Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-288

3g 288. országos ülés január 16. !S84. Rakovszky István előadó: T. képviselőház! Mielőtt a belügyrainisterium költségvetését méltóztatnának tárgyalás alá venni, legyen nekem megengedve kötelességemhez képest azt röviden pénzügyi szempontból ismertetni. A beliigyministerium költségvetése az 1884. évre összesen 10.708,493 frtnyi kiadást tüntet elő, az összes hevételek ellenben 801,713 frttal vannak előirányozva. A kiadások eszerint 794,527 frttal nagyobbak, mint a múlt évi előirányzatban voltak; viszont a bevétel emelkedik 5,651 frttal és igy egészben a mérleg 788,876 frtnyi költségemelkedést tün tet ki. E költségemelkedésnek legfőbb tényezői részint oly intézkedések, a melyek törvényen alapulnak és a melyeket törvényes rendelkezések tettek szükségesekké, ilyenek az 1881:111. t.-cz. következtében, az országos csendőrség kiadásai és nevezetesen az V. és VI. kerületnek végleges felállítása és szervezése, valamint a megyék háztartásáról szóló 1883 : XV. t.-cz. értelmében a megyék javadalmazása, mely szintén nagyobb összegeket igényel mint a múlt években; részint pedig más oldalról előidézik ezen költségemelkedést oly intézkedések, a melyek elutasíthatlan követelmények és a melyeknek nagy része már régóta érzett közóhajnak felel meg; ilyenek: a fővárosi rendőrség javítása, a betegápolási és tébolydai költségek emelkedése, valamint egyes állami és kórházi épületeken történt építkezések és javítások. A pénzügyi bizottság mindezeket behatóan tárgyalta, átvizsgálta s azokat a jelzett okoknál fogva, minthogy részint törvényes intézkedéseken alapulnak, részint pedig elutasíthatlan követelményeknek következményei, nem ellenezhette, miért is a költségvetést előterjesztett jelentésében a t. háznak elfogadásra ajánlja. A részletes felvilágosításokat, hogyha egyes tételeknél kívántatnék, természetesen kötelességem lesz megadni. Most egyelőre nem akarom a t. ház türelmét igénybe venni, hanem csuk arra tartom még kötelességemnek a t. ház becses figyelmét felhívni, hogy a pénzügyi bizottság jelentésével kapcsolatosan beterjesztette a ház elé azon kimutatást, melyet a belügyminister ur többször ismételt óhajoknak megfelelően a bizottság elé terjesztett s a mely a magyarországi községeknek községi pótadójáról szól s törvényhatóságonként tünteti ki ezen pótadó nagyságát s illetőleg a községek számarányát s azon százalékot, a melylyel a községek pótadóval megterhelve vannak. A felolvasott első tételre nézve pedig, a mely a központi igazgatás és földtehermentesítési alapigazgatóság költségeit tartalmazza, kérem a bizottság nevében a t. házat, hogy a személyi és dologi járandóságokat együttesen, vagyis az összeget átalánykép méltóztassék megszavazni. (Helyeslés és tetssés a jobboldalon.) Ugron Ákos: T. ház! Azon általános meglepetéssel szemben, melyben az ellenzék az általános vita alkalmával részesült, midőn sem a kormány nem tartotta helyesnek és alkalmasnak az ezen oldalról fölmerült s különösen a t. belügyministermmhoz intézett kérdésekre válaszolni, s midőn a t. kormánypártnak feliratkozott szónokai egyszerre mint egy intésre visszavonultak a küzdtérrol, hogy igy fejezem ki magamat: azon kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy azt, a mit az általános vita. alkalmával szándékoztunk elmondani, az egyes tárczák költségvetésénél vagyunk kénytelenek előadni. Különben t. ház, kétségtelen az, hogy az országban az apathia általános s az apathiának kinyomata a házon is látszik (Ugy van! baljdöl) és ez apathiának oka azon érdekcsoportozatok szövetkezete, a melylyel szemben itt állunk, (ügy van! a szélső baloldalon, mozgás a jobboldalon.) Nem csodálkozom t. ház azon, hogy a t. belügyminister ur, szemben azon komoly kérdéssel, a melyre nézetem szerint azonnal kötelessége lett volna válaszolni, a melyet Mocsáry t. képviselőtársain intézett hozzá, vonatkozva Falk Miksa képviselő urnak a keszthelyi választó-kerületben tartott beszédének azon részére, a melyben különösen a belügyminister urnak közigazgatási politikájáról szólt, mondom, nem csodálkozom azon, hogy a t. belügyminister ur nem tartotta időszerűnek vagy alkalmasnak arra válaszolni; mert az az előtt egy pár nappal történtek oly idegessé tették a t. belügyminister urat, hogy ugy látszik, nem volt annyi ideje, hogy a képviselőházban a beszédeket meghallgassa. Ezen egy pár órát ugy látszik, arra kellett használni, hogy az ellenzék egy pár tekintélyes férfiával megbeszélje a helyzet súlyos voltát és esetleg erőt merítsen azoknak támogatásából. Én, t. ház, igaz, hogy fiatal ember vagyok, (Derültség jobbfelöl) de egyetlen egy országnak parlamenti viszonyaiban sem tapasztaltam azt, hogy akkor, mikor a ministerelnök feje felett a fellegek a legnagyobb mértékben összeesoportosultak, az ellenzékhez forduljon segítség végett. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Óh.' Óh!) A t. túloldal ok nélkül „Ohó

a-gat, vagyaho gat, az engem a legkevésbbé fog zavarba hozni. Constatálom azt a tényt, hogy itt a parlamentben és az országban a viszonyok annyira ziláltak, hogy kénytelen az ország a főrendiházhoz folyamodni, hogy e kormánynak az országra nézve vészthozó működésétől megszabaduljon és ma tényleg az alkotmányos állapotoknak oly megfordított helyzete van, hogy parlamentaris életünknek súlypontja nem itt e házban, hanem a felső házban van. (Ugy van! a ssélsöbalol dalon. Derütség a jobból'dalon.) T. báz, a belügyminister urnak 8 évi kormányzása után is a belügyi állapotok absolutenem