Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-290
gg 290. országos ülés január IS. 18S. A mosonyi Duna-ág előnye az, hogy szabá- j lyozása könnyű és olcsó, Lanfranconi egy és fél millióra számítja, másodszor szerencsés fekvésénél fogva biztos. Megemlítem, hogy most is a természet oda hajtja a Dunát és már Földes képviselő ur említette, hogy a szeinethi munkálatnál az történik, hogy a viz a mosonyi ágba tolul. Még egy kérdést vagyok bátor figyelmébe ajánlani a minister urnak, ez pedig az, hogy ezen ágnak szabályozása nemcsak országos haszonnal bir, hanem a vállalkozóra jövedelmező is lehetne az által, hogy ötször olcsóbban lehet itt a terheket szállítani és ez a vállalkozónak nagy előnyt biztosít. Én tehát bátor vagyok azon kérdést intézni a t. minister úrhoz, vájjon hajlandó-e e tekintetben a szükséges informatiókat megszerezni és pedig bármennyire tisztelem a hivatalos informatiókat, mégis legyen szabad arra kérnem a minister urat, valamint a mögötte ülő államtitkár urat, hogy ne csak hivatalos informatiót szerezzenek e tekintetben, hanem legyenek szívesek azon országos tekintélyű urakat, a kik foglalkoznak e dologgal, mint Lutzenbacher senior, Lanfrancoui és Türr István véleményét is kihallgatni és, a mennyiben ők már e tekintetben bővebb inforinatäóval bírnának, legyenek szívesek ezen pn<cticus, hasznos és a körülmények közt jövedelmező vállalatot előmozdítani. Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve, tehát a vitát bezárom. Szavazás előtt szólási jog illeti meg a bizottság előadóját és a minister urat. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedési minister: T. képviselőház! Mostanig nem volt módomban szólani a szőnyegen levő vitához. Szólott a közlekedési ministerium költségvetéséhez általánosságban gondolom 11 képviselő ur. Meg fognak nekem engedni, ha azt a megjegyzést koczkáztatom, hogy tulaj donkép egyetlen egynek, Madarász í. képviselő urnak felszólalásán kivül, a többi mind részlet! kérdéshez, kisebb vagy nagyobb fontosságú, de részleti kérdéshez szólott. Madarász képviselő ur felszólalása határozottan általános jellegű. Legyen szabad a többieket is, lehető legrövidebben recapitulálni. (Halljuk!) Madarász képviselő ur után Thaly t. képviselő ur szólott a Duna mindkét szabályozásáról és a Tisza-szabályozásról; utána Sárközy t. képviselő ur a kortobágy-berettyói vizszabályozásról, Krisztinkovich képviselő ur főleg a vasúti cartellekről, Tors Kálmán képviselő ur egy igen csinos, kikerekített beszédben általános szemlét tartott a vasutak felett és beszédjének pointje a félegyházacsongrádi, illetőleg félegyháza-szentesi összeköttetés létesítésében volt; Domahidy képviselő ur az állami és megyei utak helyesebb beosztásával foglalkozott; Turgonyi képviselő ur pedig, a mint \ határozottan ki is fejezte, főleg Mezőtúr érdekében volt mondva; Földes képviselő ur újra a Duna felső részének szabályozásával foglalkozott; Éles Henrik képviselő ur a Zagyva vizének rendezéséről, Hermán képviselő ur szintén a szentesi egybeköttetésről, Simonyi képviselő ur most ismét a Duna-szabályozásról és annak egy speciális kérdéséről beszéltek. Nekem t. képviselőház mindegy, akár itt, akár az egyes részleteknél hozatnak fel a megjegyzések, kötelességem azokra felelni; sőt bizonyos tekintetben szívesen teszem, mert talán felvilágosítást adhatok egyik-másik dolog részletéről és jelezhetem a czélzatokat, melyek engem vezetnek. Ha tehát megengedi a t. ház, igen röviden végig megyek az egyes felszólalók megjegyzésein. (Halljuk!) Madarász t. képviselő ur az állam közigaz gatási nyelvének érvényre emelése mellett szólt. Én tökéletesen magamévá teszem t. képviselőtársamnak azon tételét, hogy a kormánynak feladata, az állam igazgatási nyelvét a maga hatáskörében érvényre emelni. Követem is ezen elvet; hanem méltóztassék megengedni, hogy azon sok hibáztatást illetőleg, a melyeknek hivatali elődeim, részben talán magam is, ki voltak téve, egy megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Madarász t. képviselőtársam és magam is, kik már a régibb emberek közé tartozunk, igen jól tudjuk, hogy nagyon sokat forgattuk Verbőcsyt, de mentül kevesebbet a logarithmusokat 1848 előtt; nagyon keveset foglalkoztunk a mechanikával és physikával, de annál többet a graramenekkel. Ennek a következése aztán az lett, hogy 1848-ban műszakilag képzett msgyar ember vajmi kevés volt, de 1848 és 1867 közt sem sok fejlődhetett; és mikor 1867-ben ott találtuk magunkat, hogy a technikai munka minden nemére embereket kellett venni, hivatali elődeim nem cselekedhettek máskép, minthogy onnan vették az erőket, a hol találták. Fődolog maga az elérendő czél; egy gyakorlati államférfiunak nem szabad oly intézkedéseket tennie, melyek az elérendő czélt lehetetlenné tennék vagy koczkázíatnák, hanem a közszolgálat érdekeinek kell első sorban megfelelni. Ha nem volt elég gépészmérnökünk, vasúti mérnökünk, folyammérnökünk, bizony alkalmaztak nem egy olyat, a ki nem volt magyar. Egyébiránt egész határozottsággal merem állítani, hogy e tekintetben évről-évre tetemesen javultak a viszonyok. Jelenleg már alig van rá eset, hogy új hivatal betöltésénél még csak folyamodjék is olyan, a ki nem magyar ember. De azt is tekintetbe kell venni, hogy a magyar államvasút, ugy a mint jelenleg fennáll, bizonyos conglomeratum. Beleolvadt a tiszai vasút, a keleti vasút, átvétetett a gépgyár stb. s mindezeknél voltak oly hivatalnokok nagyon sokan, a
