Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-302
348 3<)2- országos ülés február 4 1581 ilyen válaszokat idéznek fel, könnyen ingerültté válhatik a vita, mert vallási kérdésekben az emberek nem szívesen tűrik az erős kritikát sem. (Helyeslés.) így hallottam egyrészről általában a katholikus egyházra vonatkozólag egy jellemző idézetet, mely lehet igen szellemes és mely igen érdekes is, de a parlamentben talán nincs egészen helyén. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) így hallottam a katholikus főpapságra észrevételeket, melyek szintén nem s.rra valók, hogy a kedélyeket nyugodtabbakká tegyék. Azért kérem a t. házat, hogy ezen egész vita keretében, a mennyire csak lehetséges, méltóztassanak az egyházak megtámadását kerülni. (Általános helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! A szőnyegen levő kérdésnek lényegére nézve én most is azon állásponton állok, melyet ez ügyben a már két megelőző tárgyalás alkalmával elfoglaltam: nem fogadom el a keresztény és zsidók közötti polgári házasságról szóló törvényjavaslatot és e szerint most sincs kifogásom az ellen, hogy az a napirendről levétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi azonban a t. ministerelnök ur határozati javaslatának második részét illeti, ez vonatkozik a háznak azon fennálló és a főrendiház üzenete által nem érintett határozatára, melynél fogva a ház Irányi t. képviselőtársunk indítványára oda utasította a ministeriumot, hogy az általános kötelező polgári házasságról minél előbb terjeszszen javaslatot a ház elé. Én nem tartom kielégítőnek ezen határozatot sem, mindazonáltal ennek ellenében nem akarom megújítani azt, mit múltkor az első tárgyalás alkalmával GyőryElek képviselőtársam előterjesztett, minthogy a házszabályok szerint oly indítványt, mely egyszer elesett, ugyanazon ülésszakban nem lehet többé elővenni. Nem járulhatok azonban a ministerelnök ur határozati javaslatának második részéhez azért sem, mert ezen javaslatnak értelme nem egyéb, mint az, hogy a polgári házasságnak még azon elvi fentartása is, mely a háznak azon határozatában foglaltatik, megkerültessék, kijátszassék. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ha nem ez volna az értelme, a ministerelnök ur határozati javaslata második részének, akkor egyáltalában nem lehetne érteni, hogy miért hozta be, mert hiszen a háznak ama határozata jelenleg nincs napirenden és a háznak azon határozata a főrendiház és a képviselőház közt semminemű feleselésnek nem képezheti tárgyát. Ezen határozat fenmarad, bármi történjék magával a törvényjavaslattal és ez képezi aministeriumnak a ház által adott directivát. E directivát akarja a ministerelnök ur megváltoztatni, mert az, a mi az ő határozati javaslatában foglaltatik, ezzel határozottan ellenkezik. Rámutatott ezen ellentétre már a minap Szilágyi Dezső t. képviselőtársam s a ministerelnök | ur a neki adott válaszában maga is kijelentette, hogy ezen függőben maradt kérdések alatt, melyekre az utasítást magának megadatni kivánja, nemcsak a keresztények és zsidók közötti, nemcsak a külföldön kötött polgári házasságok ügyét értette, hanem mindazt, a mi a polgári házasság körébe tartozik és ezekre nézve kivánja magát felmentetni azon utasítás alól, mely a háznak említett harározatában még mindig fennáll. Es ha már most azt kérdezzük t. ház, miért akarja a ministerelnök ur a háznak ezen határozatát megváltoztatni. Ha azt kérdjük, hogy miért teszi ezt épen most, midőn a főrendekkel való conflictus elintézésére erre szükség egyátalában nincs, miért teszi most csak néhány héttel azután, hogy a ház világosan kifejezte e tekintetben akaratát: akkor lehetetlen más feltevésben megállapodni, mint abban, hogy a ministerelnök ur az említett határozat megmásításával kedvezni akar bizonyos tényezőknek, a kiknek szemében még most is szálka a polgári házasság elvének még ama szerény formája is, mely a t. ház említett határozatában foglaltatik. A ministerelnök ur minden áron ki akarván békülni, körültekint, hogy mit lehetne nekik áldozni és ugy látszik, hogy ezen határozati javaslatot tekinti a kibékülés objectnmának, általa reményli a főrendi ellenzéket és különösen annak fejét a magasabb klérust, ha legyőzni nem tudta, kiengesztelni és a közel jövőben történendőkre nézve is a maga számára biztosítani annak hathatós támogatását. És hogy ezen kibékülési tactica nemcsak ezen egy actusra szorítkozik, arra nézve érdekes példát láttunk most nem régen a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával. Méltóztatik a t. ház emlékezni arra, hogy a eultusminister ur az egyetemi theologiai tanárok fizetéseinek azon felét, amely 1868 óta állandóan a vallásalapból fedeztetett, most és pedig az alkotmányosságnak megsértésével a fejedelem tekintélyének belevonásával, tehát compromittálásával, most az országos költségvetésbe belecsúsztatta. Megengedem, hogy akkor, midőn az ember politikai, közigazgatási tárgyakkal foglalkozik, akkor, valamint a kedvezésnek, ugy a megtorlásnak sem szabad helyének lenni. De méltóztassék megengedni, mégis különös dolog, hogy a t. kormány épen akkor indítványozza a 16 év óta fennállott gyakorlatnak megváltoztatását, épen akkor indítványoz a klérus részére ilyen kedvezményt, melyet az kétségtelenül igen jelentékeny vívmánynak tekintett, midőn a főrendi házban a klérus részéről oly nagy ellenzésre talált. És erre vonatkozólag a eultusminister ur nem mondhatja, hogy a dolog nem történt czélzatosan, mert a budget akkor készült, mikor a főrendi ellenzésről még