Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

40 28S. orssigos ülés január 16. 1SS4. Ugron Ákos." És a mely Deákpártnak egy tekintélyes tagja, a ki abban a pártban döntő szerepet vitt, at. pénzügyminister most is a t. ministerelnök oldala mellett ül. Hát én azt az állítást, hogy nem ő, hanem a Deákpárt csinálta ezen törvényeket, megkísérlem a valódi értékére leszállítani. Ha valaki mindenféle pártszinezet nélkül egész tárgyilagosan veszi figyelemre a horvátországi viszonyokat, az ottani parlamentáris állapotokat, a következőkben kell hogy találja azoknak alapját és okát: először a folytonos adófelemelésekben, mely Horvátországra is vonatkozik, ez szolgált a Starcsevics-pártnak indokul, hogy oly skandalumokat követtek el, minők hallatlanok a parlament történetében. Ott van a czűner-kérdés. A nélkül, hogy a t. kormány kikutatta volna az ottani hangulatot, egy éjjel feltette a horvát ezíinert és azután nagy szépen levétette. Ott van továbbá Bosznia occupatiója, melynek folytán a horvát túlzóknak pártja roppant mérvben szaporodott s a melylyel I\ agy-Horvátország eszméjét felköltötték. 1S48 előtt ők Krajnát, Istriát, Karinthiát akarták magukhoz csatolni és abból egy nagy délszláv országot alapítani, most Boszniát és Herczegovinát akarják hozzá csatolni. Hibáztak Bosznia occupatiójával, hibáztak avval, hogy az unionista pártot annak idejében félredobták s még ma is a t. kormány, daczára annak, hogy módjában lenne az egyedüli pártot felébreszteni, mely Magyarország iránt igazán érez, t. i. Ranch báró és az unionisták pártját, még ma is inkább próbát tesz, részint katonákkal, részint ott nem kedvelt egyénekkel. (Felkiáltás a szélsőbal felöl: Fiume!) A t. szomszéd oldalon említik Fiumét. Hát ezt már nem a Deákpárt tette, hanem a t. ministerelnök úr, hogy a Határőrvidékkel egyesítette, még azt sem vitte ki az ország részére, hogy Fiume, melynek Magyarországhoz tartozósága törvényileg ki van mondva, az országhoz csatoltassék végleg, hanem függő kérdés marad. Regnicolaris bizottságot küldtek ki és ime ott van a regnicolaris bizottságnak jelentése, mely többek közt azt mondja, hogy Fiumét követeljük magunknak és tiltakozunk az ellen, hogy a magyar kormány és közegei által Horvát-, Slavon- és Dalmátország befolyása nélkül kormányoztassák. Itt vagyunk ezen az állapotban; tehát a ministerelnök úr tette ezt is, nem az a régi Deákpárt, a melynek ön örökségébe jutott és a melynek minden rósz intézkedéseit, ha önökben komoly és határozott elvek vannak, ezt megváltoz tathatták volna 8 év alatt. Nem a Deákpárt az oka, hogy ott oly állapotok vannak, hanem önök az oka, az előbb elmondott indokok, azok voltak alapja a zavarnak és az ottani állapotok meg fogják győzni a ministerelnök urat arról, hogy elérkezett a tett ideje s remélem nem fogják tűrni azon skandalumokat, melyek hallatlanok az európai parlamentek történetében. Nem fogadom el a belügyministeri költségvetést a tárgyalás alapjául. (Helyeslés halfelöl.) Simonyi Iván: T. ház! Nem olyan nagy hangon fogom kezdeni szegény felszólalásomat, mint előttem szólott Ugron Ákos képviselő ur, nem már azért sem, mert részemről nem követem azon utat, melyen az ellenzék rendesen jár, ha támadást intéz a kormány ellen vagy annak egyes férfiai ellen. Én természetesen neki ellent mondani nem fogok, ha támadást intéz a t. ministerelnök ur és jelesen a napirenden levő tárgy folytán a belügyminister ellen, de bátor vagyok megjegyezni, hogy azon rendszert kellene tulaj donképen támadni, a melyet ő véd, a melylyel magát azonosítja. Mert igaz, amint az előttem szólott t. képviselő úr mondta, hogy nem a t. ministerelnök úr alkotta azon törvényeket, sőt szereti azokat mintegy a Deákpártnak terhére róni, de épen ugy igazság az is, hogy ő nemcsak a közösügyes álláspontot, de épen ugy magát a tárgyalás alatt levő belügyi politikát körömszakadtig védi. Csakhogy az előttem szólott t. képviselőtársam és az ellenzék nagy része elfelejti, hogy ezen belügyi politikának, ezen Deákpárti, hogy úgy mondjam hagyománynak vannak az ellenzéki padokon igen készséges hevesvérű pártolói. Igaz, hogy a ház tegnapelőtti ülésén egy furcsa, elismerem, a mint az előttem szólott t. képviselő úr mondta, botrányos jelenetnek voltunk tanúi. Miután ő ecsetelte, elegendő ha rámutatok, hogy valóban feltűnő jelenség, ha egy országnak háztartása másfél óra alatt letárgyaltatik, ha egy fontos ügy a parlamentben, a mely fölött ha nem is épen dönteni, de világot vetni szükséges a tekintetben, hogy vájjon követtessék-e az eddigi rendszer, vagy azzal szakítva, más rendszerre térjünk át; valóban feltűnő jelenség, ha erre nézve senki sem vállalkozik a kormány álláspontját védeni. (Egy hang jobhfelől: Az előadó úr védte!) Igen röviden védte, igen könnyen vette e feladatát. És azt hiszem, hogy ez nem mentené föl a közbeszólott t. képviselő urat, hogy az ő fiatal erejét és tudományát arra szentelje, hogy azon politikát, melyet a házban oly sokan, a házon kivtil pedig még többen elleneznek, hogy azt védelmezze. Ha a t. ház emlékezni méltóztatik utolsó felszólalásomra, a mikor elismerem, a vita hevében rögtönözve, egy kicsit határozott szót használtam, a melyért a t. elnök ur rendre utasított; ha tehát emlékeznek, azon jelenség, hogy másfél órán át letárgyaltatott a háztartás és azzal összeköttetésben levő fontos elvi kérdések, akkor talán kegyes lesz a t. ház elismerni, hogy az akkor általában használt szó — melyet ismételni nem akarok — mégis némileg helyén volt, hogy én legalább közel jártam az igazsághoz. Igaz, hogy a mint Ugron képviselő ur mondta, ezen hamarjában elvégzett vita miatt lázadás az országban nem támadt; de bármennyire tiszteljük is az ország házát, el fog-