Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-297

297. omáfffls ülés január 26. 1884. ^33 tették fel ugy, hogy azok, a miket pl. Németország első kiadó czégétől hallottam, mindenkit oly kényelmetlen helyzetbe juttatnak, hogy majdnem kénytelen eltagadni vagy leplezni magyar voltát, mert azok Magyarországot a szellemi tulajdon terén ázsiai állapotban sínylődő államnak tüntetik föl. Fájdalom, a legelső magyar irók és művészek művei vannak leginkább kitéve az irodalmi szédelgők által ma még korlátlanul elkövetett visszaéléseknek, mint pl. Munkácsynak, a világhírű festő müvével tették. Jól méltóztatik tudni, hogy midőn nagyszerű festményét „Krisztus Pilátus előtt" ide szállíttatta, a sokszorosítási jogot egy helybeli czégre ruházta át. Ezen egyedül jogosított tehát a világhírű képet fényképészeti utón sokszorosittatta és annak példányait a kirakatbakitette és elárusittatta. De mivel azon kitűnő fényképek ára kissé magasabb volt, — talán 2 frt — rögtön akadtak itt csempészek, kik a képet többszörösítvén, 50 krjával kezdték árusítani a magyar fővárosszerte. Ugy, hogy egész Európában, a melyet Munkácsy képe bejárt, sehol sem történt ily módon való megtolvajoltatása, csakis fájdalom, szégyenünkre legyen mondva, a nagy művész hazájának fővárosában. így vagyunk legnagyobb költőnkkel, Arany Jánossal. Csak az imént volt felemlítve egy tekintélyes hirlap által, hogy Aranynak legbecsesebb művei, a balladák összegyűjtettek holmi colporteur kiadó által és jogtalanul lenyomatva, a szerző és annak jogos örökösei által felruházott kiadónak megkárosításával, kalendariumszerű üzletként hordoztatnak országszerte. De ezen lenyomatoknak egyike, még a költői mű tartalmát is elferdítette, ugy hogy az elhunyt költőnek fia kénytelen volt felszólalni a hir.Japókban: hogyha már nem törődnek az irói tulajdonjoggal, legalább tekintsék az iró szellemi prodnctióit, hogy híven terjeszszék az olvasó közönség elé s ne ezt még szellemileg meghamisítva. Mert nem elég, hogy az irói jogot kíméletlenül inegcsorbítják, de a legértékesebb munkák, irodalmi gyöngyeink meghamisítva szóratnak a nagyközönség közt szét. De ha valami tizedrendü szédelgőkről volna még szó, talán azt mondanók, hogy hagyján, azonban fájdalommal kell azt tapasztalnunk, hogy az általános áramlatot követve, a legelőkelőbb irodalmi czégek sem riadnak vissza hasonló eljárástól, az irói tulajdonjog megsértésétől. Itt van a kezemben a corpus delicti, mely 25,000 példányban küldetett szét. Itt hirdettetik ^Díszkiadás Arany balladáiból, fejtegeti Greguss Ágost. Díszkötésben ára ..." A dolog története az, hogy Greguss megkérvén az egyedül jogosított kiadót arra, hogy iskolai czélra tanítványai felvilágosítása végett estheticai fejtegetésekkel kisérhesse Arany valamennyi KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTET balladáit, e fejtegetések kíséretében tankönyv gyanánt kinyomathassa. Ezt a kiadó, tekintettel a magyar ifjúság mtíveltetésére, meg is engedte. De ugyanaz a társulat most a jogosult kiadó megkérdezése nélkül jónak látta egy díszkiadást nyomatni, nem az ifjúság számára, hanem a salonasztalra díszül s ezt a munkát hirdeti díszkiadás czímén, de igeu kétséges jogon, mert arra a kiadóktól, az örökösöktől semmi jogot sem kapott. Magam is azon szerencsében részesülők egyik munkámat illetőleg, hogy alig jelent meg Rákóczy ifjúsága czímű munkám és alig adtam át azt, melyet tárgyszeretetből, hazafiságból írtam, nem spet culátióból, tiszteletdíj nélkül, csupán azt kötve ki, hogy Rákóczy nevéhez méltó díszes kiadásban jelenjék meg, magam az ország különböző részeiösszejárván, kinyomoztam három fiatalkori arczképét, megszereztem, kikértem tulajdonosaiktól erre a kiadási jogot s kiadtam ezeket, több százakat fizetve érte egy magyar rézmetsző művésznek s alig jelent meg a könyv, rögtön eltolvajolták az arczképet, lenyomatták, majd kalendáriumokba, majd néplapokba s még ezek 25,000 példányban a publicum közt forgó, publicum fogdosásra szánt kiadványban annyira mentek, hogy még a rézmetsző Dobai Jenő nevét is kitették, hogy kétségtelenné tegyék, hogy a lenyomat ugyanazon eredeti képek után készült s a jogos tulajdonost meg sem kérdik, mert tudomásomnak kellett volna lenni róla, mert az utóbbinak én vagyok a kiadója. Én részemről örülök, hogy szerény munkámat felhasználják, hogy Rákóczy nevét népszerűsítik, mert én nem nyereségvágy nem speculátióból írok; de midőn azt kell tapasztalnom, hogy az illető j ogának megsértésével egyenesen megkérdezése nélkül lefényképeztetik, többszörösítik, sokszorosítják, nem iskolai czélokra, mert ez ellen nekem legalább nem lenne kifogásom, hanem részben nyerészkedés, részben publicum fogdosás czéljából, ezt t. ház, szó nélkül hagyni nem lehet. (Helyeslés. Igás! Ugy van!) És t. ház, fájdalommal kell kimondanom, hogy a czég, mely ily példát adott nem valami zugczég, hanem kimondom egyenesen: a „Franklin-társulat". (Mozgás.) Ennem vagyok ellensége sem az egyik, sem a másik irodalmi czégnek, de barátja vagyok az irodalmi tisztességnek és az irói tulajdonjog respectálásá nak s ezért kötelességemnek tartottam e tárgyban röviden felszólalván feltárni, hogy az irói és művészi tulajdonjog miféle elbánás és eljárásnak van kitéve. Ha Zalában, Somogyban, Veszprémben statáriumot lehetett felállítani s egy pár csirke ellopásáért felkötik a tolvajt, akkor a Munkácsy képeinek eltolvajlói, az irói és művészi termékeknek fosztogatói bizonyára nem csekélyebb büntetést érdemelnek. Igénytelen felszólalásomnak t. ház, az volna 30