Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-289
78 289. ortizágos ülés január 17 1884 beterjesztett cartellnek viszonylatait és iránylatait a vasúti politikára nézve indokolni és ezeket a ház asztalára letenni méltóztatott volna. Ezen szerződés 1895-ig van megkötve és épen ez okból kívánatos lett volna kideríteni, hogy akkor, midőn Magyarországban látszik, hogy nem csak ez amerikai és az orosz verseny miatt, hanem a most legelőször piaczunkon megjelenő indiai és tuniszi verseny miatt kereskedelmünk a zérus fokán van és igy mint főleg termelő ország a kivitelt absolute nélkülözni kénytelenek vagyunk. Mi indította 1883 elején a kormányt arra, hogy mégis megkötötte ezen szerződést 1895-ig, midőn tudhatta volna, hogy Magyarország kereskedelmét és iparát ez tönkre teszi, mert a esak polgárainak zsebeért és jóvoltának emeléséért élő Északamerikában ily szerződések, ily viszonylatok és irányzatok megállapítva nincsenek, sőt ott a kormányhoz, az agricultur departementhez havonkint kimutatások adatnak be arra nézve, hogy a mint a közgazda sági kívánalmak igénylik, a szerint a kormány pressiót és hatást gyakoroljon a tariffa megállapítására. Hogy miért kell nekünk törni azt és mi oka annak, hogy 189~>. évig stabilitással küzdeni kénytelenülünk, én ma kérdhetem — akkor ugyan egyedül voltam, a ki azon conventió ellen szót emeltem, t. i. hogy a magyar állam souverain jogát a tariffa-kérdésre nézve elveszti és elvesztvén souverain jogát, alteregót állít a saját maga területén, a melyen ez után csak alkudozhat, de nem határozhat és semmi esetre sem fog az alkudozás az állam részére, hanem &z alkudozó másik fél részére jól kiütni — hogy mi oka annak, hogy a magyar gazdászati és kereskedelmi viszonyokról nem értesülhetett a miuister mindaddig, mig igenis az osztrák anquettek fedezték fel azt, hogy Magyarország vasúti viszonyai oly complicáítak a differentiális tariffák által, a mi széltében hosszában tízetik, hogy a behozatal sokkal olcsóbb, mint a belföldi forgalom, hogy az átvitel sokkal olcsóbb, mint a kivitel, (ügy van! a szélső' haloldalon.) Ez az, a mi a Magyarország kereskedelmét megölte, ez az és nem az a tudja isten micsoda belkezelés, hogy melyik gyakornokot mily állomásra nevezi ki a minister, a mi az országgyűlés elébe terjesztendő, ez a vitális kérdésünk a közlekedési tárczánál, mert hogy ha varinak direct tariffák, kilométer olcsó tariffák és a differentialis tariffákat megszünteti, akkor a hazai kereskedelemnek lendületet ad, megszünteti t. i. az oly abnormis viszonyokat, mint ma vannak, hogy a ministerium megelégszik azzal, hogy azt mondja, hisz Temesvár-Basiás közt, vagy Verciorova-Temesvár közt vannak állomások, a hol, hogy ha feladatik a gabona, nem kerül többe, mint az Oláhországból jövő átvitel díja. Köszönöm szépen. Egy, saját jólétét felfogni tudó, felfogni akaró kormány kell, hogy ezen intelmet, a mely az európai kereskedésnek és földmivélésnek axiómájává vált, hogy t. i. a közlekedési eszközöket ne üzleti nyerészkedési tárgyaknak tekintse, hanem pusztán hogy az közvetítse a terményeket, a forgalom tárgyait, ez adand neki megtartani azon erélyt, hogy bármikor és bárhol azzal ellenkező, a kereskedelmet, az összforgalmat veszélyeztető áramlatot megszüntet és képes a polgárok saját zsebjére, jólétére rósz befolyásul mutatkozó tényezőket saját hatalmával módosítani, megsemmisíteni, erre kell kormányunknak törekedni, hogy erre képes legyen, (ügy van! a ssélsö baloldalon.) Mert most, midőn köztudomású és előttünk fekvő dolog az, hogy Európa összes vasutai minden üzleti és üzemi összeköttetéseket és mozzanatokat tekintetbe véve, kilométerenkint l*50krért vezethetik az üzletet, addig Magyarországban vannak vidékek, a hol 4-szer, ötször annyi díj követeltetik. Van példa, hogy én is, miután mindenki otthonról beszélt, saját otthonomról, Győrről szóljak, például tehát Győrött, a mi mindenesetre kereskedelmi pontja Magyarországnak, akármit akar az ezzel ellenkező irány, egyik legjobb kereskedelmi városa, összejön egy vasúti góczpont és a dunai vizűit: mégis abba a szerencsétlen helyzetbejövünk azért, hogy a kiaknázás! politika Magyarország ellen teljes mérvben űzethessék, miszerint egy métermázsáért akkor, midőn a legnagyobb európai tariffa szerint 20'4 krt kellene fizetni, mi 17 mértföldnyi vitelbérért fizetünk 427* krt. Lehetetlen, hogy ha a tariffának alkotásait, képzéseit, a melyre nézve épen a ministerium kebelében Felmer felügyelő ur igen kimerítő kimutatást készített, öszszenézi a t. minister ur s azután egybeveti Magyarország kereskedelmi pangásával: lehetetlen, hogy kereskedelmünket egyenesen alásülyesztő műveletek figyelmét kikerülték volna, de a mennyiben ugy látszik, legalább azt mutatja itt a költségvetésnél érvényesített intentio és conceptio, hogy a tariffára nézve semmi súlyt sem méltóztatik fektetni és nem veszi figyelembe azt, hogy még TurnuSzeverin és Gyurgyevóig hogy ha rakodik a gőzhajó-társaság, akkor 25% rafactiát ad, Gyurgyevón Galaezon alulról pedig ingyen szállít s a mikor ugyanazon messzeségért, pl. Karlovictól Budapestig 46 kr. vitelbért követel, mig Budapesttől az exportért 56 krt, lehetetlen, hogy ezt a t. minister ur tudja, hogy ily állapotot tűr, ily állapot ellenében az ország souverain hatalmával és jogaival nem él, hanem mindezek figyelmét elkerülvén, egyszerűen felmutatja azt, hogy ide tettem egy igazgatót, ide egy ministeri tanácsost stb.; ez oly valami, a mi akkor, midőn a tudomány átgondoltságával Európa piaczaira veti magát oly nagy ország, mint Oroszország és látjuk, hogy Európa piaczain megjelen Amerika, India, és ellenünk, úgyszólván, havonkint változó tariffával csak arra igyekeznek, hogy minél olcsóbban állják a