Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-302
• 350 '^' orszi *gos Uéä határozati javaslat második részét el nem fogad- | hatom. Egyszersmind kijelentem, hogy azon esetben, ha a határozati javaslat mindkét része egyszerre kerülne szavazás alá, én mind a kettő ellen fogok szavazni, mert igaz ugyan, hogy annak első része ellen nincs kifogásom, de az, hogy megteszi-e ezen törvényjavaslat még egyszer a képviselőház és a múzeum közti utat, utóvégre sem valami nagyfontosságú dolog; ellenben az, hogy fenmaradjon a háznak határozati javaslata a kötelező polgári házasság iránti utasításra nézve, most már fontosságában növekedett. Egy szavam van még t. ház, (Halljuk! a szélső baloldalon) azon t. képviselő urakhoz, kik a legutóbbi ülésben jónak látták ide a ház elé hozni bizonyos dolgokat, melyek ide egyáltalán nem tartoznak és melyeknek idehozatala határozottan imparlamentáris. Foglalkoztak többen a ház egyik pártjának belső dolgaival, foglalkoztak egy nyilatkozattal, mely ezen párt részéről nem rég a választókhoz kibocsáttatott. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Nevezetesen Istóczy Győző t. képviselő ur keményen megfenyegetett bennünket, a függetlenségi pártnak tagjait, erős anathemát sújtott ellenünk azért, miért nem vagyunk mi antisemiták; különösen e pártnak volna kötelessége, úgymond, antisemitának lenni s hogy azt nem teszi, az az ő részéről menthetetlen hiba. Hogy miért kötelességünk az nekünk, hogy miért menti fel e kötelezettség alól a t. képviselő ur saját közösügyes elvtársait, ezt megmagyarázni nem méltóztatott, ennélfogva én e felett a thema felett további vitatkozásba bocsátkozni képes nem vagyok, ügy Istóczy képviselő ur, mint Pulszky t. képviselőtársam is, kire nézve egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy ő sokkal parlamentárisabb modorban nyilatkozott, a mennyiben szavai Hermán Ottó t. barátom beszédére vonatkoztak, de mindketten beszéltek kortesbőrről, álczázott antisemitismusról s több effélékről. Hanem hogy hol van ez az álczázott antisemitismus, azt ép oly kevéssé voltak szívesek megmagyarázni, mint Istóczy képviselő ur azt, hogy miért kellene nekünk antisemitáknak lennünk. Istóczy Győző: Mint néppártnak. Mocsáry Lajos: Egy dolog bizonyos. Az, hogy mi nem vagyunk szerencsések birni a t. képviselő ur tetszését. A t. képviselő urak, ugy látszik, nem akarnak kibékülni azon eszmével, hogy mi létezünk, hogy nincs kilátás arra, hogy ez a párt, daczára minden híresztelések és jövendöléseknek felbomolj ék és ebben csalódni fognak, mert bír ezen párt egy titkos szerrel, egy különlegességgel ha ugy tetszik, tiszta programmal, határozott elvekkel arra nézve, a mi az ország legfontosabb ügye: az államiságra és a függetlenségre nézve. I (Helyeslés a szélső halon.) Ez fogja ezen pártot i február 4. 1SS4. megóvni minden bajoktól és minden veszedelmektől. (Helyeslés a szélső balon.) Istóczy képviselő urnak azonban, u<jy látszik, különösen nem tetszik az, hogy mi komolyan foglalkozunk azon kérdésekkel, melyek az antisemita mozgalom által felszínre tolattak. Nem tetszik ez neki azért, mert attól tart, hogy ha majd bizonyos felvilágosítások folytán ki fog nyilni a közönség értelmesebb részének szeme, akkor annak vége utóvégre az lehet, hogy a t. képviselő ur pártja azokra fog szorítkozni, a kik a „zikczene, zakczene" ékes nóta mellett a zsidók házait és boltjait kirabolják. (Mozgás.) Legmesszebb ment azonban nézetem szerint az inparlamentáris modorban maga az igen tisztelt ministerelnök ur, (Halljuk! a széls'dbalon) a ki a ház utolsó ülésében egyenesen oda állott a hírlapírói ehorusba és tüzetes bírálat alá vette itt a függetlenségi pártnak általam már említett nyilatkozatát. Már engedjen meg a t. ministerelnök ur, hiszen mondhat bármit ezen nyilatkozatról, de azt az egyet nem fogja ráfoghatni, hogy az országgyűlés actái közé tartozik, annak tehát idehozatala egyenesen inparlamentáris dolog. Azonban lehetetlen kitérnem az elől, hogy némely észrevételeket tegyek a ministerelnök urnak előadására, kényszerítve vagyok erre már csak azért is, mivel az ő észrevételei kétségkívül nagy figyelmet fognak ébresztem már csak azért is, mert a t. ministerelnök ur azokban, a miket ő a mi nyilatkozatunkban felfedezni vél, a következetlenségben, elvtagadásban és más efféle dolgokban országszerte kitűnő szakembernek van elismerve, (Ugy van! a szélső baloldalon) de kitűnő szakembernek ismerik a t. ministerelnök urat még más dologban is, szavaink elferdítésében és ennek az utolsó ülésben szintén kitűnő bizonyítványát adta. Mert méltóztatott ugyanis mondani, hogy azon nyilatkozat szerint az antisemitismus nem helyes, de valójában mégis az antisemitáknak van igazuk, mert a bajok okai a zsidók. Engedelmet kérek, ezen nyilatkozatban ép ellenkezője mondatik, épen az mondatik, hogy mindazon bajok, melyeket az antisemitismus a zsidókra akar erőszakosan róni, hazánk közjogi, pénzügyi és gazdasági helyzetében rejlik, ki van mondva, hogy rósz szolgálatot tesznek a hazának, kik a nép figyelmét e térről elterelik. Azt monda a t. ministerelnök ur, hogy micsoda liberalismus az, a mely meg akarná rendszabályozni a zsidókat és pedig hitelveikre nézve. Engedelmet kérek, ebben sem igaz egy szó sem. Mi azt mondjuk azon nyilatkozatban, felhívni akarjuk a zsidóságot arra, hogy ő maga, saját körében létesítve azon reformokat, melyek szükségesek arra, hogy szűnjék meg azon nehéz helyzete, a melyet jelenleg a társadalomban elfoglal, hogy tegye lehetővé maga a zsidóság azt, hogy a zsidó vallás a bevett val-
