Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-302

302. országos ül * szó sem volt; hiszen tudvalevő, hogy a kormánypárt körében számosan ellenezték ezen változtatást, de ő insistált mellette és ennek felytán itt a házban az ellenzés nem is nyilatkozott. Én már akkor, mikor ezen ügy előfordult, előre vetett árnyékát láttam annak, a mi bekövetkezett és most azt hiszem, kétségtelenül látszik az, hogy aministerelnök ur határozati javaslata második részének behozatalával nem ezéloz mást, mint azt, hogy a magas klérus ellenségeskedését kiengesztelje és hathatós támogatását a maga részére megnyerje. Ez volt az egyik. De megemlítendő még egy másik körülmény is. Tudvalevőleg másfél évtized óta., valahányszor sürgettük az általánosan kötelező polgári házasság behozatalát, mindig az vettetett ellenébe, hogy lehetetlen, mert a korona akarata, mint vis major áll azzal szemben. Hát sajnos dolog, hogy nálunk létezik még egy ilyen vis major, mely a nemzeti akaratnak érvényülése ellenébe áthághatatlan akadályokat gördít. Nagyon igaza volt Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak, midőn az utolsó ülésben azt monda, hogy nemzeti intézményeink a nemzeti befolyás érvényesítésére hiányosak. Azt hiszem t. képviselőtársam, nem fogja rósz néven venni, hogy ezen mondását magamnak különösen megjegyezzem. Tény az, hogy mindenkor ama bizonyos vismajorra történt a hivatkozás; és ha ez igy áll, akkor igen könnyen föl lehet tenni, hogy a ministerelnök ur a koronának is kedves dolgot vélt cselekedni akkor, midim azon elvi fentartását, mely a ház határozatában foglaltatik és melyben a nemzet mindenkor állást foglal ama vismajor ellenében, most, miután res posterior derogat anteriori, az élők sorából is kitöröltetni készül. Én, t. ház, ekként fogom fel a ministerelnök ur határozati javaslata második részének genesisét és miután ekként fogom fel, ezekből combinálva, részemről megvallom, némileg máskép gondolom a primás és a tárnokmester Bécsbe hivatásának sokszor feszegetett históriáját, (Halljuk! Halljuk! a szélső 'baloldalon) mint az más oldalról történt. Én ugyanis meg vagyok győződve, hogy ott afféle tragicus dolgok, mint „ad audiendum verbum regium eitálás, megfeddés stb. nem történt és nem is vádolom a ministerelnök urat azzal, hogy ő oly dolgot cselekedett volna ez alkalommal, a mi a modern alkotmányossággal összeütköznék. Én teljesen hitelt adok a t. ministerelnök urnak, midőn azt nyilatkoztatá ki, hogy ott a múltban való ténykedésért, megfeddésről szó sem volt; de ha ezt megengedem, akkor azt hiszem, hogy a ministerelnök ur t. párthiveinek nincs oka oly túlságos nagynak képzelni a t. ministerelnök ur hatalmi állását; mert én ugy látom, bármit mondott is ő arról, hogy ott ad audiendum verbum regium és megfeddés nem fordult elő, igen udvarias, szép 5s február 4. 1884. 34,9 dolgok voltak ott ama nagy méltóságokhoz adressálva. Én meg vagyok győződve, hogy ebből az ő párthívei semmit sem hisznek; tekintve a ragaszkodásnak azon nagy felbuzdulását, melynek tanúi voltunk, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az ő vesérök csakugyan oly hatalmas ember, a ki képes ad audiendum verbum küldeni még oly hatalmas embereket is.mint az ország primása és a tárnokmester. Én megvallom, sokkal kedélyesebbnek képzelem azon dolgokat, a mik ez alkalommal Bécsben történtek. (Halljuk!) Miután a t. ministerelnök ur kieszelte magának a kibékülés taeticáját, felment Bécsbe s a további üzenetváltás ügyét és ráadásul a ház elé terjesztett annyiszor emlegetett határozati javaslatát is letette a trón zsámolya elé. Akkor aztán felhívták Bécsbe a prímást és társát a tárnokmestert s azt mondták nekik: „Lássák önök, jó ember ez a Tisza, ha mindjárt kálvinista is. (Derültség.) íme, ő ezennel felajánlja nemcsak azt, hogy nem fog a főrendeknek új üzenetváltással alkalmatlankodni, de önkényt felajánlja még azt is, hogy a kötelező polgári házasságnak még azon elvi fentartását is ki fogja törülni az élők sorából. Ezt elfogadhatják eininentiád s eddig tapasztalt támogatásába ajánlom azt a ministerelnököt, a kinél jobbat a maga számára lámpával keresve sem találhat." Azt hiszem, ekkép folytak le Bécsben a dolgok, inkább kibékítés és közbenjárás volt az és nem valami dörgedelmes fejedelmi szigor kifejtése, mint némelyek és a lapok is mondani jónak látták. A ministerelnök ur pedig már most minden áron, minden nagyobb és kisebb hatalom irányában teljesen fedezve, minden kellékekkel felszerelve nézhet a választások elé. Tudvalevő dolog t. ház, hogy' a hazai zsidóság — alig lehet ugyan jól érteni, hogy voltakép miért — határozottan ambitionálta, sürgette ama polgári házasságról szóló törvényjavaslatnak a behozatalát. Most már a ministerelnök ur a hazai zsidó pénzhatalmat lekötelezte magának e törvényjavaslat behozatalával, a főrendi ellenzéket pedig lekötelezi magának ugyanazon törvényjavaslatnak a napirendről való levételével és különösen még azzal, hogy ráadásul még az elvi fentartását is a kötelező polgári házasságnak feladja; a bizalmat megerősíti az által, hogy a korona ismét láthatja, liogy első tanácsosa mily békeszerető, mily coneiliáns természetű ember és mily ügyes az expedienseknek, utaknak, módoknak feltalálásában. (Ugy van ! a szélső balon.) Én azonban t. ház, ragaszkodom ahhoz, miután a házszabályoknál fogva ez alkalommal többet kívánni nem lehet, hogy a ház határozata továbbra is fenmaradjon, én részemről nem járulhatok azon tacticához, azon practicákhoz, melyeket a ministerelnök ur ez alkalommal is követ és azért a