő ur, az, hogy mikor az oroszországi zsídóüldözések megkezdőitek, a kormány miért nem intézkedett ugy, hogy az onnan elűzött izraeliták az ország határáról visszafordittassanak és az országba be ne jöhessenek? Igen jól emlékszem ezen alkalomból e házban kifejlett vitára s bár nem volt alkalmam