Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-289

£g 281>", országos ülés január 17. 1884. hetetlen felmutatni; különben megengedem, hogy lesznek az országnak egyes vidékei, melyeken a létszámot valamivel szaporítani kell, de azt kiszem, helyesen járok el, ha azt csak fokozatosan és a szükség által indokoltan teszem s nem kívánom az államkincstárt egyszerre nagyobb költséggel terhelni. A mi a fizetéseket i'leti, igaz, hogy Ausztriában sokkal jobban vannak díjazva, de ha a mi csendőrségünk díjazását oda emelnők, nem tudom, j ól számítok e, sokat nem mondok, 4—500,000 forinttal, de bizonynyal még sokkal többel kellene a kölségvetést terhelni. Ha a csendőrség megfelel hivatásának, még ezen emelést is meg fogja érdemelni. Én szívesen rajta leszek, hogy az megadassák, de ekkor arra kérem a képviselő urat, szíveskedjék majd ez irányban teendő javaslatomat megszavazni. Elnök: Észrevétel különben a rovat ellen nem tétetvén, az összeg 2.619,716 forinttal megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 12. rovat. Tolonczkiadások 50,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsiinszky Mihály jegyző (olvassa) .• í 3. rovat. Életmentesítési díjak 800 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- 14. rovat. Hivatalos lap költsége 9000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (oZwssa): 15. rovat. Országos törvények és rendeletek tárának költségei 22,400 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 16. rovat. A budapesti önkéntes tűzoltó-egylet segélyezésére 5000 frt. Rakovszky István jegyzőf T. ház! A bizottság ezúttal is arra kéri a t. házat, méltóztassék az összeg megszavazása mellett kimondani és fentartani azon, a múlt években is mindig fentartott feltételt, hogy ezen segélyezés fejében a budapesti önkéntes tűzoltó-egylet öt egyént tartozik kiképezni, kiket megyék vagy városok küldenek e czélból Budapestre. Elnök: Ezen feltétellel a rovat megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- i 7. rovat. A fővárosi rendőrség általánya 678,204 frt. Pázmándy Dénes: T. ház! A t. minísterelnök nr méltóztatott azzal végezni előbbeni felszólalásomra adott válaszát, hogy szavazzak meg külön adót a csend őrségre és ő akkor emelni fogja a csendőrök fizetését. Én nagyon szeretném, ha nálunk is angol szokás szerint az adókönyvekbe ki volna téve, hogy a fizetett adó hova fordittatik, mert tudom, hogy Angliában soha sem volt panasz péld. a rendőrségi vagy a szegénységi adó ellen. A t. ministerelnök ur kormányzata alatt óriási adóemelés történt. Méltóztatott volna például külön kivetni a boszniai adót. Ha így tettek volna kezdettől fogva, azt hiszem az ellenzék is szívesen megszavazta volna a rendőri adót. Hanem az volt a baj, hogy óriási adók vetettek ki nem bel, nem culturális czélokra, hanem nagyhatalmi, az országon kívüli kiadásokra. (Élénk helyeslés oalfelol.) A mi ezen rovatot illeti, én nem akarom a fővárosi rendőrség bajait azzal szaporítani, hogy kritika alá vegyem, mert sohasem találtam még senkit, ki védelmére kelt volna. Azt mondom, hogy kritikán alóli intézmény. Nem is taglalom, hanem csak kimondom, mint kimondottam évekkel ezelőtt, mikor az új berendezés volt és egy óriási törvényt is keresztül vittek, hogy sem a t. ministerelnök urnak, sem az alatta való közegeknek fogalmuk sincs egy fővárosi helyes rendőrségről, ők azt hatalmi eszköznek tekintik, nem a rendszeres eljárást követik, nem a rendőrség beléletébe hatolnak, melynek főczélja az, hogy a közbiztonság, a rend és fegyelem fentartassék. T. ház, a panaszok folyton nőnek s a költségvetésben látunk emelkedéseket s látjuk, hogy a mi a bureocraticus eljárást illeti, arra nézve párja nincs a mi rendőrségünknek. Méltóztattak szervezni egy bejelentési hivatalt, mely 23,000 és annyi frtba kerül, de a bejelentés olyan alapra van fektetve mint Chinában. Minden rendőrség elhagyta már azt a bejelentést, mely abban áll, hogy a lakó tartozik oda menni és bejelenteni, hogy hozzá valaki megérkezett. Minden szállodában azasystem, hogy a rendőrség megy oda és helyben ellenőrzi a megérkezetteket és eltávozottakat, mert ott, hol egy régi kávéházban ül 40—50 hivatalnok és folyton rubrikázza a megérkezetteket és eltávozottakat és hol a rendőrséghez naponkint 5000 bejelentést hoznak, a rendőrség nem bírja magát tájékozni és nem képes ellenőrizni épen azokat, a kiknek megérkezése és elmenetele reá nézve érdekkel bir. Nem tudom, hogy van e valaki a fővárosban, a ki megközelítőleg is ki volna elégítve a fővárosi rendőrség működésével, de én, a ki ez ügyben felszólaltam, mindig azt a választ nyertem a belügyminister úrtól, hogy hiszen más városban is lopnak, rabolnak és gyilkolnak. Igen, de kik teszik ezt? A rendőrség a szakszerű tolvajokat kiirtani soha sem lesz képes és ezért erre nem is adja magát, hanem szorítkozik arra és ez a preventív rendőrség dolga, hogy megvonja az alkalmi gonosztevőktől és tolvajoktól az alkalmat. Én azonban mondhatom, hogy Budapest valóságos pepineriája a tolvajoknak és rablóknak. Itt a becsületes vidéki emberek, a kik feljönnek, romlanak el. Azonban azt én sem kívánom, hogy a rendőrség javítsa meg pl. Somoskeőyt. Az ide jövő falusi ember látván azon óriási tivornyát, a mely itt van, látván azon szerencsejátékokat, a melyek mindenütt széltében