Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

288. országos Ülés január 16. 1884. '• javultak, sőt rosszabbultak. Itt vannak a fővárosi rendőrségi viszonyok, a közbiztonsági állapotok. Az ember az utczán éji 12 óra után valóban nem mer járni. (Élénk derű tség jóbbfelöl.) Itt van a főpostának kirablása, jobban mondva meglopatása; még e perezig a rendőrség nem tudott nyomára jutni. Itt vannak és nevessenek erre, a dunántúli állapotok, Magyarországnak közgazdasági, földinivelési és általában intellectuális tekintetben legműveltebb részében, a dunántúli megyékben, Vasmegyében, Zalamegyében és Zemplénmegyében, (Élénk derültség. Felkiáltások jobbról: Zemplén is túl a Dunán van? Derültség.) Vas-, Zala- és Veszprémmegyékben akartam mondani, mindenkinek, még a ministerelnök urnak a nyelve is megbotlik néha, nemesiik az enyém, (Derültség) az állapotok olyanok, hogy vagyon- és személybiztonság nem létezik. Ott vannak a statáriumok. Emlékezetem szerint Magyarországon nem volt egyszerre ennyi megyében statárium hirdetve, mint most. A közigazgatás valóságos átka a körjegyzői intézmény behozatala. A körjegyzők, a mint méltóztatnak tudni, meg vannak választva örök időkre. Ezek a megyében az állapotokat uralják, megválasztatják magukat bizottsági tagoknak s ez által oly érdekcsoportozatot szereznek, hogy ellenük küzdeni nem lehet, (ügy van-! a szélső balon.) A inig az incompatibilitás ki nem mondatik arra nézve, hogy bizottsági tagok nem lehetnek, addig a megyékben jó közigazgatásra szert tenni nem, vagy alig lehet. (ügy van! la szélső balon.) Ez az intézmény növeli a községekben a pótadót, ugy hogy némely községekben 40—50 százalékra emelkedik a pótadó. T. ház! A főispáni állások ez idő szerint nagyjában nem egyebek, mint egyszerű sine curák, melyek által a kormány egyes családok támogatását nyeri meg. Sok helyt a főispánok csak akkor mennek székhelyükre, mikor szavazni, korteskedni kell, (Ugy van! a szélső balon) és azt hiszem, hogy a kormánypárt, illetőleg a kormány, midőn a főrendi ház átalakításáról szóló törvényjavaslatot benyújtja, el fog követni mindent, hogy a főispánok a főrendiházban helyet ne foglaljanak, mert a kormány a közigazgatás menetére, a nélkül, hogy a főispánok a székhelyen ne legyenek, az administratióra fel nem ügyelhet, befolyást nem gyakorolhat. T. ház! A most lezajlott megyei választásokról is kénytelen vagyok megemlékezni. (Halljuk !) Örömmel tapasztaltuk azt, hogy csaknem minden megyében a municipális önkormányzat fentartására a szükséges elem meg van s nem lesz a házban senki, a ki tagadhatná, hogy a tisztviselőkre nézve a stabilitás elve a választásokkor ne respectáltatott volna. Alig volt arra eset, hogy valaki az illető állásra alkalmas egyén a megyékben mellőztetett volna. Nem ez az, a mi engem arra ingerel t. ház, hogy figyelmemet e körülményre is kiterjesszem, hanem különösen azon körülmény, a mely Erdélyben az egyes megyei tisztújitásoknál előfordul, Kolozs-, Hunyad- és Fogarasmegyében a főispánok az úgynevezett ellenzéki alispánjelöltekkel szemben az oláhokkal, vagyis a nemzetiségekkel szövetkeztek. És ha a ministerelnök ur ezt kétségbe vonná, méltóztassék elolvasni, hogy Hunyadmegyéhen kik szavaztak a főispáni és a kormánypárti képvilők által ajánlott jelöltek mellett. Azt fogja minesetre tapasztalni, hogy 50-nél több oláh bizottsági tag szavazott azokra és hogy az történt, hogy ezen nemzetiségi egyének, vagy ha ugy tetszik, romónok compaet egészként, pártként léptek fel, hogy a főispánnal alkudoztak egyes állásokra, hogy ezek respectálták követeléseiket és hogy igy több állást, a melyet azelőtt magyarok bírtak, románokkal töltöttek be. Ezen főispánok, de mások is elkövetik mindent, hogy a megyei önkormányzati szellemet kioltsák. Több megyében, mint Kolozsban az állásoknak csaknem kétharmadára egy egyént jelöltek ki és ha valaki ez ellen felszólalt, pedig voltak alkalmas egyének, azt a legudvariatlanabb módon utasították vissza. Jelenlegi közigazgatási szervezetünkben t. ház, a legnagyobb teher a városra nehezedik. (Hattju'J Halljuk!) A városok, daczára annak, hogy nem részesülnek a ministerium részéről segélyben és hogy önmaguk viselik az önkormányzati költséget, napról napra terheltetnek oly költségekkel, a melyek szorosan véve az állami administratió által lennének fedezendők. így péld. az állami adó kezelése, a bagatell bíráskodás, a katonaügy, a beszállásolás stb. mind oly teendők, a melyek az állami feladatokkal járó administratió körébe vágnak és a melyek óriási terheket rónak. a városokra. És ha a kormány azt igy folytatja, a városok tönkre fognak menni, mert ma már alig van város, a melynek jelentékenyebb terhe nem volna. Midőn ezekben a közigazgatásra vonatkozó nézetemet előadtam volna, engedje meg a t. ház, hogy a ministerelnök urnak Ernuszt képviselő úrral szemben tegnap a horvát viszonyokra tett megjegyzéseire válaszolhassak. (Halljuk! Halljuk!) Nem egyszer volt tapasztalható, hogy a kellemetlen dolgok vagy viszonyok keletkezési okát a ministerelnök ur a volt Deákpártban kereste. Most is azt mondta, hogy azon törvényeket nem én alkottam, pedig nyolez év óta kormányoz és akárhányszor megváltoztathatta volna azokat, hanem alkotta a Deákpárt, melyek örökségébe 1875-ben kerülő utakon jutott be. Csanády Sándor (Msbeszól): Becsempész, kedett, (Derültség.)