Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

288. országos ttlés jarniár 16 1884 41 juk ismerni, hogy e közöny nem annyira a túlságos bizalomnak, mint inkább annak a jele, hogy az ország, nem akarom mondani ezen országgyűléstől, hanem, hogy általában jelen parlamentáris rendszerünktől nem sokat vár. Mindazonáltal t. ház, ugy látszik, van egy kérdés, mely hátai masabb ennél a közönynél,, a mely még azokon is erőt vesz, a kik különben nagyon tartózkodtak abba belemenni. Hiszen az a két képviselő, a ki általában érdemesnek tartotta hozzászólni, Gruber és Mocsáry képviselő urak, beszédjüknek azon részével keltettek legnagyobb figyelmet, mely az antisemitismusról szólott. Gruber képviselő ur, a kinek beszédét nem csak én, de mások is nagy figyelemmel hallgatták, sok érdekeset mondott és ugy látszik, ürügyet keresett — legalább azt a benyomást tette rám —• hogy miért nem küzd ő nyíltan velünk egy táborban azon elvekért, a melyeket titokban annyian magukénak vallanak. (Derültség.) Mocsáry képviselő ur a bátorság bizonyos nemével, melyet én nem habozom elismerni, egyenesen oda dobta a keztytít az egész antisemitismusnak és azzal vádolt minket, hogy mi a nép figyelmét eltereljük a fődologról, a legfőbb és legfontosabb dologról: Magyarország önállóságáról. Azzal vádolt továbbá, hogy mi, mint a rósz kuruzslók, csak a symptomákkal foglalkozunk, csak azokat akarjuk gyógyítani. Bármennyire igénytelen volt is eddig az én politikai működésem, talán tudja a t. ház, hogy én épen a belügyekkel 15 év óta foglalkozom, ugy itt a parlamentben, mint azonkívül. Daczára tehát, hogy én azon szeretetreméltó eljárás után is, melyben a pártkör részéről szerencséltettem, küzdök azon zászló alatt, mely alatt eddig küzdöttem, mindamellett foglalkozván a belügyi kérdésekkel is, meg fogják engedni, hogy én egy pár rövid megjegyzést tegyek a mi belügyi politikánkra s evvel mintegy összefüggésben megadjam a feleletet Mocsárynak is, mint a pártkör elnökének, támadásaira. Mindnyájunk figyelmét megérdemli azon két tag felszólalása talán azért is, mert a mint Ugron Ákos felhozta volt és a mint a lapok emlegették, a kormány tárgyalásokat folytatott ellenzéki férfiakkal, mi arra mutat, hogy van bizonyos vegytani rokonság a t. ministerelnök ur elvei és rendszere s igen sok ellenzéki kiváló képviselő urnak elvei és rendszere között, mintha máris egy titkos aliance volna köztük. De ezt csak bevezetésül mondtam s leszek bátor ezen alianceal beszédem folyamán még bővebben foglalkozni. (Ralijuk!) Meglehet, hogy Mocsáry képviselő ur szintén csak az eszmék associatiőja folytán nem hagyhatta el, hogy ez alkalommal egy roppant hangzatos és éles támadást ne intézzen a főrendi ház ellen, azt mondván, hogy az először is a clericális szövetkezetek dia KÉPVH. NAPLÓ. 1881— 84. XIV. KÖTET, dala és másodszor, hogy ezen nemzet, mely az 1848-ik évi dicső harczokat vívta, most tanuja volt annak, hogy a szabadelyűség zászlója a főrendi házban porba tiportatott., Ámbár nem vagyok oly fiatal ember, mint Ugron Ákos barátom, (Derültség) annak daczára, hogy szerény közkatonájának tartom magamat a t. háznak, de legyen szabad egész tisztelettel azon kérdést intézni Mocsáry képviselőhöz és szűkebb elvtársaihoz, (Derültség) közelebbi elvtársaihoz, vájjon t. uraim, valóban önök-e megőrzői a 48-as eszméknek, vájjon önök valóban mondhatják-e, hogy a 48-as eszméknek hű őrzői, folytatói ? Ne vegyék rósz néven, ha én ezen feltevést, ha talán ellenszenvet szülne, bátor vagyok a leghatározottabban tagadásba venni. Engedjék meg, hogy egész tisztelettel in medias res egy pár közel fekvő példát hozzak fel. Tudja az egész haza, csaknem a gyermek az iskolában is, hogy a volt privilegizált osztály minden tagja személyes sérthetetlenséget élvezett, sőt nem szükséges hosszasan bizonyítani, hogy a személyes sérthetetlenség egyik básisa minden alkotmánynak. Ha ezen elv nem vív ki magának elismerést, mondhatni, hogy az alkotmány csak a papíron van. Corollariuma e személyes sérthetetlenségnek a vagyon, a lakház sérthetetlensége, továbbá a szabad gyülekezési, a szabad szólási jog. Ezek a jogok voltak, melyeket megtámadni régi időben egy kormány sem merészelt. Más most t. uraim, a 48-as eszmék egyik legelső logicai következése az, hogy a mit a privilegizált osztály élvezett, az most tulajdona legyen az ország minden egyes polgárának, (Egy hang a szélső haloldalon: Elfogadjuk!) a mit az arany bulla a privilegizált osztálynak adott rangkülönbség nélkül, azt élvezze mindenki. És mit látunk ? Magyarországban körülbelül 50 százalék azok száma, kik vizsgálati fogsággal bélyegeztettek és kiket bizonyíték hiányából, mert ártatlanságuk kiviláglik, kénytelenek voltak szabadlábra helyezni. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy Magyarországon igen sok dolog marad büntetlenül, a mi más országban polgári halált, szigorú büntetést A^on maga után, ez is bizonyítja, hogy könnyedén veszszük a szent fogalmat, hogy az állampolgár személye szent és sérthetetlen legyen. Nézetemet Beksics Gusztáv jó kormánypárti embernek összeállításából merítettem. Épen az újabb aera alatt fordult elő, hogy a személyes szabadság a legflagransabb módon meg lett sértve; történtek ezek önkénykedő szolgabirák, városi kapitányok, policiális hatóságok által. Az egész tolonczolási ügy a policiális önkénynek tág tért nyújt, sőt lehet mondani, hogy nálunk, kik oly büszkén hivatkozunk alkotmányunkra, kik annyiszor szánkon hordjuk a szabadság, szabadelvüség szavakat, a dolog egy cseppet sem jobb, mint Bécsben, mely tudvalevőleg 6